Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-01-28 / 4. szám
utuBinim ijnmi ■ ■ v» ■ * aj? ■ ■ *» Grieg. Tíz évvel ezelőtt halt meg Grieg. Már a síremléke is felépült. Egy tengerbe nyúló nagy sziklára — a szárazföld felől hozzáférhetetlenül — hogy a szél és tenger csodás muzsikája mellett alhassa örök álmát a nagy muzsikus. A tenger szédületes távolságait, a szélnek szabad vágtatása és szomorú mélabutól terhes nótázása mintha a skandinávok művészetében mindenütt érezhető lenne! Ibsen a Peer-Gyntben irja meg ezt a képzeletvilágot, az ő világukat. Az emberek ott soká élnek, de korán megvakulnak és a hideg fényit kék szemekben sokszor megcsillan a téboly sötét tüze. A népmesék csodás állatokról, bűvös macskákról, hegykirályokról, a hollók lakodalmáról beszélnek és a melegre fütött kunyhókban késő éjszakáig meséket hallgatnak és mondanak, mig künn a tengeren a vihar halálos küzdelemre kel a hajósokkal. Különös gondolat és kedélyvilág ez. I.egigazibb költője Ibsen mellett Grieg, a zeneszerző. Nehéz dolog jellemezni az ő muzsikáját, de egy apró dalocskából meg lehet érteni. A Grieg előtt élt norvég zeneszerzők, sőt még a kortársai sem tudták művészileg reprodukálni a norvég földből kiáramló sajátos energiákat. Párisba, Németországba mentek tanulni és elnémetesedtek, elfranciásodtak, nem igen volt közöttük igazi egyéniség. Grieg külföldön is a népballadák a nemzeti táncok (hailing) zenei atmoszférájából táplálkozik és csodálatosan buja, gazdag fantáziával fejleszti ki belőlük a maga muzsikáját, amely tisztán Grieg-muzsika, tisztán norvég és mégis mindannyiunké. A mélabus és egyszerű melódia-világ uj életet kap az ő exotikus, hideg harmóniáitól, amelyek minduntalan a fjordok szikláit és barlangjait jutattják eszünkbe, ahol a szél sípjai, mint valami mesebeli zenekar muzsikálnak. Az érdekes harmonizálás, az egyszerre szóló hangok sajátságos vegyítése, vagy más szóval a hangkeverés: ez a modern zenei, szakácsmüvészet vívmánya. Grieg a legnagyobbak között van, akik ezen a terrénumon valaha nagy fölfedezéseket tettek. Képzeljük el, hogy a meglévő festékekből egészen uj, csodás, sohase látott színeket tudna kikeverni egy uj festőművész. Ilyen csodás harmóniákat kevernek ki a modern muzsikusok a régi hangokból, a hanglépcsó tizenkét hangjából. Grieg munkáiban bámulatosan gazdag a hangkeverés, érdekes és nemes a dallam, üde és különösen faji természetű a ritmika. De minden gondolatban ott találjuk a népzene csiráit, amelyek megerjedve, átnedvesedve Grieg hatalmas költé-Lehullott a rezgő nyárfa aranyszínű.... vv —UL pi 0 Andante. Hej gazd uram adja ki a bérem.... JLk.| f f tékot, hanem inkább véres őszinteséggel, tár mellel énekeli el azt, ami a lelke mélyén rezeg. Éppen ezért nem tartozik a zene-artisták közé. A nagy zenei formák konstruálásában sem volt szerencsés. A szonáta nagy formáiban például idegenek az ő intim, finom hangulatai. Egyetlen vonósnégyese, “ősz” cimü nyitánya minden gazdagságuk mellett tanúskodnak erről. Hegedüszonátáiban is nem ritkán küzd a formamüvészet a poézissel. De a Peer-GGynt suitben: Ibsen drámájához irt zenekari darabjaiban, ahol az egyszerűbb formákhoz tér vissza, ismét nemes, őszinte és mesterkéltség nélküli. Még a zenekar kezelésének is nagy művésze. Újság és modernség, amit az ő zenekarán hallunk s ahogy halljuk. Ha Peer-Gyntnek, a kalandor hajósnak viszszatérését beszéli el — át kell éreznünk a vihar (borzalmait, az élet csalódásainak tragikus fájdalmait. Ha Asenak, a Peer Gynt agg anyjának halálát siratja, benn találjuk magunkat egy kis szobában, ahol pislog a mécsvilág, ahol a haldokló, tébolyodott fia egy pádon ül és gyermek módjára játszik. A falon komor árnyékok osonnak el halkak Óriási macskák, hollók árnyai — a mesékből talán, amelyeket Ase valaha régen elmondott a fiának. Titokzatos, idegen világ ez, amelyet Ibsenből meg se értenénk, ha Grieg muzsikájával a szivünkbe és az idegrendszerünkbe nem férkőzött vblna. (“ioi magyar dal” füzetből, amely KISS EMIL, 133 Se cond Ave. kiadásában jelent meg és ugyanott meg is ren delhető.) kees szetében kihajtanak a kegyetlen, mény terméketlen norvég földön haragos-zöld zafir-kék és égő-pirosszinü illatos virágokat hajtanak. Grieg mint formamüvész a dalformában a legnagyobb. Dalai, lírai darabjai (zongorára) a legigazibb, legtökéletesebb kompozíciói. Nagyképzettségü zenei elme volt; zongoraballadája egy hatalmas, tragikus elbeszélés — egy kis dalnak a folytonos változtatásából áll. Ezeknek a “variá dóknak” a kivitele nagy tudást, formai ötletességet árul el. Azért kell ezt külön megjegyezni, mert Grieg mindenek előtt mégis csak poéta, aki a hangokkal ritkán üz matematikai já— 10 — A norvég fajnak a kulturereje ezekkel a hangokkal kezdett átömleni Németországba, Franciaországba, hozzánk, hogy részt vegyen abban a vegyi korrelációban, összhatásban, amelyet a különböző fajok kultúrája egymásra gyakorol. Európa éppen annyi köszönettel, hálával és csodálattal tartozik érte Griegnek, mint Norvégia. Dr. S. H. SEDWITZ okleveles orvos. A Betegsegélyző 4g-ik osztályának hivatalos orvosa. Rendelő órák: d. e. 9—10, d. u. I—3 és 7—8-ig. Vasárnap 9—12-ig. Dollár Bank Bid. 523-as szoba. YOUNGSTOWN, — — — OHIO.
