Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)

1918-06-30 / 27. szám

ELŐRE KÉPES FOLY ÓIRAT

nak ideiglenesen eladják. Az igy eladott leány csak évek múlva tartja esküvőjét, de még mindig elég fiatal korban megy végbe az aktus, amelynél a menyasszony egyáltalán nem, csak a vőlegény játszik főszerepet s minden tisztelet és figyelem őt éri. Díjazott táncosnők mulattatják a lakodalmon megjelent férfiakat, mig a nők eldugott szobákban unatkoznak, vagy legjobb esetben valamilyen függöny mögé bújva mint csöndes nézők szerepelnek.

A szerelemről a házasság alkalmával szó sem esik. Az indus leányka nem hall soha édes, szerelmes szavakat; nem ismeri a házasság után azt az örömet, amelyben nyugati nőtársainak része van s nem érzi a szerelem győzelmének-örömmámorát sem. Senki sem kiváncsi a hindu leány véleményére. Az apák egymás közt kötik meg az alkut. Aztán a fiú apjának a borbélya a leányt és a leány apjáé a fiút vizsgálja meg, hogy nem csapódótt-e be valamelyik fél az alkunál.

Ennék megtörténte után a két család férfitagjai összegyűlnek és a kolduló dervis vagy más házaló indus pap jelenlétében megtörténik az eljegyzés, amely abból áll, hogy a gyermekleány orrát egy gyűrűvel díszítik fel.

Az esküvő után a menyasszonyt idősebb nőrokonai kíséretében, ékszereit, ruháit és főzőedényeit felpakolva, elviszik a nagyobbára még kamaszkorban levő, csupaszállu fiatal vőlegény házába s a hindu leány ékkőt látja életében először azt, aki élettársává lett. A fiatal asszonyt a vőlegény házában mindenféle csavaros folyósokon, sötét kamrákon, elzárt, elkerített épületeken keresztül — amelyek hasonlóak az apja házához — bevezetik a különböző anyósok, nénék, fiatal özvegyek (leányok, akiknek meghalt a vőlegényük) közé és ezentúl ott él a közösségben a többi asszonyokkal. Férjét csak nagyon ritkán látja. Sem a férje, sem pedig más valaki nem nevezi őt többé a nevén. Ha gyermeke van, az indus nő ezzel foglalatoskodhatik, ha nincs, akkor az amúgy is boldogtalan asszony helyzete meg elviselhetetlenebb, mert a magtalanság vagy meddőség szégyen az indusoknál; de egyenesen borzalmas a helyzete az asszonynak, ha férje még több feleséget is hoz.

De elérkezik az az idő is az indus feleség életében, amikor bosszút állhat férjén. Amikor az megöregszik, nehézkessé és elhízottá válik, az asszony pedig soványnyá, ráncossá, fogatlanná és gyűlöletes külsejűvé válik, a legtöbb esetben bosszút áll az urán azáltal, hogy a szomszédok előtt nevetség tárgyává teszi öreg férjét és gúnyt fiz belőle ott, ahol csak tud. A feleség bepörli az urát, hogy adja ki ékszereit, vagy hogy tartásdijat biztosítson neki, rágalmazza, sértegeti, leleplezi gyöngéit és hibáit az angol biró előtt és minthogy a britek mindenképpen

a nők védelmére nagy súlyt fektetnek még Indiában is, az indus férfi legtöbbször kénytelen beletörődni az ítéletekbe és teljesíteni felesége követeléseit: Ugyanakkor, amikor ezek az ismétlődő jelenségek napirenden vannak, ugyancsak elárasztják az angol gyarmati bíróságokat hagyatéki pörökkel is. Ezeket nagyobbára indus sógorok és nagybátyák indítják özvegy sógornőjük vagy huguk ellen, akit esetleg kívánatosnak, vagyonosnak tartanak. Nincs utálatosabb, visszataszitóbb, mint az ilyen mohó, kapzsi törekvés a férfiak részéről arra, hogy elhalt fitestvérük után visszamaradt és jómódúnak vélt, vagy valóban az, özvegynek a kezét és főleg a vagyonát megkaphassák. A nők sem kivételek ebben, mert a pörösködő indusnő kiállhatatlan, bősz, mint a furia és a bíróságon nem egyszer kell karddal elválasztani a pörösködő feleket. Az indus nő rendkivül bosszúálló és szívós. Éveket, életet és kimeríthetetlen energiát pazarol arra, hogy elérhesse kitűzött célját.

A helyzet alapja abban a lehetetlen házassági rendszerben van, hogy a nőket, mint a barmokat, eladják. Indiában egyszerű szerződésekkel tömegesen kötik a házasságokat a szülők és igy megesik, hogy fiatal leányokat öreg emberekhez, agg nőket pedig suhancokhoz láncolnak csupa üzleti számításból. A férj fitestvérei az özvegy nő minden vagyonát örökölhetik a törvény szerint, az özvegyen maradt nőt úgy tekintik, mint családi hagyatéki tárgyat, akit minden további nélkül a vagyonnal együtt örököl az elhalt férfi testvéröcscse. Az a tény pedig, hogy Indiában az angol hatóságok minden erélyes törekvése ellenére is, még mindig dívik a leánygyermekek elpusztítása, a nőt alkalmas kereskedelmi cikké tette a benszülöttek részére és ezért valóságos vásárt csinálnak a nők adása-vevéséből. Ehhez járul a többnejüség is, de csak kis mértékben, mert ez nem általános. A szegényebbek ugyanis vagyontalanságuknál fogva nem tarthatnak több feleséget; a vagyoni helyzetük teljesen megdönti a polygamiát náluk; csak a vagyonosabb körökben szokásos a többnejüség, de itt is. már tetemesen csökkent.

Amióta az angol hatóságok Indiában úgyszólván teljesen megszüntették a nők korbácsolását és megláncolását, a többnejüség is kezd eltűnni. Az indusok házassági viszonyaiban van még egy más baj is. Ha ugyanis az orvosként szereplő borbélyt a menyasszony hozzátartozói megvesztegetik, akkor az az eljegyzésnél esetleg elnéz olyan testi hibákat is, amelyek aztán a házasságkötés alkalmával derülnek csak ki. így néha nyomorékságot, púpot, kancsal szemet, stb. néz el a borbély és amikor la hibás testű menyasszonyt látják a férj rokonai, az eljegyzés felbontása már lehetetlen.

Ez a kép a muzulmánok szentek-szentélyét ábrázolja, amely Mecca. Az előtérben álló fekete kocka-kő, az úgynevezett “Kaaba”-köve. A |fekete-kő a szentély délkeleti szögletében áll. Ehhez a világ minden ■ tájáról, ahol csak muzulmánok élnek, szoktak zarándokolni.