Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-29 / 22. szám
1921. Május 29. papokat és kicsavarták az urak kezéből a hatalmat és mint önálló, szabad nép, a magyar dolgozók saját kezükbe vették sorsuknak intézését. Mától kezdve Magyarország megszűnt a papok és az urak hazája lenni! Mától kezdve Magyarország, a miénk, a dolgozó millióké! Mától kezdve nem az uraknak és a papoknak dolgozunk, hanem saját magunk javára. NEGYEDIK JELENET. (Eló'bbiek: az ajtó csendesen megnyílik és a gyáros, egy 50 év körüli elhízott alak, megjelenik, jobb kezét hátra tartva, botot szorongat benne; szemeit dühösen forgatja, fogait vicsorgatja, megáll s hallgatja Gábort.) Gábor (folytatva): Mától fogva csak az eszik, aki dolgozik! Az ingyenélő paraziták pedig koplalni fognak. Idáig a munka a lealázás és a rabszolgaság kifejezője volt. Ezután pedig a munka fog nemesíteni. Meg fog szűnni az a barbár állapot, hogy pénzzel hatalmat, tekintélyt, hírnevet, jólétet, munkaerőt és szerelmet lehessen vásárolni. A gyáros (dühösen megrázkódik, rohanni akar, de erőt vesz magán és helyén marad): Hm, hm. Gábor: Mienk a gyár! Mienk a föld! Mienk a paloták és minden, a mit szorgos emberi kezek teremtettek. Már csak napok kérdése, hogy a penészes, fülledt levegőjű, napfénytelen és mindenféle betegségek meleg ágyából a proletár családok ezrei és ezrei az ilyen kényelmes palotákba költözzenek be. Nem fogjuk tovább megtűrni, hogy a dologtalan paraziták 20-30 szobás palotákban dőzsöljenek, hanem össze kell huzódniok nekik is 2—3 szobás lakásban. A többiekben pedig a járványt terjesztő, kietlen odúk lakói fognak beköltözni. A gyáros (földult ábrázattal tajtékzó dühvei ordítja) : A fegyházba veletek, nyomorult bitangok! (Fölemelt bottal Gábornak rohan.) János (elkapja a botot s kicsavarja a kezéből.) Gábor (gyorsan torkon ragadja a gyárost.) A gyáros (hörögve) :Bocsáss el, te nyomorult, akasztófáravaló ! Gábor:: Csak előbb megmassziro-A m o Azon mozgások között, amelyeket a kis gyermeknél tapasztalunk, első sorban kell említenünk azokat, amelyek semmiféle cél szolgálatában nem látszanak lenni, semmiféle lekiállapotnak nem az eredményei, sem érzésnek, sem vágynak, pusztán az el nem használt energia kifolyásai; ezek a “spontán” mozgások, a kéznek, a lábnak, a fejnek, a szemeknek teljesen határozatlan mozgásai, minden egészséges gyermeknél tapasztalhatók, semmiféle külső befolyással összefüggésben nincsenek, úgy, hogy azok létrehozó okát a mozgás agycentrumában, mint már emlitettük, az el nem használt energia hatásában kell keresnünk. Már különböznek e mozgásoktól a reflex-mozgások, amelyek valamilyen érzéki inger hatása alatt keletkeznek. Egyeznek az előbb emlitett mozgásokkal abban, hogy lelki tényező azok létrejöttében alig szerepel. Amint az érző idegek valamilyen ingert az agyba közvetítenek, úgy bekövetkezik ezen centrális ingerlésre a mozgás, anélkül, hogy akár az előbbi ingerlés, akár a mozgás tudatossá válnék. Különböznek a spontán-mozdulatoktól még abban, hogy sokszor, ha nem is mindig, célszerűeknek látszanak, bár ez a célszerűség gyakran csak nagyon határozatlan. Ha a csecsemő kezébe adunk valamit, az ujjak összeszorulnak; a szem valamely tárgy hirtelen közeledésekor becsukódik. A lélekzés, a nyelés is ily reflexmozgások, mert ezek is csak a külső ingernek, a levegőnek, a tejnek behatása után végeztetnek. — Hasonlítanak ezek a reflex-mozgások oly akarati cselekzom egy kicsit a gégédet, te hitvány pióca! A gyáros: Talán azzal akarod azt a sok jót meghálálni, hogy fölneveltelek, iskoláztattalak, úriembert csináltam belőled s idáig kenyeret adtam neked ? Az apádat pedig a megboldogult apám nevelte föl s ugyanazokkal a jóságos tettekkel halmozta el őt, a melyekben te részesültél nálam. És anyár is az én kegyelem-kenyeremet ette holta napjáig. És te most hála fejében meg akarsz fojtani? (Folytatjuk.) z g á s vésekhez, amelyek a sürü ismétlés és megszokás által többé-kevésbé nem tudatosakká lesznek. Egy harmadik csoportba tartoznak az ösztönszerü mozgások. Gyakran nehéz ezeket a reflex-mozgásoktól megkülönböztetni ; általában véve abban különböznek a reflexektől, hogy összetettebbek ; és minden körülmények között valami lelkiállapot kíséretében keletkeznek, az érzés valamely nemének kíséretében. A célszerűség e mozdulatoknál mindig feltalálható. Az ösztönszerü mozgásoknál a cél képe többé-kevésbé határozott alakban szem előtt lebeghet. Ösztönszerü mozgásokat főleg az állatoknál, ritkábban az embernél tapasztalhatunk. A szopást már ösztönszerü, nem reflex-mozgásnak vehetjük, mert ezt már az éhség érzése, (tehát egy lelki állapot) előzi meg. Az állat életéből sok példát hozhatunk fel az ösztön által előidézett tevékenységekre: a tojás kiköltése, a fészek építése, a vándorlás, mind az ösztön kifolyásai. Kétségtelen, hogy e tevékenységek az átöröklés által, a nemzedékről-nemzedékre szálló gyakorlat által mindinkább tökéletesedtek. A kifejező mozdulatok az ösztönszerü mozgásokhoz tartoznak, amennyiben ezek érzést feltételeznek és tetemes részben öröklöttek. Csak némi tekintetben célszerűek, mindamellett összefüggnek az akarati mozdulatok legegyszerűbb és legelső nyilvánulásaival. Végül fel kell említenünk még az utánzó mozgásokat; ezek, úgy látszik, nem a vágy kifolyásai, nem célszerűek. Már ige nkorán mutatkoznak a gyermeknél és nagyban elősegítik az akarat fejlődését. Minthogy e mozdulatok n ár a gyermek negyedik hónapjában mutatkoznak, tehát oly időben, amikor a gyermeknek még képe nem lehet a saját mozgásairól és azok kiviteléről, azokat ösztönszerüeknek és öröklötteknek kell tartanunk. Későbbi korában a gyermek tudatosan utánoz, s az utánzásra való hajlandóság megmarad a későbbi időben is. Ezen utánzásnak indító okai a gyermeknél és a felnőtt embernél a vetélkedés és a törekvés, a kiválóbbnak tartott emberhez hasonlítani, esetleg azon tultenni. — 11 —
