Előre - képes folyóirat, 1920. szeptember-október (5. évfolyam, 38-40. szám)
1920-10-10 / 40. szám
HMM ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT beillesztve ágaival a kas háncsába, ép a szalonna fölött. ,A kereszttől nem jut a szalonnához a kutya, akárhogy akar is. Döfködni kezdi, ahogy csak birja, kaparja is, a keresztfa utoljára, enged s a másik pillanatban már föl van akasztva a kutya. Lóg a nyakánál fogva a levegőben, mert rendszerint oda akad a hurok. Ha pedig hosszú a kutya akkor két lábon állva marad s úgy pusztul el. Reggelre nagyon furcsa látvány az ilyen akasztott kutya a rudvégén. Ha nagy az állat s különösen fekete, olyan mintha medve haladna ott két lábon. Ugyannsak kegyetlen mesterség ez, de mikor jóformán eg.etlen módja a védekezésnek, mit lehet ellene tenni? Annyiban is jó, hogy mig a meglőtt kutyából harag támad, mert a gazdája körülbelül kisejti, hogy ki lőtte meg, mert meghallja a puska dörrenését s az állat vonvitását, emigy pedig csendben megy a dolog s hogy az akasztott kutyát azonnal elássák, sohasem tudja meg, hogy hova lett a Bundás. Más részről pedig ezzel az eszközzel is baj' van; mondják, hogy valahol már apró tolvajgyereket is fogott volna. Annyi bizonyos, hogy amit nálunk leraktak, az első intrádára a macskát fogta meg, amely pedig kötelességéhez híven egerészni járt a herésben. Odacsalta a tarhonya szaga, de mert kicsiny a macska, egész testével belefért a kasba. A derekára szorult a kötél s mikor felrántotta a rúd, a meglódult kötél fölcsapta a fa tetejére s átdobta az ágakon. Úgy csüngött reggelig, amig kiakasztották. Szívós az ilyen macskafajta, semmi baja sem történt. Még arra is ráért, hogy összekanmjolássza annak a kezeit, aki kiszabadította s déltájban már úgy lopta a konyhában a húst, hogy gyönyörűség volt nézni. Hát ilyen furfangok vannak ezzel a szőlőfélével. Mindenféle védekezés, hol ez, hol az. Némelyiket megcsinálja a nép. mert őstermészetben fekszik és szinte passziója telik benne, mint pél-BALATON Kávéház és Étterem Kitűnő magyar konyha s mindenféle hűsítő italok. MIKE VARGA, tulajdonos. 309 E. 75TH ST.. NEW YORK dául a kutyafogásban, mert ez mégis csak egy fajtája a vadfogásnak. Hanem mikor azt mondják neki tavasztájon, hogy alighanem fagy lesz, jó volna olajos papírral beborítani a tőkét: minden kedve elmegy az ilyen küzdelmektől, amik a szokásaival nem egyeznek s hagyj'a olyannak lenni a szőlőt, amilyen éppen az lenni akar. Mostanában, néhány év óta pedig jön a sok ártó állat mellé arányosan fagy is, jég is. A mennybéli Ur (panaszkép ne vegye) egészen a balkezével támaszkodik erre a tájra. A sok átok mellé az idén került még egy uj, ami régente is megvolt ugyan, de aztán elmúlt. Pár hete, hogy megjött. Pár hete hallatszott a szomszéd felől kora reggel egy hosszantartó, erős hang, Imjntha száz gólya kelepelne egyszerre, oly szokatlan s mégis oly nagyon ismerős. Valamiben hallottuk gyerekkorunkban, azóta csak nagypéntek táján, mikor Rómába szállnak a harangok: a kerepes szava ez. A seregély-madár ellen volt használatos, amely igen nagy csapatokban járván, szörnyű pusztításokat tett a szőlőkben annak idején s ilyen óriás kereplők szavával riasztgatták. De azután egyszerre hirtelen úgy eltűnik, mintha a föld nyelte volna el. S most itt van. Hallatszik rettenetes dsiripolásuk. — Möggyütt a serege —• mondják szomorúan az emberek, mert itt seregének nevezik azon a néven, hogy seregestül jár. Itt is fölmászunk hát a padlás lesrhátulsó zugába, hogy (mindenféle ócska, használaton kivül esett holmj közül előkeressük a régi fegyvert, az óriás kereplőt. Hatalmas nagy jószág ez. Két kézre való s még mindig meglátszik rajta az a fényesség, amilyenre a sokat használt keményfa-szerszám meg szokott kopni. Lehetne most vele kerepelni az istenadta sok seregélynek, de hát hol van a hozzávaló góré. amire a kereplővel föl kell mászni? Bár annak már egy darabja sincs meg, a kapás gondolkozva tűnődik rajta, hogy ugyan hova lehetett. Hát szétesett, elkorhadt, eltűnt, mégette a föld, valamint idővel szétesünk, elkorhadunk, eltűnünk valamennyien s megesz bennünket a föld. S nem fogunk Így visszatámadni a világra, mint most a seregélyek. Az ám, ilyenfajta sor most a szüret. Szomorú és hangtalan, mert csak az urféle szőlőjén mutatkozik termés, aki mégis hajlandóbb az újításra s ha miár valamibe belekezdett, végig is csinálja. Ott sincs ugyan sok, jó ha féltermés lesz, de a nép szőlőjeit igazán kár megszemlélni, mert azon csak elkomorodik aki látja. Nagyobb bennük a dudva, mint a vessző s jószemü ember legyen, aki itt-ott kisökölnyi fürtöt észrevesz. Azon is csodálkozni lehet, hogy ugyan mint került oda. T.esorvadt levelek, csupasz tőkék, miknek a gazda feléje sem néz. — Szeretné ám ez a nép, —- mondja a kapás — ha bora lönne neki. A bort is szeretné eladni. De a munkáját nem adja mög neki. Erőt sem ád a földbe. Néha tavaszszal itt-ott teritget rá egy kis szalmát, azután várja, hogy mit ád az Isten. És bizonyosan igaz. Csak várják, várják, hogy egyszer majd csak beüt. Mert ug/ volt az az öregek idején is, hogy néha három évig nem adott semmit a szőlő, akkor aztán beütött s egyszerre minden sanyarú évet kipótolt. Ezt várják a legtöbben. Bér van, aki tanulni igyekszik. Ide is eljár ünnepnapokon néhány ember, az öreg Vass Antal szárnyai alá veszi Imlind a felnőtt fiait s azokkal következik elő, kérdezvén ezt, azt, már amit épen tudni akarnak. Igen rendes családnak ismeretesek az egész környéken a Vassak s tisztességből egy pohár borral kínálván őket, szerfölött kedves méltósággal utasitja vissza az öreg: — Nem fogadhatjuk el, mert nem vendégségbe gyüttünk, hanem iskolába. Kevés azonban az ilyen ember nagyon. Talán épen az öreg Vassal együtt van egy---------------o--------Wagner zenéjét jobban szeretem, mint bárki másét. Olyan hangos, hogy az ember egész idő alatt beszélhet, a nélkül, hogy mások hallanák amit mond. WILDE OOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXDOOOOQOOOO AMIGO & FARKAS FŰSZER ÉS DELIKATESSEN Vaj, tojás, csemege s zöldség különlegességek. 314 E. 78TH ST., NEW YORK Tel Rhinlander 7017 ^OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO
