Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-29 / 22. szám
Előre Képes Folyóirat Vörös hajnal Magyarországon (Folytatás.) í HARMADIK JELENET. Előhbiek; Gábor. Gábor (rohanva jön be és boldog"ságtól sugárzó arccal lobogtatja kezében a “Vörös Ujság”-ot): Ide nézzetek! s figyeljetek! (Olvas; mig Marcsa és Zsófi a háttérben bosszús, fenyegető gesztikulációkat végeznek, János pedig boldog áhítattal figyeli Gábort.) . . . “Budapest, 1919 március 21: Kun Béla levelére, melyet a fogházból küldött a szociál-demokratáknak, elhatározták, hogy azt minden fentartás nélkül elfogadják és egyesülve a kommunistákkal, még az éj folyamán megalakult a kommunista tanácskormány és proklamálták a proletáriátus diktatúráját. A katonaság, csendőrség és rendőrség már a mi pártunkon van.” (Leereszti az újságot és kitörő lelkesedéssel mondja:) Tudjátok-e, mit jelent ez?! Ez azt jelenti, hogy ettől a perctől fogva szabad emberek vagyunk mindnyájan. Sem a nagyságos ur, sem a nagyságos asszony nem parancsolt többé nekünk! Marcsa: Boldogságos Szűz Mária! Mi lesz velünk?! Ki ad nekünk ezután kenyeret? Zsófi: Most már igazán világ vége lesz, ha ezek az istentagadók kerülnek felül! Gábor: Ugyan, ugyan! Ne legyetek olyan kishitüek. Ezután nektek kell a legkevésbé aggódni a betevő falatért; mert már megvalósult az az ige, hogy “Csak az eszik, aki dolgozik!” Tinéktek és mindazoknak, a kik idáig is szorgalmasan dolgoztatok, vagyont-vagyonra halmoztatok uraitok számára, ezután nem az úri asztalokról lehullott morzsákon fogtok tengődni, hanem munkátok teljes gyümölcsét fogjátok élvezni. Marcsa: Csak ne olyan hangosan, mert föl talál ébredni a nagyságos ur, és akkor baj lesz! Zsófi: Bizony, akkor táncolni fog a kutyakorbács valaki hátán . . . Tudod jól, hogy ha a nagyságos ur megi(■.' . .. . haragszik, az nem ismer tréfát. Emlékezhetsz rá te is, hogy a múltkor is hogy elkorbácsolta Jánost, amiért a cipőjét nem pucolta elég fényesre; az őszön pedig a te képedet dagasztotta föl a tenyerével, amiért az automobilját nem mostad elég tisztára. Kacifántos egy ember az, ha kijön a sodrából. Jó lesz tehát halkabban diskurálni, hogy föl ne ébredjen . . . Gábor: Csak hadd ébredjen! Most már csak azért is ébredjen föl; hogy ébresszem tudatára annak, hogy már a korbácsolási és pofozkodási előjogait elveszitette. Hogy ő most már egy jelentéktelen nulla. Eddig korlátlan ura, szívtelen zsarnoka volt cselédjeinek és munkásainak. A törvény előtt valamennyiünkkel szemben mindig neki volt igaza. János: Bizony! Csak a legutóbbi sztrájk alkalmával is vagy négyszáz munkását is börtönbe hurcoltatta és agyba-főbe verette a brutális rendőrbestiákkal. A többi munkásait pedig a sztrájktanyán rohantatta meg felfegyverzett csirkefogóival. És mikor a munkások el akarták közelükből távolítani, rájuk lőttek a gazemberek, aminek hét halott és harminc sebesült lett az áldozata. így aztán a rendőrség és a csirkefogó banda segítségével megtörte a sztrájkolok ellenállását s még az előbbinél is szigorúbb és megalázóbb feltételek mellett kényszeritette őket vissza a munkába, így fojtotta vérbe 500 munkásának a legszentebb emberi jogon alapuló igazságos kenyér harcát, melynek siT kerétől függött, hogy családjaiknak egészségesebb lakás, táplálóbb eledel és megfelelőbb ruházat jusson. Gábor: Pedig a szivtelen vérszopó meg sem érezte volna azt a tiz százalékos béremelést. Azután is épp úgy tellett volna fényűző háztartásra, automobilra, klubra, kártyára és szeretőtartásra, mint azelőtt. Marcsa és Zsófi (érdeklődve fordulnak Gábor felé, kinek szavai láthatólag átformálják gondolatvilágukat): Mi az, mi az? Gábor (folytatja): Legfeljebb a bankba helyezhetett volna kisebb ösz— 10 — Történelmi kép egy felvonásban. Az “Előre” Képes Folyóiratnak irta: DEÉ TAMÁS, New Brunswick, N. J. szegeket. De ennek a parazita fajzatnak szive helyén varangyos béka lakik. Eszüket pedig a mindenható PÉNZ, a hatalomvágy fertőzte meg. Határtalan kapzsiságukban a háborús őrület tört ki rajtuk. Vértengert zúdítottak a földre, millió és millió embert uszítottak egymásra s a mig azok a harctéren vadállati dühvei tépték, marcangolták egymást s amíg az otthon maradt öreg szülők, feleségek és gyermekek az aggodalomtól, az éhségtől, a hidegtől és a járványoktól úgy hullottak el, mint ősszel a legyek: — addig ők jól befütött palotájukban, egész sereg cseléd által kiszolgálva, a legizletesebb ételek és italoktól púk-kadásig megtömött bendővel ültek kényelmes karosszékjeikben s olvasták, mohó kíváncsisággal, a harctéri jelentéseket. Boldog megelégedettséggel fogadnak minden újabb hadirendelést, mely az ő millióik gyarapodását jelentette. A zúgolódó nyomorgók elébe pedig odaállították papjaikat, akik ájtatos szemforgatás közben maszlagolták be a népnek, hogy csak viseljék keresztényi türelemmel a nyomorúságukat, mert ezt isten azért bocsáj tóttá az emberiségre, hogy a türelmüket próbára tegye. Aki tehát zúgolódás nélkijl keresztényi megadással viseli sorsát, az a túlvilágon örök üdvösséget és boldogságot nyer. Ellenben a zugolódók, a lázadozok és a türelmetlenek a pokol fenekére jutnak. De hála a szocializmus fáradhatatlan nevelő munkájának és a háború borzalmas pusztításai által felébredt tudatnak, a nép szeme is kinyílt. És gondolkozni kezdett, miközben rájött arra a megdönthetetlen igazságra, hogy az ő ellenségei nem a más nyelven beszélő munkások között vannak, hanem itt, az ország határain belül. János: Úgy van! Az urak és a papok ellenségei, — kivétel nélkül a nyelvre, — minden dolgos embernek, proletárnak. (Marcsa és Zsófi egymásra néznek és helyeslőleg bólintanak.) Gábor: E fölismerés alapján most félrerugták az útjukból a népbolonditó
