Előre - képes folyóirat, 1920. szeptember-október (5. évfolyam, 38-40. szám)
1920-09-26 / 38. szám
OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÜOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO A szerelem apostolai és mártírjai Mottó: “Fogjátok meg hát egymás kezét, Mint piciny, ártatlan kis gyermekek És ezer kinon és könnyeken által Szeressetek, nagyon szeressetek!” Szeressetek: Várnai Zseni. OCxDOOCxDOOOOOOOOOOOOOOO(XOOOOOOOOOOOOOOOOCX)OOOOOOOOOOOOC)C)OOOOOC)OOOOOOOOOOOOOOOOOCXX) A gyűlölet és szeretet harca van olyan erős, mint a létért való küzdelem. Amikor az emberi lény ragadozó módjára szerzi meg a múlhatatlanul szükséges táplálékot, amikor mohón elégíti ki legelemibb testi vágyát, hogy életerejét megtartsa: tulajdonképen szenvedőleges munkát végez és ez az életküzdelem, a létért való harcnak a profán része — bár természeti törvény a hajtó energia benne — sokkal alárendeltebb annál a harcnál, amely a tudatos lény, a nemcsak érző, de gondolkozó Ember érzelmi életében folyik két óriási érzelem véglet: a szerelem és gyűlölet között. Nagyon érdekes volna a szerelem psychopathalogiai elemzése, hogy megállapítsuk ennek a hatalmas, átfogó érzésnek lelki és szeretni behatásait, de e helyen ez messze vezetne Ttt csak arra szorítkozunk, hogy eg ■ nagyon érdekes esetből k:f ü ólag érintsünk egy olyan témát, amely talán nagyon sokakat érdekel és némi elmélyedésre serkent. Az emberi "élek kutatása mindig meglepetésekkel jár és még nem akadt lélekbúvár, aki —ha keresett — ne talált volna uj rejtelmeket, érzelmi szépségeket, szomorú vagy örömteljes vonásokat a harcoló érzelmiek bonyolult, titokzatos világában.. Egy hatalmas, nag\ világraszóló szerelem mindig felszántja a közvélemény érdeklődését. Egy hatalmas tragédia felrázza az érzésvilágot. És ha e kettő — a szerelem és tragédia —egymást érinti, a legizgalmasabb regény elevenedik meg élő valóságban. Vannak úgynevezett történelmi és irodalomtörténeti szerelmek, amelyek világok hódításával, trónok bukásával, csaták vesztésével vannak összekapcsolva (Antonius és Kleopatra szerelme) a világtörténetben. Voltak bűnös nagy szerelmek (Katalin cárnő), a melyek belekerültek a történelembe. Az irodalom is ismer sok nag ’ szerelmet. Igv George Sand, ez a francia mágnásleány, korának legnagyobb élő zeneszerzőit, íróit szerette. Ott van a magyar irodalomban Petőfi és Julia szerelme, Prielle Cornelia és Laborfalvy Róza alakjai. Ezek a “hires” szerelmek nem voltak érzésben gazdagabbak, másabbak, mint a közönséges embereké, csak a személyek társadalmi szerepe tette feltűnőbbé e részben boldog, részben tragikus szerelmeket. A modern irók alakjai közül a legérdekeseb a világszerte ismert olasz regényíró: Gabriela D’Annunzio. A világháborút követő korszak egyik feltűnő figurája lett a Fiúmét uraló excentrikus olasz repülőkapitány, aki még most is a kezében tartja a Quarnerot. A legutóbbi évtized egyik kimagasló művész kiválósága pedig az olasz diva Duse Eleonora. Ennek a két művészembernek : Duse Eleonórának és Gabriela, D’Annunzionak szerelméről és meghasonlásáról közöl cikkét egy amerikai lap, amely nagyon ridegen tálalja fel az egészet. A következtetése csupán az, hogy a legtöb iró és művész szerelme és ideálja nem egyéb, miint egy jól vagy rosszul sikerült “téma”. Vájjon igy van-e ez? Boncolgassuk csak egy kissé ezt a híressé vált szerelmet. Az olasz iró jó néhány évvel ezelőtt intim viszonyba került az olasz sznpad büsze'keségével, a világhíres Duse Eleonórával. D’Annunzio és a színésznő.a körűlrajngott, ünnepelt primadonna szerelme egyike lett azoknak a mély forrásoknak, amelvekből nagyszerű gyöngvök fakadtak. D’Annunzio liráia és gazdag érzelemvilága szinte buján bontakozott ki és a szerelem A másik pedig, a világszép diva, mágnások és fejedelmek dédelgetett és sóvárgott szépsége — leikével merült bele és szinte megfiirdött a költő izzó szerelmében. Duse abban az időben volt a legnagyobb a színpadon, a legmegkapóbb hires szerepeiben és egész átszellemült, művészi lényében a legszebb. Egy tökéletesen szerelmes aszszony és harmonizáló müvészlélek nyilatkozott meg a világ előtt D’Annunzio Duse Eleonórájában. Viszonyuk nem volt szenzáció, mindenki megértette, mert a nagy tehetségek összetalálkozását látták benne. Emberi szempontból, a testi szerelem szemüvegén át nézve a dolgot, Duse, a ragyogó, a csodaszép Duse szerelme a rőt, sőt csúnya D’Annunzio iránt nem volt harmonikus. De a mint az megnyilvánult, szinte apostoli szuggeszcióval hatott mindazokra, a kik az érzésekre támaszkodnak az érzelmi életben. Duse lelke nyitott könyvvé lett az olasz iró előtt. Megnyilatkozott előtte, az ember előtt, az imádott férfi előtt, és levetette érzéseinek, életének és világának minden takaróját. Megnyílt neki. És a költő belenézett abba a gyönyörűen szines asszonyi lélekbe, abba a tarka szerelmi életbe, amely része volt Duse Eleonórának, a nőnek és a művésznőnek. Mi volt ez az egymásbamélyedés? Szerelmi láz vagy művészi kíváncsiság? A szürke gondolkodás a prózai ember szemével méri a költő és a művésznő viszonyát, amel'v látszólag éppen olyan, mint más halandóké, de lényegben. mélyebb árnyalatokban egészen különbözik mások szerelmétől. ideiében irt munkái ragyogó elevenséegel tükrözik vissza eev hóditó boldog szerelem lángját. “Tűz” volt min-/! den megszületett sora, minden zengőii mondata. Amikor az olasz iró betelt a nővel, jbezáródott szerelmes szive előtte. (Meglátta a nőben a legszebbet és mint az éhei ' termőföld, beleszivta a lélek Iszíneit és virágait a termő méhébe, «=■ 6 —
