Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-01-06 / 2. szám
A szocialista propaganda szerepe és formái. — Lavrov Péter- — A mai szocializmus történeti terméke a kapitalista rendszernek, eredménye a munkások és tőkések érdekei összeütközésének. A munkás tömegnek ebből a szempontból kell megmagyarázni, hogy minő viszony v_in a kapitalista rendszer s az ő érdekei közt, a különböző társadalmi jelenségek és a szocialista eszmék alapja közt. Mikor azonban az uralkodó osztályok legértelmesebb töredékéhez fordulunk, azt kell feltétlenül kimutatnunk, miért természetes eredménye a mai gazdasági viszonyoknak a szocializmus és mennyiben elkerülhetetlen következményük. De ugyanekkor a szocializmus a társadalmi élet erkölcsi eszményét is jelenti s megvalósítja a legkiválóbb típust, melyet az igazságosság alapján elérhetünk. Azonkívül küzdelemre és önfeláldozásra, kész propagandát követel meg az emberiség azon részétől, mely lelkiismeretesen meg akarja valósítani meggyőződéseit az életben, vagy legalább erkölcsi életet akar élni. Ebből következik, hogy a szocializmusnál, mint minden más érdekharcnál, mint minden más, a szellemek fejlesztésére irányuló kísérletnél, mint minden más erkölcsi törekvésnél, a propaganda nélkülözhetetlen eszköz. És ez az eszköz szerfelett összetett, mert e szocializmus egykép jelent érdekharcot, a társadalmi rendszer s a történeti fejlődés föltételei megértésének tökéletesebb módszerét s az erkölcsi eszmény megvalósítására való törekvést. A szocializmus eme különböző nézőpontjaiból erenek propagandájának bizonyos jellemzetes vonásai. Mint érdekharc, elsősorban összeütközést támaszt az egyének között, azután az egyének és a társadalmi rend között. Lényegében véve forradalmi tan. Viszont mint erkölcsi propaganda, a lehető legjobban akarja korlátozni az egyének küzdelmét és enyhíteni törekszik a forradalmi katasztrófák bajait. És úgy látszik, mintha ellentétben állana egymással ,a békés propaganda és a forradalmi agitáció, a mindenki összemükö-désére törő általános összemiiködés propagandája és a -szocializmus ellenségei ellen irányuló és terrorista tettekre ösztönző szenvedélyes gyűlölet. A propagandisták pártjával szembeállítják az agitátorok, terroristák, az összeesküvők pártját. Mindezek s nagyobbára őszintén, a szocializmus harcosainak vallják magukat. Mind a meggyőződés teljes hevével az egyetlen igazság színében tüntetik fel propagandájukat. Némelyek teljes erejükkel arra törekszenek, hogy ártsanak a másik frakció propagandájának. A tett propagandája úgy látszik az ige propagandája ellen támad. E szomorú jelenséggel a történelem tanúsága szerint tisztán politikai pártoknál és tisztán vallási szektáknál is találkozunk. Egyébként az emberi gondolat fejlődésének egyetlen fokán sem kerülhető el. Alapos vizsgálódás szükséges, ha meg akarjuk oldani a bennünket foglalkoztató kérdést s meg akarjuk tudni, vájjon valóban van-e ellenmondás a szoci lista akció eme két módja között. AZ IGE PROPAGANDÁJA Nem időzöm soká az ige propagandájánál. Magától értedődik, s mindenki előtt ösmeretesek a {föltételei. A szocialista körül elsősorban elvtársai vannak, kiknek szellemi tehetségét és tetterejét fokozni akarja és fokoznia kell- Továbbá szemben áll azokkal, kikből szövetségesek válhatnak. Ezeket meg kell hódítania. Végül vannak ellenségei, kiket meg kell törnie. A propaganda eme három ága máris erősen különbözik egymástól. Az előtt, aki szocialistának valja magát, csak a már elfogaott elveket kell kifejteni, s a többé kritika alá nem eső eszméknek logikai következményeit levonni. Meg kell vizsgálni minden felmerülő kérdést, az események minden kapcsolatát, meg kell határozni minden kérdésnek és eseménynek a szocializmus problémáihoz való viszonyát. Az elvtársakat a legerősebb érvekkel kell fölfegyverezni, emlékezetüket s képzeletüket oly tényekkel kell gazdagítani, melyek a társadalmi forradalom szükségességét minél világosabban bizonyítják. Ezenkívül ügyelni kell a pártszervezetre, megvédeni az ellenségektől, elejét venni a közös ügy magasabb érdekében az -egyesek viszálykodásainak és az esetleges szakadásoknak. Az előbbitől sokban eltérő propagandát kell kifejtenünk azokkal szemben, kikből elvtársak válhatnak. A propagandista előtt nincsenek többé általánosan elfogadott szocialista elvek. A meghódítandó hívők érdekeire, érzelmeire és meggyőződéseire támaszkodik -tehát. Megmutatja a kisiparosnak, hogy minő végzetszerüséggel szivja föl a nagyiparos, s hogy menynyire érdeke egy olyan kornak eljövetele, hol nem lesz többé ily fölszivás. Megvilágítja a munkás előtt, ki állandó nyomorúságának és megaláztatásának eredetét csak homályosan sejti, hogy a mai rendszer kikerülhetetlenül a megaláztatás felé vezet, s hogy úgy a betevő falatját, mint az emberi méltóságát csak a munkások egyetemes erőfeszítése biztosíthatja. Rámutat a szellemi munkás előtt a gondolat igazságát és az élet igazságát összekötő szükségszerű kapcsolatra, kifejti a történelmi fejlődés kikerülhetetlen irányát, mely a múlt gazdasági és politikai alakulataiban előkészitette, majd megteremtette a kapitalizmust, s mely most a kapitalizmus méhében előkészíti, s szintoly végzetességgel megteremti ,a szocializmust. Kimutatja az őszinte hazafinak, hogy a mai rendszer mint dönti romlásba szeretett honfitársainak nagy többségét, mint ront meg szenszedőt s uralkodót egyaránt. Még hazaszeretete nevében is erkölcsi kötelessége odahatni, hogy a régi helyét foglalja el az uj rendszer, mely egyedül teszi lehetővé a tömegek anyagi, szellemi és erkölcsi helyzetének javulását. Közömbös, hogy a propagandista minden esetben használja-e a “szocializmus” szót, avagy nem. A fő, hogy -fejlessze ;a lelkekben azokat az eszméket, melyek megdöntik a mai rendszer örökkévalóságába vetett hitet, s eszközöket adnak e rendszer ellen való harcra. Csak az igy előkészített talajon mehet végbe a szocialista szervezetbe belépő egyének kiválasztása. Megnyerhető szövetségesekből valóságos elvtársakká válnak. Az ellenfelekkel való polémia semmiféle különös magyarázatra nem szorul. Itt csak egyre kell figyelmeztetnünk: hogy kik ellenségeink ma, elvtársaink lehetnek holnap. Szigorúan meg kell különböztetnünk egymásról azokat, kik számára ez a fejlődés lehetséges, azoktól, kiktől semmit sem várhatunk. Az előbiekkel szemben a polémia sohase irányuljon befolyásuk teljes megtörésére- Csak hibáikra mutasson rá. Tartsuk fenn mindig velük szemben a lehetőséget uj viszony szövésére arra az esetre, ha- fejlődésen mennének át. De még a legelkeseredettebb ellenséggel szemben sem szabad a támadásnak erőszakossággá fajulnia. Olykor épen ez gyöngíti a támadót. Számos példára hivatkozhatunk, mikor a tulheves támadás bizalmatlanná tett a támadóval szemben, s visszahatást idézett elő a megtámadott javára. Kérdésünket illetőleg sokkal fontosabb szétválasztani a propaganda 'eszközeiben rejlő különbségeket, melyek egyéb társadalmi körülményektől függenek, s melyeket a propagandistának mindig szem előtt kell tartania. A mai társadalomban a szocializmus nem csak a gazdasági alakulatokban s az azokat védő jogi formákban bukkan akadályokra, hanem útjába áll sok oly társadalmi alakulat is, mely közvetlenül nem vegyül a munkának a tőke ellen való küzdelmébe, de e küzdelemben okvetlenül segiti a tőkét a szocializmus ellenségeit, sőt a társadalmi haladás minden született ellenségét. Ilyenek- mindenekelőtt ;a- választási jog különböző korlátozásai bizonyos alkotmányos államokban, másokban az igazságszolgáltatásnak, a katonai szolgálatnak formái, az iskoláztatás -drágasága, a rendőrség szervezete, az egyesületi jog megszorítása. Némely országban jelentékeny akadály a dogmákba vetett hit, s a szervezett egyház, — 3 —
