Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-06-23 / 26. szám
ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT Átpillantott és megsejtette, meglátta, megérezte az ő kirendeltségének, az ő boldogulhatásának világát. Amig az ember nem ismerhette a természetet : félt tőle. Az ember mindentől félt; mert arra nevelték. Legjobban félt az istentől és a korbácstól. Amint az embernek alkalma nyílott a természettel megismerkedni: félelme eloszlott. Látta, tapasztalta, hogy a természet az ember legséjgitőbb barátja. Természetes tehát, hogy hozzá akar menekülni. És a legnagyobb emberbarát — a természet; tárt karokkal fogadja vissza tévútra terelt legkedvesebb gyermekét. Az ember tehát, hosszú bolyongás után, vissza fog térni az ö kirendeltségébe. Semmi kétség; vissza fog térni! Látjuk, miként építik a diadalmas utat. A jövő tehát tisztázva van. eD a jelen? Mi lesz a jelennel? A hitetlenek még nagyon sokan vannak; az erőszak hatalma félig-meddig még kezükben van. Az elfogultságnak mindig az volt a legnagyobb bűne, hogy nem tudott magáról. Még most sem tud, még most sem lát. Nem tud végig nézni a fénylő sínpárokon, melyek belefutnak a jövőbe. Nem érzi ki a gépek zakatolásából a jövőnek uj szívverését. Nem tud olvasni az elmúlt ötven év történetében és nem látja milyen nagyot fordult a világ! Az uralkodó hatalmak olyan nagyon feledékenyek. Már nem emlékeznek a francia forradalom okaira. A mai okok fejlettebb formában ugyanazok. Csakhogy a népek ma még éhesebbek, mint akkor voltak. Még soha nem volt olyan nagy az aránytalanság a tulbőség és nyomor között, mint a jelenkorban. Ezt a nagy aránytalanságot mindig az irigység és gyűlölet töltötte ki. A természetben minden fejlődés az éhségen alapszik. Az ember sem kivétel. A kulturnépek éhessége nem egyedül a gyomorból fakad. Ha a bölcs “előrelátás” a népek éhességét a szükséges táplálékkal mindenkor kielégíti: a nagy öszeütközések küszöbén állunk! A jóllakott múlt és az éhes jövő állnak szemben egymással. Az egyik nyakig fölfegyverkezve, a másik teljes leszereléssel fenyegetve. * - -A sztrájk szelleme terjed osztályról osztályra. A megélhetési viszonyok mindennap súlyosabbak, az elégedetlenség napról-napra nő. Nemcsak az alsóbb osztály elégedetlen, de a középosztály is. A középosztály elégedetlensége mindjobban válik rokonszenvvé az alsóbb osztály iránt. Mert tőlük reméli a változást, a viszonyok javulását. A munkásosztály világszövetségében van megírva a jövő átalakulása! Ezt tisztán ki lehet betűzni a sínpárok nyomán. A munkásosztály a technika fejlődése által egy olyan hatalmas fegyverhez jutott, amilyennel tömegek a múltban soha nem háborúztak! A gépek: az ő fegyvertársaik. Amikor a gépek “nagypihenőt” tartanak, kezdődik a nagy gazdasági háború. Amire fegyverek ropogása, ágyuk bömbölése képes nem volt: képes lesz arra a “nagy csönd. A sztrájk is a vasút szülötte, miként a “nagy szövetség” soha létrenem jöhet: vasút nélkül. A vasúttal nem számolt sem az egyház, sem a politika. És mert nem számoltak vele: a nyakukra nőtt. A vasút nem élhet a múltból, ő a jövőnek született ; és hogy mennyire siet a jövő felé : tessék csak olvasni az ötven év fejlődésének történetéből. Az elmondottak csak kikapott kis részletek abból a nagy evolúcióból, ami a kulturnépek lelki világában végbe megy. Még nem létezett kor, amelynek érdekesebb megfigyelésre alkalma lett volna, mint korunk. Egyik lábunkkal még benne vagyunk az ezeréves múltban, a másik már egy ui ezerév küszöbére lépett. A “bölcs előrelátás”nak még soha nem volt olyan előnyösen kínálkozó alkalma, mint most, hogv önmagát megmentse. Csak ki kellene lépnie az ezeréves múltból és oda állania a jövő felé haladók melle; melléjük kellene állania, mert aki utjokba áll: elsodródik. A munkáskezek énitik a gyárakat, rakiák a sineket, fütik a mozdonyokat. Már érzik, hogv a jövőnek dolgoznak. A gének zakatolása, a szivek verése, az agyak lüktetése, a lelkek vágyódása : mind, mind a jövőnek van szánva. Az emberi lét is a jövőért van, mint ahogy minden létező a jövőt szolgálja. Egyedül csak a homályos emberi képzelet ragaszkodik görcsösen a múlt szakadozó szálaiba. A teremtő adott az embernek egy világot, és az ember alkotott magának egy másikat, egy tévését. És akik ab— 7 -T ban a téves világban élnek: nem tudnak belőle szabadulni 1 H. GY. Szerkesztői üzenetek. G. Gy., New York. — “Élet-élet” cimü verse nem alkalmas a közlésre. Mrs. Uhrin, Los Angeles. — Besoroztuk, amint látja, a 'közlendők közé. Üdvözlet. — Keressen fel bennünket soraival gyakrabban. S. G. Kozma, City. — A bölcs mondásokba egy nagyon lényeges hiba csúszott: elfelejtette beléjük önteni a — bölcseséget. Az ön rendszere is ilyen “bölcs” lehet. Nem tudunk ilyen kezdetleges dolgokra komolyabb bírálatot. Julius Kratochwill, City. — íme itt adjuk, ahogy következik: Tisztelt Szerkesztőség! Elég régen járom az élet-iskolát, Azért sosem láttam még a sakknak párját. Legyen hála érte “Előre” újságnak, Amért alkalmat nyújt sok ezer munkásnak, Hogy ezen szép játszmát meg is tanulhassa És a csúf kártyázást a sutba dobhassa. Csúf játék a kártya, nyersz, ha van szerencse, De hogyha sakkozol — legyen a fejedbe! A kártyázás közben sokan tönkre mennek, Ellenben a sakkal inkább erősödnek, Mert hogyha a munkás elvégezte dolgát, A sakk-játék mindig jó mulatságot ád. Testileg fáradtnak szellemi mulatság, Az agyvelőd edzi és jobb fogalmat ád. Nyílt és becsületes játék a sakkozás. Tanuljuk és játszuk, jobb az, mint bármi más. Magam is dolgozom reggel 7-től este 10-ig, Kevés időm marad más egyébre iey is. Hébe-hóba azért, ha lesz egy kis időm, A legszívesebben a sakk mellett töltöm. Még csak most jöttem rá; szerencsémnek tartom Hogy én az “Előrét” rendesen olvasom. Óvja meg a végzet, hogy éljen túl engem. És ha jobb dolgom lesz, adóm letörlesztem Becses türelméért köszönet és hála. Ha jobb helyet nem talál, tegye a kosárba Üdvözlettel Kratochwill Gyű’a. Visi István, Cleveland. — Nagyon méltánylandó törekvést látunk soraiban, amelyekben szocialista felfogásának akarna kifejezésit adni. ön nem az oka annak, hogy ez sehogy sem sikerült — versben. Nem (közölhetők. Inconnu, Cleveland. — Amint látja, soréit ejtettük a küldeménynek. Azt a bizonyos augusztusi látogatást azonban várjuk. Üdv. Böszörményi G, De Land, Florida. — A kotta nem igen jó, azonban az egyik versike elég jól csendül, talán leközöljük.
