Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-22 / 21. szám
1921. Május 22. kovita cári tartomány 'hajdani satrapája trónol. A főpincér ur Tucseff ezredes, a pincérek és pineérnők: gárdahadnagyok és hercegnők, grófnők. Olyan tiszták és méltóságteljesek, hogy nincs a világon hozzájuk fogható kocsmaszemélyzet ! És milyen csinos barna kis nők! Úgy csókoltatják a kacsójukat, mintha szalonban lennének, mintha ez nekik itt is kidukálna. Az laposan megkopaszodott, szőke szakállu, okos és barátságos szemű, nagy fehér kötényes ezredes ur azonban méltóságteljesen járja be a birodalmát, kezében seprő és minden percben kisöpri a helyiséget. Aztán a vendégekhez ül és koccint velük. Mindez teli méltósággal és csöndességgel. Az egyik asztalnál a nép emberei, a másiknál orosz intellektüellek, a harmadiknál a nemzetközi sajtótól való hölgyek. Olasz képviselők feleségei, akik az orosz osteriában isszák meg a délutáni tájukat. .Amott minden nemzetbeli barátok. Egy Gorcsakov, egy mecklenburgi nagyherceg, egy Volkonszki herceg, mindenki, akit az idő nagy seprűje, amely még a Tucseff ezzedes seprűjénél is nagyobb, kisepert a maga kis birodalmából ... # A kisepertek szegényebbik és bizonyára tisztességesebbik része máshol is sepreget, egy része máshol is “a kaszszánál trónol” és nézi, amig a nála kevésbé ügyesebbek sepregetnek vagy pedig, mig a többiek felszolgálnak, maga a vendégek asztalánál koccingat . .. “Istenek alkonya” címen olvasok ugyanis francia hirt és arról, hogy miből élnek azok a orosz félistenek, akiket az élősdiség egéből a munka poklába taszított a proletárforradalom. Párisban — mondja a hír — 30,000 orosz menekült él, akiknek a nagyobb része a hajdani orosz arisztokráciához tartozik. Sokan elszegényedtek közülük s ezek most kénytelenek saját munkájukkal megeresni a napi kenyerüket. (A francia kormány csak az ellenforradalmi célokra jelenleg alkalmazható kát tartja ki.) Néhány példa: Ignatyiev gróf kisgazda és tejkereskedő lett Páris közelében. A munkásainak jórésze ahoz a társadalmi osztályhoz tartozik, amelyhez ő maga. (A gróf, mint grófok kizsákmányolója! Megható.) Ugyanez a foglalkozása Kubasev hercegnek Gironde-ban. Nem egy soffőr akad Párisban, aki azelőtt pompás arannyal kihányt tábornoki egyenruhát hordott. Két Bobrinszki grófnő, Izvolszki és Sebekó grófnékkal divatszalont rendezett be a “Flandrinbulváron, amelyben 350 orosz hölgy dolgozik; ennek a számnak nagyobbik fele a v°lt orosz arisztokráciához tartozik. A műhely előmunkása egy volt kamarás, előmunkásnője egy volt udvarhölgy. Egy volt cári szárnysegéd felesége szabónő lett; a nővére. K. grófné naponta 8 órát dolgozik egy himzőmühelyben. Egy magasállásu hivatalnok, többszörös volt-miniszter felesége finom fehérneműt varr. Egy főudvarmester leánya elárusító lett egy kereskedésben. Egy tengernagy művészi dobozokat készít (szegény, ha magyar altengernagy lenne, müvészietlenül készíttethetné ki a hullákat sokkal nagyobb fizetésért!), a felesége blúzokat varr (és nem ántánt-diplomatákkal varrogat-szövöget jóbarátságot — mondjuk — a haza érdekében.) Egy gárdatiszt megtanulta a gépvarrást. A cárné egy udvarhölgye kötött-árukat készít. (Reméljük, hogy nem közönséges, komisz munkásharisnyákat köt, hanem ért a finomabb munkához is, amely a dagadtbokáju bankárnék vádlijára is passzol!) S. hercegnő Versailles-ben (no, nem is valami bugris paraszt faluban) toalettcikk kereskedést nyitott. Egy magasrangu hölgy mosónő lett. (Csak nem ébredtek fel benne proletárhajlandóságok, hogy igy — tisztogat?) Egy ismert akadémikusnak, egy lovassági ezredesnek az asszonyai, K. és L. hercegnék, egy diplomatának a felesége, aki orosz követ volt Belgrádban és Stockholmban stb. kénytelenek voltak valami kurzust végigtanulni, hogy elláthassanak egy olyan munkát, amelyet azelőtt “közönséges”-nek tartottak. • Azoknak, akik hajdan minden munka és nehézség nélkül, automatice lehetett a munkások ezreit kiszipolyozniok, most rá kellett szokniok a bajoskodó kispolgári kizsákmányolás kevéssé előkelő mesterségére vagy a kizsákmányoltatásra, a munkára, sőt —- a tanulásra. Vájjon, hány akad közülük, aki a mai helyzetében megtanulja átérezni a proletársorsot s a proletárforradalomnak hány lett megértőjévé közülük? Akad-e egyáltalán egy is, aki ne lett volna a proletáriátusnak még vadabb, még engesztelhetetlenebb gyűlölettel teli ellenségévé azáltal, hogy maga is — proletár lett? Ha akad egy is, akkor az tanulságnak, a lelki emelkedéshez való útnak fogja érezni a végzetét. A többinek pedig — enyhe büntetés, hogy át kénytelen érezni az “aki nem dolgozik, ne is egyék” közgazdasági elvnek a vagyontalanokra és vagyonuk fosztottakra való érvényességét. Az ellenszenv oka. Némely írónak vagy művésznek ellenségei leszünk, nem azért, mert végül rájövünk, hogy rászedett bennünket, hanem mert nem tartott finomabb eszközöket szükségeseknek, hogy megfogjon minket. * A terméketlenség oka. Vannak nagyon tehetséges szellemek, melyek csak azért terméketlenek, mert temtpe•ramentumuk gyöngeségénél fogva nincs elég türelmük, hogy terhességüket kivárják. Wilde. “Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat és hadd sirassák el öltét. Ám mgylésreméltó az, aki elsőnek éri meg az uj életet, ez legyen a mi sorsunk.”—Marx. 50COOCKDOOOOOOODOOOOOOCKDCHPOCOOOOOOOOOOCKX)OOOC)OOOCXDC)CXXXXXXXXXX3^ Csak egy dollárt fizet hetenként ha HERRMAN zenecsarnokában választja ki BESZÉLŐGÉPÉT és HANGLEMEZEIT. — óriási választék. — Előzékeny kiszolgálás. HERRMAN ARTHUR ZENECSARNOKA FIRST AVE., 67-ik utca «árkán NEW YORK Tel. Rhinelander 5492. — Nyitva minden este 10-ig. Vasárnap is. — Közjegyzőség — Pénzküldés — Pénzváltás ^Oporv-u-trv-y-triOOOOQQQCXPOQOOQOQOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXDOOOOQOQPOOOOOOC: — IS — m
