Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-01-28 / 4. szám
SÉTA AZ ÉGEN (TANULSÁGOS MESE A GYERMEKEKNEK.) Ha azt kérdezem tőletek, hogy mit szerettek jobban, a nappalt vagy az éjszakát, bizonyosan azt fogjátok (felelni, hogy a nappalt, mert nappal világosság van. Az éjszakától féltek, mert a sötétben nem látni s a lámpák bizony alig tudják pótolni a napnak ragyogó fényét, amely bevilágít minden szobába, fényessé, csillogóvá teszi a mezőt, az erdőt, a vizeket. Ha nem is hallottatok róla érzitek, hogy a nap, ez a vakító tányér, amely reggel föltűnik a keleti látóhatár szélén, magasra emelkedik s átmenve az égboltozaton, estefelé lenyugszik — ez a nap a fényességével és a melegével éltet bennünket és mindent, ami a földön van, növényt és állatot egyformán. A nap hatalmas égitest és csak azért látszik olyan kicsinek, mert nagyon, de nagyon messze van tőlünk. Olyan meszszire, hogy a leggyorsabb gyorsvonaton is csak nyolcvan esztendő alatt érhetnénk el hozzája. S mégis olyan sok fényt és melegséget küld le hozzánk, hogy abból él mind az a rengeteg sok növény, állat és ember, ami a föld kerekségén található. A nap melege érleli meg a búzát, a nap melegének hatása alatt kel ki minden fü, amit az állatok (megesznek, hogy aztán nekünk embereknek szolgáljanak táplálékul. Ha nem lenne nap, akkor örök sötétség s ami még borzasztóbb, örök hideg uralkodnék a földön, növények és állatok mind megfagynának s mi emberek is mind éhenhalnánk és megfagynánk. Szeressétek tehát a napot, mert neki köszönhetitek, hogy éltek s hogy nem kell örökké sötétben botorkálni és folyon fűteni a szobákban. De azért nincs miért félnetek az éjszakától, mert az éjszaka is szép s az éjszaka szükséges is, mert ilyenkor pihenjük ki a nappali munka fáradságait. Éjjel, mikor a nap lenyugodott, mert a föld elfordult tőle a rendes., folytonos forgásában az égboltozat nem fekete, hanem talán még szebb is, mint nappal. Néha holdvilág van s a hold halvány fénye, minha utánozni vagy pótolni akarná a napot, ezüstfénynyel árasztja el a földet. Azonban nem tud nappali világosságot csinálni, mert ő már nem olyan hatalmas égő lámpa, mint a nap. A hold egy hideg égitest, amelynek nincsen fénye, csak a nap fényét veri vissza, csak a nap világítja meg öt és igy a holdvlágban is tulajdonképpen a nap fényét látjuk viszont. A hold a föld körül kering, épp úgy, mint a föld a nap körül és ezért van, hogy nem minden éjjel látható az égen, hanem ő is fölkel és lenyugszik, hol későbben, hol korábban, néha pedig éppen csak nappal van az égen, de ilyenkor a nap erős fénye elhomályosit mindent, a holdat is. Menjünk ki a szabad ég alá egy este, amikor nincs holdvilág s felhők sem takarják el szemeink elől az .eget. A nap reggelig nem mutatkozik, a hold is talán csak hajnal felé kel föl s mégis az égboltozat nem üres, hanem tele van szórva rengeteg sok apró fényponttal. A csillagok ezek a fénypontok, amik átcsillognak sötétségen s úgy látszanak, mintha véletlenül szórta volna szét őket a teremtő-kéz. Nagyon sokan vannak s olyan közel vannak egymáshoz, hogy az ember azt hinné, nem is lehet őket számon tartani. Mégis, föl tudjuk őket osztani, mert vannak köztük nagyon fényesek, aztán kevésbé fényesek, még gyöngébb fényüek s olyanok, amiket már csak alig-alig tudunk meglátni. Nézzük először is a fényesebbeket s hamar észrevesszük, hogy még sincsen olyan nagy rendetlenség a csillagok között. Föl tudunk födözni valamilyen szabályosságokat, látunk négysz' geket, görbe vonalakat, W-formákat csillagokból kirakva, úgy hogy az ég minden tájékán össze tudunk foglalni egy csomó csillagot egy csoportba. Az ilyen csoportokat már a régi emberek elkeresztelték mindenféle földi nevekkel, nagy medvének, kis medvének, kígyónak, halaknak, koronának, bikának, ráknak s más ilyesmiknek, a mikhez éppen hasonlítani lehetett a csillagok csoportjait. Nem szabad azonban azt hinni, hogy az igy összefoglalt csillagoknak semmi közük sincs a másikhoz, a mindenségben nincs határ s két olyan csillag, amely egymás mellett látszik, a valóságban sokszor milliószorta messzebb van egymástól, mint a nap a földtől. Mert ne gondoljátok, hogy ezek az aprónak látszó fénypontok a valóságban is oly kicsik. A csillagok hatalmas égitestek, sokkal nagyobbak, mint a föld, mint a (Folytatás a 15-ik oldalon.) Ez a kép azt mutatja, hogyan alusznak az iskola-tetőn elhelyezett fekvőhelyeken, a szabad levegőn a gyöngébb szervezetű iskolás gyermekek. A tanítónő ügyel rájuk. — 11 — ■■■■■
