Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-29 / 22. szám
1921. Május 29. Miért van tövise a rózsabokornak? Szép bizony, a rózsabokor a kertben. De azok a gonosz tövisek, akik olyan sokszor véresre szúrták kezedet, mikor egy bimbót akartál szakítani róla! “A gonosz rózsabokor!” kiáltottad bizonyára és rá is vertél a botal. Ne mondd ezt máskor kiesi Maxa. Ha majd megtudod. hogy miért van a rózsabokor tövétől tetejéig tövisekkel telenőve, akkor majd meglátod, hogy nem gonosz, hanem inkább nagyon is jóságos. Emlékszel-e még rá, hogyan énekelt a fülemile májusi estéken, mikor a hold tisztán megfénylett és a rózsák illatoztak és a fűben fénybogárkák villantak? Úgy csengett az, mint valami hangos megpanaszkodás, sokszor szinte mintha zokogna, hogy te is egészen elszomorodtál és úgy kérdezted tőlünk, “ugyan mi baja lehet a kis fülemilének, hogy olyan bánatosan énekel?” Hát most elmesélem neked, mert az este úgyis hosszú még és van időnk bőven. Volt egyszer egy fülemile, a föld mim den fülemiléjének nagymamája, — a mienkének is. Messzi forró országból jött, talán Afrikából, mert hogy ott már igen melege volt és itt akart lakni, ahol hűvös van és árnyékos a vidék. Erdőn, mezőn körülnézett és a házak mögött eleterülő nagy kertekben és megkutatott valami fa vagy bokor után, ahol fészket rakhasson. A fák mind nagyon barátságosak voltak hozzá és •fölkínáltak neki hol egy ágat, hol egy gályát és ígérgették, hogy náluk jó helye lesz neki. Mindegyik szerette volna, ha hozzá iön vendéglakónak, mert körülröptében olyan vidáman énekelt, hogv a fátmind csak elcsudálkoztak gyönyörű — MAX NORDAU MESÉIBŐL — hangján és halkan velesuttogtatták lombjukat és nem tudtak betelni az ének hallgatásában. A fülemile sokáig kutatott, gondosan kutatott, rátelepedett majd erre a fára, majd meg amarra, itt ezt találta, amott az találta, ami nem egészen tetszett néki és végre is a ózsabokrot választotta Ez aztán nem volt túlságosan magos, se túlságosan alacsony, lombja nem volt nagyon is sürü, de nagyon gyér se volt, más álat még nem lakott benne csak nehány tiszta és csöndes aranybogár és ami legfontosabb, csudaszépen föl volt diszitve rózsáival és az édes illet egészen elborította Tövisei akkor még n.em voltak. A vesszője egészen sima volt, hogy kezeddel végig-végig simogathattad volna anélkül, hogy csak a legkisebb karcolás is esett volna rajta. A fülemile nagyon is meg volt elégedve választásával és örömében, hogy ilyen szép, alkalmas lakást talált, olyan hangoscsengőn megtrillázott és megujjongott, hogy a nagy gyönyörűségtől a rózsabokor minden bimbója megpattant és rövid egy éjszaka alatt tetőtől talpig, kinyílott megpompázó rózsák borították el. A fülemile késedelm nélkül hozzálátott, hogy megépítse fészkét, egy édes, kerek kis fészket, világoszöld levelek árnyékos eresze alatt, halványpiros rózsákkal a kicsiny ablakok előtt és mikor aztán füszálacskákkal és puha pihével már jól bevolt rendezve, néhány picinyke tojást rakott és szorgalmasan költögette, amig csak a fülemile gverecskék ki nem bújtak, édes kicsiny, kel, szürke borzas fejecskékkel és sárga kis csőrükkel, amik mindég megtátogtak és mindig enni akartak. A fülemilemama alig tudta hová legyen boldogságában és ápolta és etette kicsinyeit, — hárman voltak, — és a leggyönyörűbb altató dalokat énekelte nékik. A szomszédmadarak mindenfelől odarepültek, megültek a közeli fák ágain, hallgatták a fiatal anya énekét és megcsapkodták a szárnyaikkal — tudniillik a madarak igy szoktak tapsolni, ha valami tetszik nékik, mivelhogy kezük nincsen. De hát úgy volt, hogy ez a rózsabokor egy háznak közelében nőtt volt, ahol egy szürke macska élt, egy csúnya állat, zöld szemű, hosszú durva bajusza, és nagy éles karmai voltak. Ez a macska, tolvajlásai miatt és egyéb komiszkodásai miatt az egész világgal haraglábon élt. Napközben még csak mutatkozni se mert, különben a kutyák agyonharapták volna és a parasztasszonyok forró vízzel forrázták volna le. Mindig is egy sötét pincében tartózkodott és csak esténként lopózkodott elő, hogy mindenfelé meggarázdálkodjon. A gonosz macska hallotta a pincében a fülemile énekét és megbosszankodott, aminthogy a gonoszak mindig azt teszik, ha valami szépet hallanak, vagy látnak. Az egerek cincogása, amire órákhosszat fülelt az egérlyukak előtt, sokkal szebb hangnak hallatszott néki, mint a madáranyának ujjongó csattogása és édes altatódalai. Kilopózkodott sötét pincéjéből, elnyujtózkodva végig surrant a fűben és a bokrok alján, egészen addig a helyig, ahonnan megláthassa a rózsabokrot, zöld szemeivel fölpislogott rá és mikor megpillantotta a fészket és a három fiókát és a körülöttük szorgoskodó, sürgölődő anvát, csak meekurrogott magábán: “Óh! Ez a banda! A gvött-ment népség! Ugv megrikácsolnak, úgy lármáznak. mintha bizonv egvedül volnának a világon. No vári csak, maid megtanítalak én becsületes embereket fölzavarni délutáni álmukból!” És farka végét jobra-balra görbítve és kigyózpuhácska jószágok, fekete szemecskék-JOOOOOClCOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOCXDOOCVXXXXXXXXXXXXXXXXyPOOOr^ w Csak egy dollárt fizet hetenként ha HERRMAN zeneesarnnkában választja ki BESZÉLŐGÉPÉT és HANGT,EMEZEIT. — óriási választék. — Előzékeny kiszolgálás. HERRMAN ARTHUR ZENECSARNOKA FIRST AVE.. S7-lk utca sarkin NEW YORK Tel. Rhinelander 5492. — Nyitva minden este 10-ig. Vasáman is. — Közjegyzőség- — Pénzküldés — Pénzváltás 5oOOOOOÖOOOOOCOOCXDOOCXXXXXXXXXXXXXXXX)OCXDOCXXX300COOOOOOOOOOOOO — 13 —
