Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-07-14 / 29. szám
A szabad verseny társadalmában, melyben az emberek élelem és hajlékért küzdenek egymással, mi sem természetesebb, minthogy a bőkezű gazdagságot mely élelemtől és hajléktól (fosztja meg azokat, akik nem lehetnek bőkezűek, gyűlölt fogalomként szerepeljen. Ha egy embert élelmétől és hajlékától megfosztjuk, életétől fosztjuk meg és egy olyan társadalomban, mely a szemet szemért, fogat fogért alapon van eszervezve, ezen cselekedet, még ha a bőkezűség kamoflázsa alatt is követik el, nem kevésbé veszedelmes és fenyegető. Ez az oka annak, hogy egyik munkás oly ádáz ellensége annak a másik munkásnak, aki kisebb bérért, hosszabb munkaidőt hajlandó dolgozni. Hogy megtarthassa “job”-ját, (amely megélhetését jelenti) a megalkuvó munkásnak az élelemből és hajlékból valamit fel kell adnia. Ha egy munkás napi két dollárért adja el munkaerejét két és fél dollár helyett, ez azt jelenti, hogy neki, feleségének és gyermekeinek nem lesz oly jó fedél a fejük felett, oly meleg ruha a testükön, oly jó minőségű étel a gyomrukban. Húst ritkábban, nem oly táplálót és kevesebbet vásárol; uj cipőből ritkábban kerül a gyermek lábára és a betegség, halál sokkal fenyegetőbbé válik egy olcsóbb házban és szegényebb vidéken. így tehát a “bőkezűbb” munkás, több munkaerőt adván kevesebb ellenértékért (élelemben és hajlékban kifejezve) munkástestvérének életét fenyegeti, megröviditit, ha csak teljesen el nem pusztítja, mert az kevésbé bőkezű. Ezért azután a kevésbé bőkezű munkás úgy tekint a másikra, mint ellenségére és minthogy a “szemet szemért, fogat fogért” társadalomban élünk, erős hajlamuk van arra, hogy megfenyítsék azt az embert, aki tulajdonképen az ő életükre tör. Az a sztrájkoló, aki egy téglával talán halálosan megüti azt a másik munkást, aki helyét elfogalta, nincs tudatában annak, hogy rosszat cselekszik. Őszintén meg van győződve arról, hogy cselekedete teljesen beigazolt, épugy, mintahogy az otthonát védő ember, hogy teljesen igazolt minden fegyver, melyet a betörő merénylő ellen használ. Minden elhajított tégla-darab mögött ott van a munkás saját önző és a család fentartásának némileg önzetlen ösztöne. A családtorma előbb jött létre az államformánál és minthogy a társadalom még ma is a “szemet szemért, fogat fogért” kezdetleges alapjaira van helyezve, következésképen az államfenntartás ösztöne nem oly parancsoló a sztrájkodra nézve, mint a saját maga és családija életbentartásának ösztöne. Az önző munkás szükségesnek tartja érzelmeit beszéddel is kifejezni. Mintahogy a békésen megtelepedett ember a tengeren barangolót “kalóz_ 0 -= Irta: JACK LONDON /Az “Előre Képes Folyóirat” számára fordította: SZ. J. nak” az elhízott nyárspolgár az ő erős ládáit feltörő embert “rablónak” nevezi, épugy alkalmazza az önző munkásra megszégyenítő “scab” jelzőt arra a másik munkásra, aki munkaerejével bőkezűbb és ezáltal megrabolja őt élelmétől és hajlékától. Az érzelmi értelmezése a “scab” szónak oly gyűlölettel j es, akárcsak'az “áruló” vagy a “Judás” szónak; meghatározása pedig oly mély és különböző, akárcsak az emberi szívé. Sokkal könnyebb technikailag meghatározni ezt a szót; kereskedelmi kifejezésekkel megfogalmazva azt mondanék: “scab az a személy, aki több értéket ad ugyanazon árért, mint a másik.” Az a munkás, aki több időt, erőt vagy szaktudást ad ugyanazon bérért, mint egy másik; vagy aki egyenlő időt, erőt vagy szaktudást ad kevesebb bérért mint sok más: az scab. Ez a bőkezűség azért kényelmetlen az egyik munkásra, mert arra kényszeríti őt, hogy hasonló bőkezűséget mutasson mint megalkuvó társa, miáltal kevesebb élelem és silányabb hajlék jut részéül. Azonban valamit a scab mentségére is lehet felhozni. Minthogy a scab cselekedetével a többi munkásokat “bőkezűségre” kényszeríti, épugy a többi munkások — szerencséjüknél vagy nagyobb tanultságuknál fogva — kényszerítik a scabet még nagyobb bőkezűségre. A scab nem azért scab, mert az akar lenni. Nem lelki vagy szivbeli fogyatékosságok ösztönzik az embert, hogy több munkaerőt adjon kevesebb bérért.. A scab azért scab, mert nem tud Ugyanazon feltételek mellett munkához jutni, mint a többi munkás. “Sok az eszkimó és kevés a fóka”. Ez világos, mert ha nem igy volna, akkor nem volna annyi scab a munka piacán.
