Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-29 / 22. szám
1921 junius 18 A£ ¥J KOR 9 tai szállítás joga, a folyóiratnak viszont meg volt. Ha egy szocialista lap kezéből kiverik a fegyvert, megérdemli, hogy a munkások ezrei álljanak mögéje és adjanak erősebb fegyvert a kezébe, mint az volt, amelyet kivertek. De ha egy szocialista lap eldobja legerősebb fegyverét, akkor súlyosabb büntetést érdemel, mint a katona, aki az ellenséggel szemben elhajítja a puskáját. Az Előre lapbizottsága elhajította azt a fegyvert, amelyet az Előre Képes Folyóirat képviselt, ahelyett, hogy az olvasók sokszor kipróbált áldozatkészségéhez fordult volna, vagy valami más módon próbálta volna megtartani egyik harcos eszközét. Az egész dologban a legnagyobb tehetetlenség beismerésén kívül még csak azt látjuk, hogy az Előre lapbizottsága azt a perfidiát, amellyel minden dolgot intézni szokott, most már a saját olvasóin is ki akarja próbálni. Az csak természetes, hogy az előfizetések visszatérítésének olyan kényelmes módját választja, amilyenért egy polgári lapot vad huj! huj! kiáltással rohanna meg. Az előfizetőknek az Előre napilapot fogják küldeni. Akinek a napilap már eddig is járt, annak két példányt fognak küldeni. A new yorki előfizetők könyveket kaphatnak a le nem járt előfizetés ellenében. Akinek pedig sem a napilap, sem pedig a könyv nem kell, az kap egy belépőjegyet a coney islandi ingyen uszodába. Mindenki megkapja a pénze értékét, mert az Előre lapbizottsága tudja, hogy mi a becsület. Az a megyőződésünk, hogy az a több ezer olvasó, akik az Előre Képes Folyóiratra azért fizettek elő, mert annak fennállását biztosítani akarták és az amerikai magyar munkások nevelését szívesen látták, csalódottan és a becsapás érzésével fogadták a lapbizottsági ukázt. Ennek a több ezer olvasónak a figyelmét tisztelettel felhívjuk Az UJ KOR-ra, amely az amerikai magyar munkások nevelését és az ismeretterjesztést olyan intenziven végzi, ahogyan eddig lap még soha nem végezte. Mi az energiánkat nem az egymás fülének a rágásában és az olvasók elleni merényletekben merítjük ki, hanem abban a küzdelemben, amelyet az amerikai magyar munkásság nyuzói és a magyar nép kínzói ellen folytatunk. Horthy-bankó-Horthy-bunkó KISS Emil bankár az amerikai magyar lapok hasábjain araszos hirdetésekben adta az amerikai magyarság tudtára, hogy megérkezett az uj magyar készpénz, amely ma Magyarországon a régi bankjegyek kizárásával forgalomban van és, amelyet ő, — mint az amerikai magyarság régi kipróbált barátja, — potom öt dollár 25 centért árul eker koronánkint. Levélbeli megrendelésekhez 15 cent mellékelendő. Kiss Emil egyedül újsághirdetésekkel azonban nem érte "be, hanem a körlevelezés közvetlen és kipróbált módját is igénybe vette. Egyszóval, Kiss Emil körleveleket is küldött széjjel, amelyekhez csatolta az újonnan érkezett magyar készpénz fényképmásolatát is és az amerikai magyaroknak bemutatta a Horthy-bankót, miután a Horthy-bunkót a véres kurzus ellen küzdő lapok hasábjairól és a hazulról érkezett levelekből már előzőleg volt alkalmuk megismerni. Azoktól a lapoktól, amelyek Kiss Emil urnák segítenek a jó magyarok nyakába varrni az uj magyar készpénzt, nem várhatjuk el, hogy megmagyarázzák az Amerikában keservesen dolgozó magyaroknak, mit is jelent tulajdonképen a Horthy-bankó. Ezért kell nekünk ezt megtenni, mint annyi sok mást, amit nem várhatunk el a bankárok által kitartott magyar lapoktól. A Horthy-bankó ugyanazt jelenti a fehér kurzus számára, amit a hadikölcsönök jelentettek az egykori monarchia élén álló militarista banda számára. Minél több hadikölcsönkötvényt tudtak az amerikai magyar lapokkal szövetkezett bankárok az amerikai magyarság nyakába varrni, annál jelentősebb összegek állottak azoknak a rendelkezésére, akik a magyar népet vágóhidra kergették. Minél több Horthy-bankót tudnak ugyanazok a bankárok az amerikai magyaroknak eladni, annál nagyobb összegekkel támasztják alá a fehérterroristák véres-szennyes uralmát. Magától értetődik, hogy a Horthy-bankó az amerikai magyar dolgozó tömegek számára is ugyanazt jelenti, amit a hadikölcsönök jelentettek. Az a hadikölcsönkötvény, amelyért egy amerikai magyar annak idején száz koronát, azaz húsz dollárt fizetett, ma kerek öt centet ér, — azaz, hogyr érne akkor, ha Horthyék hajlandók lennének beváltani vagy ha akadna olyan könnyelmű ember, aki ilyesmibe fektesse a centjeit. Az a Horthy-bankó, amelyért ma az amerikai magyarokon ezer koronánkint öt dollár 25 centet vasalnak be, egy-két hónap múlva esetleg már csak két dollárt fog érni és azon sem csodálkoznánk, ha csak 25, vagy öt centet érne. Az amerikai magyar bankárok, újságok és munkások helyzete éppen olyan ma, amikor Horthy-bankó árusításáról van szó, mint amilyen a múltban volt, amikor például hadikölcsönöket árusítottak. Akkor is, most is a bankár volt az, aki a magyar kormánytól a jövő üzletek reményében utasításokat fogad el és ócska papirost igyekszik az amerikai magyarok nyakába sózni. A magyar munkások akkor is, most is a nagy lapok hasábjairól értesülnek arról, hogy mi a “kötelességük”, vagy mi a “jó befektetés”. Az újságok pedig akkor is, most is a bankár segítségére rohantak, ahelyett, hogy olvasóikat figyelmeztetnék a dollárjaikat fenyegető veszedelemre. Miután pedig a helyzetek ugyanazok, amilyenek a múltban voltak, nagyon valószínű, hogy az eredmény is ugyanaz lesz: az amerikai magyar bankárok és újságok tekintélyes összegeket fognak összeharácsolni, az amerikai magyar munkások ezrei pedig erre az üzletre is keservesen rá fognak fizetni. Egy dologban, még pedig igen lényeges dologban, meg-
