Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-29 / 22. szám
14 1921 junius 18 AZ UJ KOR g—ÜMW I'.1 LL'UJ Jj.'.g. IHM.-J.. .■ ............. I—. ■ - !!■ —-t A Tisza-pör főtárgyalása IV. A tárgyalás arculata mindennap más. A sötét tragikumtól egész a bohózatszerü komikumig minden árnyalat végighullámzik e nagy komédián. Az egyik tanú sötét gonoszságával dermeszti meg a vádlottak ereiben a vért, a másik pedig groteszk és tudatlan szolgálatkészségével még e meggyötört emberek arcára is kiesalja a mosolyt. így az egyik tianu, Tisza István volt inasa, a szembesítésnél az egyik vádlottat őrző fegyveres katonában akarta felismerni — Gadó tárgyalásvezető nagy elképedésére — Tisza gyilkosát. Egyik-másik tanúnak — nagyobbrészt közönséges és korlátolt embereknek •—■ olyian átlátszóan pontosnak és élesnek látszik az emlékező tehetsége, hogy azt már Gadó elnök is megsokallja és dühbe gurul rajta. iBugyiné, Tisza volt szakácsnője, azzal tetőzi a kellemetlen zavart, hogy Gaertnert téveszti össze Kéri Pállal és igy tovább. A per egyik legsötétebb terhelő tanúja Lándor Tivadar újságíró, akit évek hosszú sora óta idegbajos, teljesen megbízhatatlan, hazugnak ismeri mindenki, akinek vele érintkezése volt. Ennek a sötét figurának a vallomása olyan jellemző és vele kapcsolatban annyira megnyilvánult a tárgyalásvezető elnök bornirt és gonosz pártossága és Fényes László nagyszerű bátorsága, hogy ezt az epizódot az alábbiakban lehető részletességgel közöljük: Lándor: Még egy részletet nem említettem vallomásomban. Az Otthonban egy ízben Katz Paula maniküröskisasszony elmondotta nekem, hogy 1918 október 31-én hozzájött egy Morgenstern nevű hirlapiró és gúnyosan igy szól hozzá:.“No, a maga szerelme, Kéri, nagyon jeles ember!” És elmondotta az órajelenetet, úgy amint nékem elmondották. Az elnök: Arra nem emlékszik, hogy ia nyolc—tiz ember között, akiktől az órajelenetet hallotta, kik lehettek? A rendőrségen határozottan Kiss Gyulát emlitette. Lándor: A rendőrségen sem igy vallottam. Ez téves fogalmazás folytán került a jegyzőkönyvbe. Az elnök: A jegyzőkönyvet ön is aláírta. Lándor: Nem olvastam el a jegyzőkönyvet. Az elnök: A vizsgálóbíró előtt ezt iá vallomását fentartotta? Lándor: Kiss Gyula nekem tévedésem volt és amikor ő figyelmeztetett erre, elfogadtam úgy, ahogy ő mondotta. Az elnök: A lényeg az, határozottan emlékszik-e arra, hogy Kéri ön előtt úgy nyilatkozott, amint ön azt előttünk elmondotta. Nem későbbi önkéntelen kiegészitése-e ez emlékezetének? Lándor: Ezek a szavak azóta is égnek bennem. Az elnök: Előbbi vallomásai szerint Magyar Lajos Fényesről is mondott valamit, még pedig olyat, ami Fényesre mentő. Lándor: Ezt elfelejtettem. Magyar elmondotta, hogy a nemzeti tanácsnál egy tengerész jelentkezett azzal, hogy ő meg akarja ölni Tiszát. Fényes erre felugrott és azt mondotta, hogy felpofozza azt, aki ilyeneket beszél és kikergette. Ezután Magyarnak azt mondotta, hogy ez őneki is szól. Az elnök: Most nyilatkozzon arra a tanár ur, hogy vésődtek be ezek az óraszámok annyira az emlékezetébe, hogy ilyen hosszú idő után is megmaradtak benne. Lándor: Amikor elmondották, hogy Kéri négy órakor elővette az óráját és azt mondotta, hogy Tiszának még másfél órája van, természetesen én is kivettem az órámat és láttam, hogy negyed öt van. Amikor az Aréna-ut és I)stván-ut sarkára értem, megint megnéztem az órámat, ekkor öt perccel volt fél hat előtt. Az elnök: A hadosztálybirósági jegyzőkönyv szerint ön azt mondotta, hogy háromnegyed öt órákor ment fel az Otthonba. Lándor: Ez csak tévedés lehet. Ezután Fényes László intéz kérdéséket Lándorhoz. Fényes: Engem látott-e az Otthonban? Lándor: őszintén mondom, a kérdéses napon nem láttam. Azelőtt is ritkán. Fényes: Szóval én nem lehettem tanúja a jelenetnek? Tanú: Nem tudok róla. Gadó: Ez felesleges kérdés volt és a belőle kiáradó gúnyért kénytelen vagyok figyelmeztetni is. Fényes: Méltóztassék nekem megengedni, hogy én a saját észbeli tehetségem szerint védekezzem, de úgy, mint -mások. Gadó: De kérem, tessék a törvényes korlátok között maradni. Fényes: Én mindig amellett maradok. Gadó: így nem lehet kérdezni. Fényes: Bocsánatot kérek, nekem ehhez jogom van. Gadó (kiáltva): Nekem kötelességem erre ügyelni! Fényes (az asztalra vág): Én pedig a törvényre hivatkozom. Gadó: Figyelmeztetem, hogyha igy vitatkozik, kénytelen leszek fegyelmi jogommal élni. Fényes: Én pedig a törvényre hivatkozom. Ezzel a jogommal élek! Gadó: Ezért a kifejezésért rendreutasitom. És ha igy folytatja, kénytelen leszek önnel szemben fegyelmi rendszabályokat alkalmazni. Fényes: Kérem. (Tovább kérdez): Amikor Magyar Lajossal beszélgetett, Magyar Lajos csak úgy mondta el, hogy én csak óvatosságból tettem azt a kijelentést, -hogy a tengerész ellen kikeltem, vagy őszinte volt a felháborodásom? Tanú: Fényes ur szubjektív véleményt kér? Fényes: Konkrét tényt akarok. Gadó: Tud-e tanú ur többet erről? Tanú: Nem. / Gadó: Tudja-e, hogy ezt Magyar Lajos milyen utógondolattal közölte? Tanú: Nem szeretnék erre a kérdésre felelni. Fényes: Én kérem a feleletet. Természetes, hogy a kertelő és megszorult Lándor mégsem felelt Fényes kérdésére... Fényes: Október 31-én, amikor elindult az Otthonba, az Astoria felé nem jutott az eszébe, hogy mindjárt ki kellene menni Tiszához? Lándor: Ezt már hallottam. Ezen töprengtem. Különben is ismerni kellett Tiszát. Hia valaki egyszer-kétszer előhozakodott neki valamivel, negyedszer már nem lehetett vele előállni. Fényes: Merre -ment a járművön Kéri Pál, amikor az Astoria előtt látta? Lándor: A Rákóczi-uton kifelé. Fényes: Kérem, ezt szószerint a jegyzőkönyvbe venni. Most Vágó-Wilheim Jenő áll fel és kérdez: — 1920 augusztus 2-án ott volt-e a haditörvényszéki tárgyaláson? Gadó: Ne tessék felelni. Vágó: Amikor megnyitották a tárgyalást, ön nyolc napon keresztül állandóan az első sorban ült és csak a nyolcadik nap hallgatták ki tanúként. Gadó: Ez nem tartozik ide. Vágó: Ulainnal és Paksival beszélgetett-e a Margit-köruton? Lándor: Igen. Vágó: Beszerzett-e okiratokat, lapokat Paksi részére? Lándor: Igen. Vágó: Volt-e ön abban a szobában, amelyikben mi voltunk? Tanú: Voltam a tárgyalás végén, bementem a botomért és a kalapomért. Vágó: Beszélt-e ön velem? Tanú: Egy alkalommal a félreeső helyen megszólított és azt mondotta, hogy én is itt vagyok vádlott, pedig nekem semmi közöm sincs a Tisza-gyilkossághoz. Vágó: Ön a ihadosztálybiróságon mindennap ott volt? Tanú: Nem mindennap. Hetenként két-három napra lementem Balatonalmádiba családomhoz. Ezenkívül volt bennem annyi tapintat, hogy amikor Kérit, Fényest és Pékár Gyulát hallgatták ki, nem jelentem meg. \
