Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)

1918-06-23 / 26. szám

TOL. (TANULMÁNY ÉS MÉLTATÁS.) “Küzdést kívánok, -diszharmóniát, Mely uj erőt szül, uj világot ád. .. ” Madách, Az ember tragédiája. jkz apostol Petőfi életének szimbo­likus történetirása. Apró és nagy tra­gédiákból szövődik e költemény s ezekben az apró és nagy tragédiákban siirün Petőfivel megesett dolgok tor­nyosulnak elénk. De nemcsak Petőfi életéből kikapott epizódok láncolata Az apostol, hanem jelentős fotográ­fiája annak a kornak is, melynek há­borgó méhében megszületett, életre kelt. I Sf 1848 márciusának nagy mozgalmai meghozták a pillanatnyi eredményt. A küzdők, élükön Petőfivel, szentül hit­ték, hogy célhoz értek s a győzelem mámorossá tette a fiatalságot és a né­pet. Ám a dinasztia nem belátásból adta a népjogokat s nem kedvtelésből mondott le uralkodói hatáskörének egy jelentős területéről. És mikor úgy gondolta, elült már az a vihar, mely szabadságot hoz vész­terhesen, hát akkor ő került a dolgok fölé és nevette azokat az intézkedése­ket, melyekre rákényszeritették. Ezt a nevetést és az elért eredmé­nyek semmibevevésének neszét első ízben Petőfi vette. Mások bíztak az ügyek jobbrafordulásán és szebb na­pok megvirradását ünnepelték. Azon­ban ő most már a bízókban sem hitt és tudta, hogy eljön az ideje, hogy fel­rúgják a békét. S ezért nem nyugszik és sürgeti a végleges leszámolást. Iga­zi győzelmet akar és nagy letiprást. Királyság helyett köztáraságot. “Republikánus vagyok testestől-lel­­kestől, az voltam, mióta eszmélek, az leszek végső leheletemig. Ezen tánto­­ríthatatlanságomy mely soha egy pilla­natig sem rendült meg, ez adta ifjú ke­zembe a koldusbotot, mit évekig hor-REINITZ BÉLA Ady és Vajda modern ver­seinek iteket­­séges mesze­li esi tője. ALBA NEVIS jeles költő és Írónő. VÁRNÁI DANIEL jeles novella­­író, a szocia­lista mozga­lom harcosa. doztam, s ez adja most férfikezembe az önbecsülés pálmáját. Azon időben, midőn a lelkeket vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedés megállapított jövendő volt, én messze kerültem a vásárt és senki előtt még csak fejemet sem billentettem, hanem álltam egyenes fővel s fáztam és éhez­tem ... Hiszem, hogy fokonként fej­lődik a vi'lágszellem, látom, mikép fej­lődik, látom az utat, melyen megy. ő lassan halad, minden száz, vagy né­ha ezer esztendőben tesz egy lépést, de miért sietne? Hiszen ráér, mert övé az örökkévalóság. Most újra emeli lá­bát, hogy egyet lépjen... a monarchiá­ból a respublikába... Leborulok mél­­.tóságos színe elé, fölkelek megáldva, belefogódzom szent palástjába és kö­vetem dicsőséges nyomdokait.” Megírja, hogy “nincs többé szere­tett király” és nyomában most már nem zúgják utána, mint Talpra magyarját, ■hanem furcsán bámulnak rá és nem értik, hogy mit akar. Papok prédiká­­ciós székről szólnak ellene, versfara­gók rímekbe szedett gorombáskodás­sal válaszolnak és ezek átalakítják a maga lábán járni gyenge közvéle­ményt. A rajongással szeretett költőt megvetik és ellenséges szemmel olvas­ták verseit azok, akik nem is régen még hevítitek érte. “Hazafiui” köteles­ség volt ez s erről a kötelességéről nem igen feledkezett meg senki. Petőfi bátor legény, és nem ijed meg más árnyékától sem s visszaszól: A gyáva faj, a törpe lelkek, Kik nem szégyenük, magukat Sápadni, ha kezemben a lant Egy-egy merészebb hangot ad, Ha a közelgő viharnak, Megérint hírmondó szele, S dalom, mint elkopott madár, a Földről magasra száll vele. És tovább is lobogó gyűlölettel ir a királyság ellen, mert szentül hiszi, hogy csakis egy nagy leszámolás sza­badítja fel a népet. A megalkuvókat is- szidja és haragjában nem válogatja a szavakat, melyekkel érzéseit kifejezi. És ő jól sejtette a dolgok hovafejlő­­dését... Ebben a hagulatban, ilyen időben fo­gott Az apostol Írásához. S ez a rend­kívüli, forrongó idő forrongóvá, rap­­szódikussá tette megéneklőjét is. S en­nél az égő anyagnál olaj volt az, hogy Petőfivel olyan dolgok történtek, me­lyek magasabbra szították a tüzet. S ezért Az apostol egész meséjén ke­resztül zug véleménye azokról a dol­gokról, melyek az akkoriakat lázasan foglalkoztatták. Petőfi Az apostol hősét, Szilvesz­tert belehelyezi ebbe a világba s vele mondatja el bölcselkedéseit. S hogy a hős sorsa lekösse az olvasó figyel­mét, kikap életéből egy szenvedéssel teli jelenetet és csak azután fog bele a meseszövésbe. Ilyen nehéz levegőn át elvezet Szil­veszter gyermekkorához, hogy elmond­ja, hogyan került az életbe az az em­ber, aki míg a maga csúnya kálváriá-

Next

/
Thumbnails
Contents