Előre - képes folyóirat, 1920. szeptember-október (5. évfolyam, 38-40. szám)

1920-10-03 / 39. szám

g

0O00000000CO0000C<XXX)000CKXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX»00C>00CKDCX3000CKDCK3000<D00

Nagytakarítás a magyar kultúrában

rWi

<xoooooooocoooooooooooooocooocoooooo^^

Budapest, augusztus 16.

Én ama bizonyos faj magyar, keresztény polgár vagyok, akinek az életét,\ szabadságát, vagyonát egy évvel ezelőtt megmentették a vörös zsidók uralma alól. Hogy ki mentett meg engem, a irománok, Csilléry fogorvos, Horthy vagy Friedrich, azt nem tudom, döntsék el ők. Kétségtelen tény, hogy meg vagyok mentve, csak éppen azit akarom most higgadtan eldönteni, hogy hálistenneik, vagy nem hálistennek?

♦

Egy kicsit nehéz higgadtan gondolkozni itten, mert az ember igazán nem tudja, hogy meddig lesz rá ideje. De azért mégiis, csinálj uk meg a mérleget, hiszen eltelt az esztendő.

Igazgatója vagyok egy kereskedelmi részvénytársaságnak, melyet az apám alapított negyven év előtt. Jómódú, eléggé müveit, világlátott ember vagyok, nem politizáltam soha, 'kávéházba, kaszinóba nem járok, szeretem a munkát, nem mintha a munkában valami nagy élvezetet találnék, hanem mert nagyon jól esik, mikor látom, hogy erőm, akaratom, Ízlésem és intelligenciám egy csomó munkásom segítségével hogyan szaporítja a javakat. Szeretek jól élni, testileg és szellemileg jól táplálkozni. Már apámnak is fejlett kulturigényei voltak, szép könyvtárat hagyott rám, gyerm ekko»romban megtanittatott a három világnyelvre és én hozzá háború alatt egy fogolytól megtanultam orosziul. Az én életem feltétlenül könnyebb, szebb, mint az apámé volt és szeretném, ha gyermekeim élete még könnyebb, még szebb volna mint az enyém.

Most, hoev körülbelül megmondtam, hogy kiféle, micsodás ember vagvok. azt szeretném megállapitani az elmúlt egv esztendő eredményeiből, hogv gyermekeim jövőjét tekintve, mit várhatok itthon, ha ez a keresztény kurzus tovább tart.

Legkisebbik fiam 12 éves, a második gimnáziumot végezte volna. Egészséges, eleven eszü gyerek, nagy Verneimádó, több mint kétszáz kötet könyvé, egy villamos, gépe, sok mindenféle fizikai műszere van. Karácsony után néhány Ferenc József-intézetbeli ébredő kölyök jelent meg az osztályában és a tanár tiltakozása ellenére kiverték a zsidógyerekeket. A fiamnak van a zsidók között két jó barátja — járnak ide, igen rendes, okos gyerekek —nem akarta hagyni, hogy üssék őket és egy ébredőt mellbe vágott. Ebből nem lett volna nagy baj, de nem lépett be a kongregációba. Ki kellett maradnia.

A másik fiú 14 éves gyönge gyerek. Kétszer volt spanyolbeteg. Negyedik gimnáziumot végezte. Kétszer megverték, mert Árminnak hívják és mert nem akarta aláirni — egy negyedbelj gimnazista! —, hogy Friedrich István legyen újra miniszterelnök. A vallástanár pap köröztette az aláírási ivet, ő uszította a többieket a fiamra.

Péter 16 éves, kereskedelmibe járt, de az iskolát becsukták, mert a tanú; lók 60 százaié,ka zsidó. Van egy 23 éves technikus fiam, nagyon tehetséges, szorgalmas gyerek, de nem volt hajlandó aláirni, hogy zsidóval nem ül egy padban, mert nem tudja elfeledni, hogy a Piavenál egy zsidó zászlós mentette meg az életét. A karhatalomba s’e lépett be, hát nem igazolták, most Prágába fogom küldeni.

Nagy önmérsékletre van szükségem, mikor megállapitom, hogy ilyen körülmények között a keresztény kurzus nem nagyon biztató. Különösen, ha arra gondolok, hogy a kommün alatt gyermekeim zavartalanul járhattak s“ «

Ha szereti a művészies kivitelű kézimunkát, úgy keresse fel a

Helena Hand Embroidery

HÍMZŐ üzletet,

ahol különféle importált kellékek is kaphatók, úgymint: D. M. C pamut, stb.

ELŐNYOMDA — RAJZOLÁS.

1693 SECOND AVE:, NEW YORK

(Közel a 88-ik utcához.) ;

I

kólába, mindössze annyi történt, hogy havonta vagy tiz idegen gyermek fürdőit az én fürdőszobámban. Ha csak ennyi baj volna az iskolákkal, ez rám, egyénileg volna kellemetlen. De az a baj, hogy a tehetségtelen senki-tanárok —- akik utolsó vizsgájuk óta egy könyvet el nem olvastak —, csak ezek maradtak meg, a többieket a keresztény stréberség kiüldözte állásaikból.

Az egyetemen is az ébredő-kölykök diktálnak, a tanári kar pedig a gyávák kárörömével közösítik ki azokat a tanárokat, akik náluknál több mint egy fejjel magasabbak.

Mi lett az ember szellemi táplálásával?

Az Operába nem érdemes elmenni, ott teljes anarchia van. Aki valamit tudott, azt elűzték és a keresztlevél nagyon nem tudja pótolni a tehetséget. A színházakról nem érdemes említést tenni, Bródy, Molnár, Szomory, Lengyel darabjait nem adják, ellenben dühöng az üzleti-irredenta és. állandóan hazafiul könnyzacskóimra utaznak. Jóizlésü ember színházba nem járhat.

TVjság? Nyaranta, ha külföldön öszszejöttem üzleti barátaimmal, büszkén mutogattam nekik a magyar lapokat. Érdemes volt egész csomó magyar lapot járatni, nem mintha újságokból akartam volna megismerni az igazságot, de egy kiváló uj sági ró észrevevése, egvéni véleménye, nagyon sokszor epvéni, művészi stilusa, uj mondanivalója nem közönséges mulatság volt számomra. Kéri Pál. Fénves László, Magyar Lajos. Ignotus, Biró Laios, és mások helvett anró. szemét■emheirek csinálnak szem étmi sápot, a mit kézbevenni nem érdemes. Mert hár ió magvarnak és ió kereszténynek tartom magamat, arra sem Arnád auánk emléke, sem Benedek náoa ptieitrli'káia nem +,,d rávenni. ho°rv Rns Feketét. Dinnve-Lővét meg" a töMv Pn^dinnvéket szellemi kanaritásoknaV tartsam és velük külföldiek előtt dicsekedtem Lehet,, hogy rossz az ízlésem.

11 —