Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-06-23 / 26. szám
ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT És bármennyire is sajnálja férjét, arról mégsem telhet, hogy a férje még a gondolatát is leolvasta az arcáról, mivel csak megkeserítette utolsó napjait. Ekkor nyílt az ajtó és a doktor lépett be; Emmának a gondolatai összezavarodtak, ámult és dadogva kérdé, hogy miért nem csöngetett. — Óh, könyörgöm, — mondta az orvos kenetteljes hangon, — a konyhaajtóban láttam a lányt és ott mindjárt be is jöttem. —i Hát 'hogy van, szép özvegy? Nem kell mindjárt a bánatnak engedni szép fejünket, miért nemcsak a mérnök tudta magát szeretni, más is rajong magáért, úgy titokban, elfojtva. Dehát kérem, a szerelmes férfi nem rohanhat meg egy férjes asszonyt, akinek a férje betegen fekszik. Türtőztetjük magunkat a végletekig, várunk, lesünk az adott alkalomra, hogy annál édesebbek legyenek a váltott csókok. így beszélt szüntelen és nagyon merészen az asszonynak, igyekezett annak idegeit felkorbácsolni, nem hagyva időt gondolkozni, sem felelni. —• .Élvezni kell az életet, szép aszszon'y — szólott sóvár szemekkel nézve rá, —- csak úgy leszünk még szebbek, és soká fiatalok. Ilyen remek aszszonynak nem szabad sínylődnie. Lopni kell a szerelmet, félve, remegve, de ki kell venni a részünket abból, amihez jogunk van. Az asszonyt nem lepte meg a szerelemre való csábitgatás, ezt a fiatalító receptet már ismerte férje szavaiból, most még csak az orvosi számlára volt kivácsi és kitérőleg mondta: — De doktor! igen korán van még, hogy ön egy özvegy asszonynak ennyi szépet mondjon férje temetése napján; időszerűbb lesz talán a férjem kezelési számláját benyújtani. A doktor hangja méltatlankodóvá vált: — Óh kérem, szóra sem érdemes. Ki beszél egy szép asszonnyal számláról? Még hozzá egy olyan számláról, amit mi nyújtunk be neki? Aztán bizalmas mosolylyal, előre nyújtott két kézzel közeledett az aszszony felé, kinek keze a csengő után nyúlt és a belépő leányt utasította az előszobát kivilágitani, mert a doktor ur távozni kíván. Miután a leány eltűnt, a doktor rántott egyet lila-vörös nyakán és dacosan mondta: — Ha magának igy nem tetszem, tudok én más is lenni. Másnap Emma várta a jó nagy borsos számlát, ami nem érkezett meg. Ellenben az esti újságot lapozgatva, egy nagy szenzációs cikken akadt meg a szeme, amely leirja Szűcs doktor hirtelen halálát, amint éppen egy hatezer koronás számlát állított ki, de hogy kinek, azt már nem tudta leirni, mert szivszélhüdés érte és meghalt. FEJLŐDÉSBELI KÜLÖNBSÉGEK A MUNKÁSMOZGALOMBAN. (Folytatás a 3-ik oldalról) felfüggesztését az ő szervezeteikre, — hanem a feudális reakció súlyosan ránehezedett a polgárságra is. g\z uralkodó konzervatív párt a nagybirtokosok érdekében a legmagasabbra csavarta föl a gabona vámját, oly magasra, hogy pl. 1815 és 1827 közt a búza ára 46 százalékkal volt magasabb Angliában, mint a szomszédos Franciaországban, ahol pedig szintén elég magas vámokat szedtek. Az élelmiszerek drágasága súlyos akadálya volt az ipar fejlődésének. Mindkét reakció: a politikai és gazdasági ellen erős szervezkedések indultak meg úgy a polgárság, mint a munkásság körében. Az elnyomások és üldözések az erélyesebb és fölvilágosodottabb munkásvezéreket arról győzték meg, hogy csak a törvényhozás egész rendszerének gyökeres fölforgatásától várhatnak javulást. Létrejött a hires chartista mozgalom, amely a 30-as és 40-es években Angliában egyáltalán nem jelentett mást, mint a szociáldemokrácia a ma is feudális Németországban. Az osztályharcot hirdette a burzsoáziával szemben is, szociális eszmékkel volt tele, de azért gyakorlati programmja szigorúan reális és demokratikus volt. Ennek a programmnak hat főpontja igy szólt: 1. Általános választójog; 2. A képviselők évenként újraválasztása; 3. A képviselők fizetése; Amerikai fekete medve-caalAd. 4. Pótválasztások; 5. Egyenlő választókerületek; 6. A passzív választójog cenzusának eltörlése. Húsz éven át Angla politikai levegője a Chartismus harcától volt viharos. Agitáció szóval és tollal, tömeges demonstrációk, véres összeütközések a rendőrséggel, politikai célú tömegsztrájkok kergették egymást. A gazdasági szervezkedésről pedig alig beszéltek. És az egész forradalmi mozgalom, amely épp oly kélelhetetlen harcot hirdetett a gabonavámok eltörléséért küzdő polgárság, mint az állam ellen, egyszeribe véget ért, amikor 1847-ben az ipari burzsoázia a gabonavámok eltörlésével hegyébe ült a földbirtokos osztálynak. A polgári demokrácia győzelme az angol szociáldemokrata párt halála volt. Ez nem jelenti azt, hogy a munkásság politikai mozgalma fölösleges. — Csak azt jelenti, hogy másodlagos tünet, nem közvetlen kifejezése a gazdasági harcnak, hanem a demokratikus fejlődés fokával adott kisegitő eszköz. Akár él ezzel a munkásság, akár nem; a gazdasági munkásmozgalom mindig megvan, mint az ipari fejlődés állandó, elmaradhatatlan kísérője.