Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-06-23 / 26. szám
Fejlődésbeli külömbségek a munkásmozgalomban. A harci eszközök. A munkásmozgalomnak lényeges sajátsága a tőke és a munka közt folyó harc, ami azt jelenti, hogy a munkások közvetlenül a munkáltatókkal szemben lépnek föl követelésekkel és közvetlenül ő tőlük várják követeléseik teljesítését. Ennek ellenére a munkások nagy tömegeit akárhány országban olyan szervezetben látjuk, amelyek nem a közvetlen gazdasági harc fegyvereivel élnek, hanem az állam utján, a törvényhozás befolyásolásával és — ha lehet — a törvényhozás többségének, tehát a politikai hatalomnak meghódításával igyekeznek eredményeket elérni. Ez a szervezet a munkásság politikai pártja, vagy ahogy közönségesen hevezik: a szociáldemokrata párt. Ugyanúgy — sőt sokszor jóval határozottabban és élesebben — hirdeti az osztályharcot, mint a gazdasági szervezetek; Ugyanúgy azt vallja, hogy a munkásosztály, és csak a munkásosztály, erejére támaszkodik; programmja a tőkével szemben sokkal radikálisabb, mint a gazdasági szervezeteké; nem áll meg a mai társadalmi rend keretei közt megvalósítható követeléseknél, hanem a magántulajdon eltörlését, tehát a tőke uralmának végleges megszüntetését tűzi ki végcélul. Forradalmi párt tehát. Mindazonáltal közvetlenül csak demokratikus politikai és gazdasági reformokért harcol és nevet is olyat választott, amely ezen reális természetű a legpregnánsabban fejezi ki. A demokráciát akarja, a nép uralmát az államban és ez uralom által olyan törvényhozást, amely a tömegek szociális szükségleteiről az állam erejéről gondoskodik. A demokrácia alapelve, ahogy azt már a 18. század bölcsészeti és államtudományi irodalmából ismerjük, a mely a polgári demokrácia mozgalmait megelőzte és kisérte, a többség uralma. A demokrácia érdekében a tömegeket kell véleményük megnyilatkoztatására bírni. Ennek módja a törvényhozásba küldött képviselők választása. Az egyvéleményüek egy pártba állnak össze és arra adják szavazatukat, akiben megbíznak. És minthogy a többség akarata csak úgy fejeződhetik ki, ha mindenki megmondhatja véleményét: szavazeti joggal kell felruházni mindenkit. (Az általános szavazati jog ilykép a következetes demokráciának első követelménye. A szociáldemokrata pártok harcai nagyjából mindenütt e demokratikus Programm kereteiben folynak le. Minthogy első sorban a munkástömegek érdekeit kívánják szolgálni, vannak némely, a polgári demokratákétól! eltérő követeléseik. De mivel a választás mindenütt titkos, nem akadályozhatják meg, hogy más elégedetlen elemei a népességnek is ne őket támogassák szavazatukkal. Sőt mivel a munkásosztály sokhelyt még kisebbségben van, s a középosztály szavazatai adhatják csak meg a többséget, a többség megnyerése érdekében egyenesen pályáznak is más osztálybeliek, nem-munkások szavazataira. Ezért az “elnyomottak pártjának” is nevezik magukat, — nemcsak munkáspártnak. S igy teljes joggal mondhatják ők maguk, hogy “a szociáldemokrácia csak következetes demokrácia”. Következetes csakugyan — vagyis a többségre alapított. De demokrácia: tömeguralom — nem osztályuralom. Az összefüggés a munkásosztály politikai erőkifejtése és az egyes országok demokratikus fejlődése közt nyilvánvaló. Minél demokratikusabb egy ország, a munkásosztály törekvései annál kizárólagosabban nyilatkoznak meg gazdasági mozgalmában; minél — 3 — alacsonyabb fokán áll a politikai demokráciának, a munkásosztály energiái annál erőteljesebben érvényesülnek a politikai mozgalomban. Nyilvánvaló ebből, hogy a szociáldemokrata párt nem közvetlen függvénye az ipari fejlődésnek, hanem az országok demokratikus fejlődésével él és hal. Nem jár és fejlődik szükségképpen és kényszerüleg az iparral együtt, mint a gazdasági mozgalom, hanem attól függ, hogy a polgárság megvalósitotta-e valahol politikai eszményét és mennyire valósította meg. Ahol a polgárság nem végzi, vagy lanyhán végzi az állam demokratikus szervezésének munkáját, ott és addig a munkásosztály vállalja ezt a föladatot. De csak ott és csak addig. A munkásosztály autonóm politikai harca a demokratikus fejlődés függvénye. Hogy az összefüggés munkásmozgalom és ipari fejlődés közt csakugyan ez, semmi sem bizonyíthatja élesebben, minthogy nincs iparos ország (gazdasági) munkásmozgalom nélkül, ellenben igen fejlett iparú országokban nincs autonóm munkáspárt. Ennek a különbségnek országok munkásmozgalma közt jó oka van. — Gazdasági küzdelmei folytatására, szervezetei kiépitésére a munkásosztálynak éppen úgy kell a polgári és politikai szabadságnak az a rendszere, a mely első sorban a polgárosztály társadalmi és politikai emancipációjának és uralmának eszköze.. És ezért az< látjuk, hogy a demokratikus fejlődés kezdő fokain a munkásság azokban az országokban is alkot szociáldemokrata pártot, ahol annak ma, magasabb fejlődésfokon, alig van nyoma. A 19. század elején Angliában roszszul állt a demokrácia ügye. Nemcsak a munkások érezték meg a hagyományos politikai szabadságok érvényének (Folytatás a 13-ik oldalon) T
