Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)

1918-06-23 / 26. szám

vasút és gőzhajó nem elégedett meg saját erejének hatalmával; nem tűrte, hogy távolságok létezzenek, melvek Yemeni tevehajcNÓr útban a sivatag felé. E vidéken még nincs vasút s itt a civilizáció is alig hagyott újabb nyomokat. De már a fejlődés megindult — bár lassan — a sivatagban is. az embert az embertől elválasztják: megteremtette a telegráfot és a tele­font. A mai közlekedések kiterjedtsé­ge, az embernek fajához kö­tött kicsinyes gondolkozását kényszeríti az egységes embe­ri gondolkozásra! Egy uj világháború kelet­kezik. Más, mint a Nagy Sán­doroké, az Attiláké és Napó­leonoké volt. Nem a korlátlan uralkodásra vágyó erőszaknak háborúja, hanem a haladásé, amely hadat izent a — mara­dásnak. Az eddig tudatlanság­ban élő népek elméje fölsza­badult ! Azon atomerő, amely a gőz páráival a gépeket moz­gásba hozta, mozgásba hozta a gép mellett foglalatoskodó munkások agyrendszerét is. A technikával együtt fejlő­dött a munkás értelme és ami­lyen arányban fejlődött, olyan arányban oszlott babonája. A természettel gondolkodók visz­­sza akarnak térni a teremtő ál­A jövő kialakulásának kérdése még soha oly élénken föl nem vetődött, mint napjainkban. Minden aggodal­masan előrelátó elme érzi, hogy a jelenlegi társadalmi állapotok tarthatatlanok és a jövő fejlődése a múltnak szű­kén korlátolt keretébe többé vissza nem erőszakolható. A jövő kialakulásának kér­dése többé nem a kiváltságos csoportok kérdése; az a népek kérdése. Azoké a népeké, akik mindezideig teljesen az ural­kodó hatalmak érdekeinek szolgálatában állottak és akik­nek eddig “kérdésük” nem volt mert nem engedtetett, hogy legyen. A népek eddig csak úgy gondolkozhattak, amiként ne­kik megszabatott. És ez a múltban azért sikerült, mert a népek homogenizálhatok vol­tak. A homogén népeken min­dig könnyű volt uralkodni; példa reá a múltban Egyiptom, Görögország, Róma. Hogy az uralko­dó rendszerek milyen szellemben kö­tötték magukhoz a népeket — tudjuk. De a 19. században történt valami, ami addig még soha nem történt az ismert századokban. A? atom-erőnek felismerése és emberi használatba vé­tele egy uj, addig ismeretlen energiát váltott ki az emberi agyból. A gőz ereiének gazdasági kihasználása egy uj gondolatvilágot váltott ki, amely gondolkodás többé nem fér a fajok ho­mogenizált szűk csoportjába. Steffen­­son vasútja és Fulton gőzhajója lebon­totta a népfajokat körülzárt kinai fala­kat és fölébresztette őket az ezeréves alvásból. Ahol a sínpárok fölszántot­ták a földet, ott elvetették a jövő fej­lődésének magvát. Ahova a vasút el­jutott, oda elvitte a jövő fejlődésének eszméit. A közlekedés vált a világ urává! A tál rendelt világba. A 19-ik század története arra tanít bennünket, hogy ami ezer és ezer év alatt nem történhetett, az a csoda lét­re jött alig ötven év alatt! Évezrede­ken át fogva tartatott az emberi elme. A Gallileiek a megmondhatói, hogy az emberi elmének nem volt szabad a ter­mészethez nyúlnia. Az emberi elme be­­lekényszeritődött abba a gondolatvi­lágba, amit a homályos elme fantáziá­ja megalkotott. Ehhez a természetelle­nes világhoz kellett az ember agyának alkalmazkodni. De megtörtént a csoda. A mindene­ket teremtő és fejlesztő atom, a gőz nyomán a gépeken keresztül átjárta az emberi agyat is és fölébresztette a “nagy alvót”: az emberi értelmet! És a nagy felébredő átpillantott a másik világba, a teremtő adta világba; a ter­mészet világába! Arfiblábnn a képen látható ciszternákban fogják fel a sziklák közt a vizet. E gyűjtő­­medencék 1500 évnél Is Idősebbek és valö­­szi»illeg Shítbn népe építette. — 6

Next

/
Thumbnails
Contents