Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)

1921-05-29 / 22. szám

BUSINESS MANAGER: Harry H. Klein TELEPHONES: Orchard 4927 and 4928 ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT The only Hungarian illustrated literary weekly in the U. S. SUNDAY, MAY 29, 1921. Published weekly by the Amerlcan-Hungartan Workers Federation, 33 First Street, New York, N. Y. Entered as a second class matter January 24, 1916 at the post­­office at New York, N. Y. under the act of March 4th, 1878, VOL. VI. ÉVFOLYAM No. 22. SUBSCRIPTION RATES: One year ___....$3.00 Six months ........... 1.50 Three months ___—.80 • A gyermekek világa Massachusetts állam Westfield városában, ahol nagy tejtermelés folyik, a tejesek a disznókkal etetik meg a fölösleges tejet, mert noha a fogyasztóknak 13—15 centet számítanak egy nem egészen tiszta quart tejért, addig a tejtermelőknek a nagykereske­dők potom árat fizetnek a tejért. A többtermelést te­hát inkább az állatoknak adják a moslékba, semhogy eladásra szállítanák. Ugyanez a helyzet Illinois és Indiana államokban és más nagyobb tejtermelő vidéken. A nagyvárosi gyermekek pedig elsatnyulnak a rossz és tisztátalan drága tej miatt. Az iskolahatóságok nem nagyon lelkiismeretes vizsgálata szerint minden második gyer­mek, de mondhatni 10 gyermek közül 8 elégtelenül van táplálva már kicsi csecsemő korától kezdve, A legnagyobb és leggazda­gabb kapitalista államban, a ter­mészeti javakban bővelkedő ifjú Amerikában tönkremennek a gyermekek százai, holott minden lehetőség és eszköz megvan arra, hogy virágzó ifjú nemzedék fej­lődhessék. De nem igy van, mert a kapitalizmusnak öncélja a szol­­gajellemü,, hiányos fejlettségű egyének tenyésztése, hogy kisaj­tolhassa erejüket, munkájukat nagyobb veszély és ellentállás nélkül. Nem igy van Szoviet Orosz­országban, ahol pedig ma még a legelemibb szükségleti és élet­­fentartási cikkek előteremtése is emberfeletti erőbe kerül. És mégis máskép, szebben, tökéletesebben van, mint a dúsgazdag Amerikában. A “Novij Put” ezt Írja: A szovjetek a cári hóhér­uralom gyermekpolitikájával ellentétben — be kell vallani — mindent elkövettek, ami erejüktől telik, hogy az orosz gyermekek kulturnivóját emeljék. 1919 végén az orosz szovjetek alatt levő területeken 3623 olyan intézmény létezett, amelyek óvodás korban levő gyermekek gondozásával voltak elfoglalva. Ezek­ben az intézetekben 204,113 gyermek ápoltatott; 1920 tavaszán azonban már 4046 intézmény működött és 235,725 óvodás gyermeket látott el. Az 1921. év ele­jén az intézetek száma már 5900 volt és a gondozott gyermekek száma több százezer. Petrogradon például 1917-ben csak 3784 gyermeket láttak el intézetekben, inig 1920-ban 60 ezer gyermek élt szovjet-intézmé­nyekben. Nagyon természetes, hogy maguk a szovjetek is elismerik — bizottságok jelentése alapján — hogy sok kívánni valót hagynak hátra egyes intézmények. De minden hibájukkal együtt ezek a kezdetleges gyermekgon­dozók is többet használnak a proletármilliók gyermekeinek, mint Amerika összes jótékony­­sági alapon működő gyermekin­tézményei, amelyekből csak ott van néhány, ahol tüntetni kell és tüntetni akarnak a “modern” intézményekkel. sfc * sj: KULTÚRÁT keresnek a burzsoá tudósok a régi városok rom­jai közt. A múlt civilizációját tárják fel a jelen kapitalista “civilizáció” okulására. Ez úgy hangzik a forradalmi jövőért harcoló ember fülében, mintha a repülőgépen közlekedő mai modern ember a régi postakocsik szerkezetét tanulmányozná ab­ból a célból, hogyan kell ma — a villámsebességgel rohanó szá­zadban — lassan utazni. Egy hir arról számol be, hogy Dr. Clarence S. Fischer ta­nár, a Pennsylvania Muzeum egyiptológiai osztályának igazgatója Palesztinába utazik, hogy ott Beisan városa környékén az ősi “Beth Shan” városát és más ókori városokat, amelyek­ről az ó-testamentum megemlékezik, felásássá és régi kultúrájukat tanulmányozza. Mintegy hét ókori város romjai után kutat a tudós tanár. A burzsoá-tudomány szemeinek nagyon tetszetős a mult a maga rabszolga-világával, ellenben a vörös jövőtől retteg. A kapitalizmus kultúráért csak visz­­szafelé megy — előre soha. GITANJALI — RABINDRANATH TAGORE — 7 “Mondd, fogoly, ki vert igy bilincsbe?” ’ “Az uram tette”, feleli a fogoly. “Azt hittem, tulteszek mindenkin a vilá­gon, gazdagságban, hatalomban. Kincses­házamba gyűjtöttem a királyomnak kijáró adókat. Mikor elfogott az álom, uram ágyára dőltem. Felébredve azon vettem észre magam, hogy fogoly vagyok a magam kincsesházában.” “Mondd, fogoly, ki kovácsolta ezt a szét­­törhetetlen láncot?” “Én magam kovácsoltam sok nagy gon­dossággal ezt a láncot” — feleié a fogoly. Azt reméltem, hogy legyó'zhetetlen hatal­mam leigázza az egész világot, de nekem zavartalan szabadságot biztosit. Éjjel­nappal dolgoztam igy a láncon roppant tűz­ben és kegyetlen kemény kalapácsütésekkel. Midó'n végre elkészült a munka és a lánc­szemek tűrhetetlenül egybeforrtak, azon vettem észre magam, hogy én vagyok a lán­com foglya.” — 1 —

Next

/
Thumbnails
Contents