Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-29 / 22. szám
tatva, újra vissza tekergőzött a pincéjébe és a szellőztető lyukban gubbaszkodva várta, amig besötétedett. .Akkor aztán újra kijött, óvatosan és nem hallható lépésekkel lépkedett a rózsa' bokorig és fölkémlelt a magosba. A fülemile éppen akkor, amint az már szokása volt, — egy kissé kiröpült volt, hogy vacsorát hozzon kicsinyeinek, tudniillik néhány puha hernyócskát és kicsiny molypilléket, akik csak napszállta után röpködnek. A fülemile-gyerekek addig egyedül maradtak és vidáman csivogtak egymással és már előre is örültek neki, hogy a mama nemsokára hazajön és jó falatot fog hozni nékik. Hirtelenül, egy borzasztó fej jelent meg a fészek peremén, mérges, zöld szemekkel és rettenetes bajusszal. A gonosz macska volt az, aki, mint egy valóságos tolvaj, fölkapaszkodott a rózsabokor sima vesszőjén és most aztán gyilkosán rácsapott a szegény, védtelen fiókákra. A kicsiny pöhös madárkák annyira megrémültek, hogy egy halk segitségkiáltásra se volt erejök. Halálgyötrelmök legalább nem tartott sokáig. Hármat se lehetett volna olvasni és a gonosz macska megragadta a három testvérke kicsiny nyakát, egyiket a másik után és egy harapással megölte őket. A meleg holttesteket kidobta mancsaival a fészkekből és maga is utánok ugrott, hogy a rózsabokor alján fölfalja őket. A gyilkosságot csak néhány varjú látta egy szomszédos hársfáról. De olyan gyorsan történt" az egész, hogv nem tudták megakadályozni. Most azonban nagy kiabálással rontottak a gyilkosra és csőrükkel olyan dühösen vagdostak feléje, hogy ott hagyta a kicsiny fülemile halottakat és gyáván visszafutott a pincéjébe, ahova a varjuk már nem tudták követni. Közben a fülemile, eleséggel teli szájiái hazajött,.és fejét bedugta a rózsalombtetőn a fészek fölé. Megrémülve látta, hogy üres. Kiejtette csőréből a hernyócskákat és molypilléket és úgy megkiáltott, hogv messzi csendült az esti levegőben: “Fiaim! Hol vagytok? Kis fiaim!” A varjak részvevőén röpültek hozza, körbevették és kiméletesen és apránként tudomására adták, homy miiven szerencsétlenség érte. Kicsinv szive csaknem megszakadt a kétségbeesésben. Odavezettette magát a varjukkal kicsinyeihez, betakarta őket szárnyaival és jajgatott és nem akart elválni tőlük, mig azok a kis bogárkák, akiket temetőbogaraknak hívnak, sirba nem vitték őket. Nagyon szép temetés volt. Az összes hangyák, igen sok bogár, és a szomszédság madarai majdnem mind ott voltak a gyászmenetben és mnidannyian meggyászolták és sírtak. De ez nem tudta megvigasztalni a szegény anyát és mikor a temetés után ott ült egyedül, puha fészkén úgy zokogott és úgy kérdezte félig fojtott hangon a rózsabokortól: — Óh rózsabokor, óh rózsabokor, miért engedted ezt meg, miért nem vigyáztál jobban az én kicsinyeimre? A rózsabokor nem szólt semmit, de olyan nagyon elszomorodtt, hogy minden rózsája elhullatta szirmáit, és megtöprengett, egyre csak töprengett, hogyan védhetné meg jobban a jövőben vendégét és a családját. És lánlcsak — valami nagyon okos gondolata támadt. Az egész éjjel halkan, de szorgosan megdolgozott és mire megvirradt, tetőtől taplig tövisekkel volt födve, amik olyan hegyesek, élesek és görbék voltak, mint a gonosz macska karmai — nem szolgálja ki oly becsülettel és lelkiismeretességgel mint a közel 20 év óta fennálló állami felügyelet alatt működő egyedüli magyar munkásbankház. Pénzküldé. si, kihozatali, hajójegy, közjegyzői vagy bármely egyéb ügyben Írjon vagy jöjjön a következő címre: SCHWABACH BANKHÁZ 1345 1. Ave., 72 Street NEW YORK és lágy hangon szólott a vígasztalai', fíilemiléhez: — Légy megint jóbátorsággal édes, kedves fülemile, rakjál újra tojáskákat nem fog velük semmi baj történni, látod, most már gonosz macska nem tues a kicsinyeidre rátörni. A töviseim megvédenék téged és őket. A fülemile nem tudta elviselni, hogy egyedül legyen, Újra tojásokat rakott, újra kiköltötte őket és mikor fészke nehány édes, kicsiny, gömbölyű, szürkepöhös fiókával újra megtelt, akkor ö is újra énekelni kezdett, de valami egészen más ének volt ez, mint régente, nem vidám trillázás, nem ujjongó öröm dalok, hanem szivetinditó megzokogó hangok, amik téged mindig csaknem könnyekig meghatottak. Nem tudja elfelejteni az ő első kicsinyeit és édes bánattal még mindig rájok gondol, ámbár hogy uj fiókáival is már nagyon boldog. Azóta vannak tövisei a rózsabokornak és a fülemile azóta szivetinditó panaszkodással énekelt, de legalább a macska nem tud rácsapni fészkére, ha egy kissé elkirepül, hogy kicsinyeinek hernyócskákat és éjjeli molypilléket hozzon.---------o--------EGY NOVELLA VÁZLAT Előre Képes Folyóirat (Folytatás a 4-ik oldalról.) nak, nem is változtak, csak nagyon bemocskolódtak. Az elnyűtt, pepi.tafedelii füzetből hiányzik — durván ki van tépve — tizenkét oldal. A kiszakitás előtti oldal alján ezt olvastam: A versek sorsa hasonlatos az emberekéhez. A döntő szerepet a külső, a forma játsza és ritka kivétel, akit a tartalom is érdekel. Utrius, mint mindig, itt is következetlen volt, a hiányzó tizenkét oldal — több, mint bizonyos — versekkel volt tcleirva. Igazán kár, hogy ezeket mindenestől magával vitte. Illés Béla.---------o--------Ha az ember szerelmes, először megcsalja önmagát, aztán másokat. És ez az, amit a világ regénynek hiv. * Pontosság az idő tolvaja. WILDE — 14
