Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-06-30 / 27. szám
ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT Az indusoknál ugyanis az eljegyzés már kötelező erővel bir. A vélemény az, hogy amint sikerült az özvegyek elégetését kiirtani Kelet- Indiában, épp úgy sikerülni fog kiirtani azt a brutális szokást is, hogy az újszülött leánygyermeket megöljék. Amig azonban a leánygyilkosság okai oly mélyenfekvők és az ősi szokástól annyira elfogadottá váltak, nehéz lesz ezt az indus tömegből kiirtani és azt emberszeretetre és férfiasságra szoktatni. — A leánygyilkosságot azzal magyarázzák, hogy a szülők szabadulni akarnak attól az anyagi tehertől, ami a leány férjhezmenésével jár, hogy vele tetemes hozományt kell adni. Ez azonban nem valószinü, mert viszont akkor nem fordulhatna elő ez egyes jómódú, gazdag törzseknél. A barbár szokásnak inkább a családi büszkeség az oka. Minden férfinek ugyanis a kasztjában kell megnősülnie, azonban nem köteles a törzsében megmaradni a feleségvételnél. Az indus társadalom kasztokra és a kasztok törzsekre vannak felosztva. Amig az egyik kaszt törzsei egymással egyforma rangban vannak, rendben van a dolog, de ha valamelyik törzs nagyobb kiváltságra, megkülönböztetésre tesz szert, akkor nem szívesen tekinti, ha más, alacsonyabb rendű törzs beleházasodik. A vezető helyre került törzsnek a leányok elszaporodásánál fogva két választása marad: vagy eltűri a megalázást, hogy alacsonyabb rendű törzs tagja házasodik bele, vagy megöli az újszülött leánygyermekeket. Utóbbi időben azonban az indusok kezdik megérteni azt, hogy nem “becstelenség” az, ha idegen törzs férfia — még ha rangban alacsonyabb is — belenősül a kiváltságos törzsbe s ezért lassan bár, de csökkenőben van a leánycsecsemők megölése. Az indus nők elmaradottságának azonban az a föoka, hogy európai testvéreikhez mérten, nevelésük és oktatásuk tökéletesen elhanyagolt. Az európai nőtársadalom pedig egyáltalán nem érdeklődik sorsuk iránt. Mert ha ez megtörténne, úgy az indus aszszonyok csakhamar maguk is hozzálátnának sorsuk és helyzetük javításához. Még csak 30 évvel ezelőtt a hatalmas India területén talán egyetlen nő sem tudott irni-olvasni. jAzóta azonban az angol nők a “Zenana-társulatok” szervezésével, amelyeknek tagjai angol- társaságbeli hölgyek, megkezdték a felvilágosító, nevelő, tanító és szoktató munkát minden téren és — mondhatni — igen szép eredménynyel. Ma már figyelemre méltó — bár még kezdetleges — Zenana-irodalom alakult ki, amely a benszülöttek véleményének egyöntetűvé tételét célozza, hogy ily módon aztán minden ujitás megmunkált talajra találjon. A férfiak nevelésére és morális felvilágosítására a brit kormány tett igen sokat. És a Zenanaegyesületek általánossá tételétől függ, hogy a jövőben az indus nőtársadalom testi, szellemi és nemi életében korszakalkotó változások és helyes újítások történjenek. Az “Előre Képes Folyóirat” előfizetőihez és olvasóihoz! A mai viszonyokat figyelembe véve és tekintettel arra, hogy minden nagyon megdrágult, kiadóhivata- JZiHliS elsejét Öl ^ezc^ve az °sszes hátralékosokat belünk elhatározta, hogy ---------------------------------- szünteti. A folyóirat eddig, a szállítás magas költségeit leszámítva, nekünk 2y2 centünkbe kerül, ami úgyszólván, a nagy drágaságot tekintve, azt jelenti, hogy ingyen kapja mindenki az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRATOT, mert a 2 dollár évi előfizetés a postaköltség és előállitás összegét sem teszi ki. Minthogy ráfizetünk a lapra, MtdUkät ** "j ”a elvárjuk, hogy mindenki-----------------------------------------eddig nem fizetett elő, mert aki nem teszi meg, annak nem küldjük többé a lapot. Siessen megújítani előfizetését és egyenli,se ki h4,ralékát'------------------------------------------------------------------- mert máskülönben kénytelenek leszünk a lap küldését beszüntetni az összes hátralékosoknak. Az ELŐRE KÉPES FOLÓIRAT előfizetési ára egy évre $2.—, félévre $1.— 1 A KIADÓHIVATAL. — lö —
