Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-22 / 21. szám
1921. Május 22. tudtad, hogy nem jössz többet... tudtad, vagy talán nem is tudtad, de másnap nem jöttél, mert az apád megvert, amiért velem járkáltál és azután se engedtek többet el. Azóta nem voltunk többet sehol... a Várban sem... Talán még most is ott van a két betű... ó megismerem, tudom a padot is. Most együtt mehetnénk. Miért ne mehetnénk most együtt megnézni ? Azért mert rongyos vagyok és éhes? azért meg lehet. Mert te rózsaszínű ruhában vagy, mint egy angyal... a kivel íölmegyek most a Várba... oda... Fölállok. Odalépek hozzá. Lassan megemelem a kalapom, úgy bámul rám, mintha nem ismerne. Megszólítom : “Kisasszony, most fölmehetnénk.... a Várba. .. meg lehetne nézni a betűinket. .. én még odatalálok. . Hogy megijed. Úgy tesz, mintha nem tudná, miről van szó. Pedig csak 8 éve. Szegyei! Most már bizonyos. De akkor nem szégyelte... A rongyas... akkor nem. Most odamegy a kalauzhoz, hallom, amint mondja: “. . .ez az ember bolond vagy részeg ...ilyent nem kellene fölengedni...” A fejem mintha leesne a helyéről. Valaki megfogja a karomat és szépen bánik velem... egészen barátságosan. A hátamat nekitá'masztom valaminek és érzem, hogy nemi mozog semmi a lábam alatt. Olyan jó igy a lágy csöndben. Jó volna mindig igy maradni. De megint meg fog valaki, kinyitom a szemem, fáradtan. Egy rendőr... Szigorúan rámszól: “Ne álljon itt, menjen haza és aludj a ki magát...” és. továbblódit. Körülnézek... Budán vagyok. Az omnibusz ott mozog messze és a tötét alagútba indul. Csak valami halvány rózsaszín köd imbolyog még előttem és támolyogva indulok felé. A hegy mintha ásítana rám és én belelátok a fekete torkába. . . Somogyi Zs. Tévedés azt hinni, hogy a szenvedély, melyet alkotás közben érzünk, meg is látszik mindig abban a műben, melyet alkotunk. A művészet mindig absztraktabb, mint képzeljük. Forma és szin csak formáról és színről beszélnek nekünk — semmi másról. Wilde. AZ AKARAT Az akarásról általában; a vágj". Már az eddig tárgyalt tünemények folyamán, a képek reprodukciójánál, az emlékezetnél és a képzeletnél volt alkalmunk rámutatni azon befolyásra, amelyet az akarat a lelkivilágra gyakorol. Az akarat azonban nem csupán a nevezett jelenségeknél nyilvánul; nyilvánul az a gondolkodásnál, az érzésnél, majd mint irányadó, majd mint fékező tényező. De nemcsak ebben az irányban, befelé, a lelki világ tüneményeire hat az akarat; van annak fontos szerepe kifelé is, a külső világra való hatásában, még pedig a cselekvésben. Az akarat e szerepének megismerésére ki kell térnünk a mozgásokra, hogy lássuk, miképen lesznek ezek az eleinte bizonyára csak fizikai okokból létrehozott jelenségek az akarat eszközeivé. Hogy végez a mi testünk mozgásokat, amelyeket nem kisér akarat, ismeretes dolog. Gondoljunk csak belső szerveink működésére, amelykre akaratunk semmiféle befolyással nincs, vagy gondoljunk azokra a mozgásokra, amelyeket a gyermek a legelső hetekben végez. Az ezeket létrehozó okok tisztára fizikai vagy jobban mondja phyziológiai okok. Már közelebb állanak a lelki élethez a reflex mozgások, amelyek mint többé-kevésbé célszerű mozgások, hasonlítanak a céltudatos mozgásokhoz Akarati mozgásoknak azonban ezeket sem szabad még nevezni, mert hiszen OLCSÓ GYORS PONTOS Pénzküldés Posta és Kábel UTJÁN Dollárátutalás HAJÓJEGYEK Közjegyzői ügyek AMERICAN UNION BANK NÉMETH JANOS, elnök Föüzlet: 10 E. 22. St. Fióküzlet: 1507 2d A ve. 1*EW YORK CITY hiányzik bennük épen a céltudatosság. Azok célszerűek, de nem céltudatosak. Az akarati mozgásokat ezek után két tényező jellemzi: 1. hogy tudatosak, és 2. hogy egy bizonyos célra vannak irányítva. Egy az akaráshoz rokon, az akarást megelőző lelki állapot a vágy. A vágyban úgy értelmi, mint érzelmi eelmet találtunk. Ha vágyunk valami után, okvetlenül szemünk előtt lebeg annak képe, ami vágyunkat kielégítené. Vágyódni csak az után lehet, amit ismerünk (“ignoti nulla Cupido”) — akár saját tapasztalatunk, akár alkotó képzeletünk utján. Ez a vágy értelmi elemet. A vágyódásnak tárgya után azonban csak az azon tárgyat kisérő érzés miatt vágyódunk. Kívánunk valaminek birtokában lenni, mert élvezni akarjuk e birtokkal járó kellemességet; vágyódunk szabadulni valamilyen állapotból, mert az állapot kellemetlen érzéssel jár. Ez a vágy érzelmi elem. A vágy több, mint az imént jelzett értelmi és érzelmi elemek együttvéve; ezek az elemek felköltik cselekvésünket, késztetnek arra, hogy tegyünk valamit, ami a vágyunk tárgyát közelebb hozza vagy bennünket egy kellemetlen helyzetből kiszabadítson. Ez a cselekvésre hajló feszültség a vágy azon harmadik eleme ( amely által átmenetté lesz a gondolkodás és érzelem között egyfelől és az akarás között másfelől. Ez a cselekvésre késztető elem két irányban nyilvánul: 1. mint lelki tevékenység, a figyelemnek egy pontra való összepontositása, és 2. mint testi tevékenység, amely a vágy kielégítésére szolgáló tárgy megszerzésére irányul. A vágy és evvel kapcsolatban a cselekvésre való ösztönöztetésünk különböző erővel jelentkezhetik; igen gyengén, határozatlanul, futólagos kívánság alakjában, de igen erősen és állhatatosan is, mint erős, emésztő vágy. Erős vágy nagy és tartós tevékenységre és fáradozásra késztet és nagy fájdalmat okoz, ha kielégítetlen marad. Általában véve azt állíthatjuk, — 15 —
