Előre - képes folyóirat, 1920. szeptember-október (5. évfolyam, 38-40. szám)
1920-09-26 / 38. szám
ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT egyes mozdulatainak szépségeire. A mikor észreveszi a formát s igyekszik máskor is felhasználni és felhasználtatni azt. Amikor az ünnepi tánc elengedhetetlen kelléke lesz az életöröm megünneplésének s már nemcsak mint spontán érzésjszuggesztió szerepel, hanem a jelentésével szuggerált érzés mellett egy másik érzést is felkölt: annak a megérzését, hogy a látott formák nemcsak a táncoló érzését s nemcsak az ünnepelt istent jelzik, hanem jelzik és jelentik mindenkinek, minden nézőnek és minden távollevőnek az érzését. Az itt végbement folyamat nem más, mint az érzésnek formába tudatosodása, a hol az érzés is, a forma is tudatos s a kettő egyenértékű. (A dionozoszi játékoknál, láttuk, az érzés tultengésben volt a forma rovására.) Később, a formák szépségének tudatosodása után, magától adódott a minden művészek előbbre vivője: a kritika. A kritika, amely felfedezte, hogy az érzés és forma közt fenálló egyenértékűségbe hiba csúszott. Illetve, hogy a kritikus szem rájött, hogy az érzés nagyobb, gazdagabb, mint a mennyit a forma ki tud fejezni. A forma szegénységének felfedezése hozta a forma kibővítését, amiről a szinpadtörténet úgy emlékszik meg, hogy a tánc mellé az istenség viselt dolgairól szóló történeteket fűztek. így jutottak el a két aktor szerepeltetéséhez. A nagy tragédia Mindeddig csak az öröm jutott formához. Azaz az öröm spontán és elsődleges formájában nyilatkozott meg. Dionizosz ünnepén az emberek kikapcsoltaik énjükből minden más érzést az emberi alapérzésen, az életörömön kivül. A hétköznapok azonban mást is mutattak. Fájdalmat, kint, kétségbeesést, testi-lelki nyomort. Miért? Az ember örömre van teremtve. Ezt érezték. Az élet legfőbb kincse az öröm. Ezt tudták. Minden ember igyekszik úgy élni. úgy cselekedni, hogy része legyen az örömben. Ezt cselekedték. És mégis: akaratukon kivül itt is, ott is felbukkant a szenvedés, kin, fájdalom. Ha az ember nem akarja, nem keresi ezt (és nem akarta) ki az, aki sújtja? Kétségtelenül: egy emberfölötti hatalom, s kétségtelenül azért, mert, ha tudtán kivül is, valami olyat követett el, ami a fölötte álló hatalomnak nem tetszik. Az élet örömét kereső gondolkodó ember tehát egy' hithez s a hit metafizikai formáihoz, a valláshoz fordult, hogy kielégítő feleletet kaphasson a kérdéseire, melyekre a hite materiális formáiban (a cselekvésben) nem talált magyarázatot. Itt kapcsolódik össze a hit metafizikai és materiális formája. Életöröm és cselekvés. Hit és vallás. A vallás párhuzamosan haladt a drámával. Mindkettő formát keresett, mindkettő igyekezett minél jobban tökéletesiteni a formáit, hogy minél tetszetősebb legyen, tehát minél könynyebben férkőzhessen az emberek gondolkodásába. A hit erkölcsöt szül. A vallás kibővíti, akadémikussá teszi törvénnyé emeli az erkölcsöt. Az erkölcs azután bevonul az emberek gondolkodásába, hogy azokban igazolja a vallás alapmotívumát : itt a görögöknél a végzetet. És ez, a végzet lett az erkölcs, a vallás, az általános élethit egvedüli magyarázata. Ez adta meg a dolgok történésének dinamikáját. Ami történt, azért történt, mert ez akarta. És viszont, ami nem történt meg ami nem teljesedett be az életöröm akarásából —- azt is a végzet akarta. S az életöröm pozitív dicsőítése helvett —. ami idővel kezdett már bizonyára egyhangú és unalmas lenni — az életöröm negativ dicsőítése lépett színpadra. Tettekkel bizonyítása annak, hogy aki szembekerül a végzettel, bármennyire akarja is az életörömöt, fájdalomban lesz része. Ez a büntetés Tehát: legyünk iók. erkölcsösek, mert csak igy érhetjük el a legfőbb jót, az életörömet. . .. Az elindító főmotivüm mellett most ’vár két másik, motívummal gazdagodott a. szinpad: végzettel, int mozga— 5 — tó s a büntetéssel, mint passzív erkölcsi motívumokkal. De az a két motivum itt is, valamint az életben is, szoros összefüggésben maradt az életörömmel. A végzet volt az életöröm metafizikus ura és irányitója, a büntetés pedig az egyén életörömének korlátozója s a kollektiv egység felé terelője. Kollektiv egység: világszemlélet. A világszemlélet egységének bomlásával bomlik a tragédia is. A szinpad maga, a hit, az életöröm, kezdi elveszíteni azt az egészséges materiális látószöbet, amelyből a földi életet látta s kezd a misztikum felé elkalandozni. A hitben egyre több és erősebb lesz a forma, a vallás s egyrre kevesebb a tiszta meggyőződés. S az egészséges életörömből valami bizonytalan keverék származott. Az individualizmus finomkodása, formákba fulladt örömtelen öröme. Az élet nem enged. O jaj, engem az Élet nem enged a gyötrés elől futva menekülni, a Stix vizében holtan elmerülni, ó jaj, engem az Eb t nem enged. Nem enged megfutni gőgös-gyáván s ha űznek, vernek korbácsos karok, én csak maradok, én csak maradok, englem az Élet nem enged. Ha arcomba sújt egy bitang ököl, én odatartom másik bus felét, meg kell úsznom a könyek tengerét és tűrnöm kell krisztusi szelíden. Mert envéremből kovácsolt bilincs mely az Életbörtönben fogvatart és érhetetlen vágy nekem a part, ahol majd végre elpihenhetek, Mert envéremből kovácsolt bilincs én entestemből sarjadzott karok ölelnek át, ha futni akarok és jaj ezek szent, szörnyű erősek. Ok rámfcnódnak s elorozzák tőlem a Nirvánát, e halálos kincset s én ődöngye csókolom a bilincset, a bilincset, VÁRNAI ZSENI * "" ' "M 1 Phone: Lenox 5772—10349 BRIGHTON BEEF CO. . E. ORNSTEIN, tulajdonos. 1503 AVENUE A, NEW YORK. Mindennem iihusaruk nagyban és kicsinyben. Szállodák és vendéglők szállítója. *
