Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-06-30 / 27. szám
A nők élete Kelet-In diában. a hindü n° helyzete-Talán sehol a világon nem élnek oly rossz helyzetben a nők — még talán az elmaradt mennyei birodalomban, Kínában sem, — mint Kelet-Indiában. A gazdag körökben rendkívüli visszavonultságra vannak ítélve, a szegény néposztály női pedig lealacsonyító bánásmódot kénytelenek tűrni. .És mindaz, amit ezelőtt 10—12 évvel az egyik hindu nő egy európainak mondott, áll valamennyi hindu nőre: “Valamenynyien az állatokkal vagyunk egy sorba helyezve. — Férjeink és férfiaink azt hiszik, hogy bár eszünk, dolgozunk és meghalunk: — de gondolkozni nem tudunk”. Az egyik benszülött szónok egyszer a következőket jelentette ki: “Sötét elmaradottság uralkodik országunk legtöbb részeiben; nőink, anyánk, testvéreink úgy élnek, mint a rabszolgák !” A nők ellen való ilyen sötét elfogultság a hinduk babonás, elmaradt hitére vezethető vissza, mely szerint a nő a természettől elátkozott, alsóbbrendű lény, aki valami régi bűnéért az emberiségnek, sülyesztett le állati sorba a természet s akit bűn és vétek úgy tekinteni, mint emberi lényt és akit ezért nem is szabad figyelemre és bizalomra méltatni. Hogy a nők, feleségek és leányok elkülönitése, társadalmi kirekesztése milyen mértékű az előkelő, vagyonosabb körökben, erre jellemző, hogy egy előkelő angol főtisztviselőnek, Needham Cust-nak, aki 25 évig élt Kelet-India különböző helyein, mindössze kétszer sikerült ezen idő alatt úgynevezett “előkelő” indusnőkkel beszélhetni. Egy alkalommal az egyik benszülött főnök felesége mint államhivataluokhoz fordult és magához kérette Cust-ot, akinek egyik rokonára — aki haragosa volt — panaszkodott. Custnak azonban nem sikerült látnia a hindu dámát, mert az egy spanyolfal mö-Egy úgynevezett “Khadem”-törzshöz tartozó arab család, amely törzs kiközösített emberekből és családokból áll. giil beszélt vele s csupán a hangját hallotta, amely elég szaporának bizonyult. Más alkalommal egy idősebb nővel és annak bájos menyével hozta össze őt a sors, akik a hindu előkelő társaságban kiváltságos helyet foglaltak el és kiváltságos szokásokat követtek. Ez a két előkelő, müveit és magasrangu családból származó nő annyira ment a szokások terén, hogy angol mintára soire-t rendeztek és fátyol nélkül fogadták férfi-látogatóikat. A szegény néposztály férfiai asszonyaikat az utcán, vagy a mezőn hagyják dolgozni, mint a barmokat, anélkül, hogy elfátyoloznák őket. De amint valamelyik kis vagyonkára tesz szert, azonnal letesz a tiszteletreméltóságról és belép a “felsőbb” kasztba azáltal, hogy nőjét szobafogságra ítéli, vagyis a szoba falai közé zárja. A nő Kelet-Indiában születésétől kezdve egészen haláláig úgyszólván az elnyomatás áldozata. Senki sem kíván szülője lenni egy Vagy több (leánygyermeknek. Maga a szülőanya is valósággal kétségbeesik sorsa felett. — Gondozásról és nevelésről természetesen szó sem lehet. A test és lélek kifejlesztésére nagyon kevés történik. A netalán születő leánygyermeket pedig — amely szégyent hozott a családi névre — elteszik láb alul, hogy a “becsületen esett foltot” reperálják. jAz ilyen gyermeknek vagy egy ópiumpasztillát adnak be, vagy pedig megfojtják. A leánygyermeket nem tűrik meg, ha csak nem muszáj. Máskülönben a gyermek gondozatlanul, mosdatlanul, neveletlenül, minden gondozás mellőzésével, ruhátlanul nő fel, mint az erdőben az állat. A leánygyermeket már zsenge korban eljegyzik, vagy bizonyos mennyiségű terményért, cukorültetvényért, vagy bizonyos mennyiségű pénzért egy másik család-Egy régi arab vár, amely a Mecca felé induló zarándokok nak pihenő- és menedékhelyül szolgál. 8
