Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-01-28 / 4. szám
Az akarat öntudatlan determináltsága (korlátozottsága). (Múlt heti számunkban “Psycho-Analyzis” cim alatt a Freud-elméletekre vonatkozó érdekes cikk jelent meg. Az alábbi közlemény, amely az emberi akarat korlátozottságáról és ezzel kapcsolatos tudományos megfigyelésekről szól, Varjas Sándor “A freudizmus kritikája” cimü tanulmányának igen érdekes részlete.) Az emberek általában hajlandók cselekedeteik indokolásául érdekmotivumokat keresni, anyagi előnyökből vagy ezek reményéből cselekedeteiket magyarázni. Azonban, hogy mily sokszor tévednek e ponton, azt legjobban bizonyítja az, hogy alig van ember, aki nem emlékeznék olyan esetekre, amikor érdekei ellenére nem járt el olyan er.éllyel, mint kellett, illetőleg tőle kitellett volna. Ilyenkor az emberek azzal védekeznek, hogy “csodálatos energiátlan voltam, nincs semmi akaraterőm” és testi indiszpozicióval okolják meg tehetetlenségüket. Minden ilyen esetben alapos a gyanú, hogy más, ők maguk előtt is ismeretlen okok határozták meg magatartásukat. Egy példával óhajtanám e pontot megvilágitani. Gyakori dolog, hogy a kis fiú erotikus érzelmekkel csüng édesanyján. És ép ily gyakori, hogy az apa — bár legtöbbször nem elég világosan — de mégis kénytelen tudomásul venni ezt az infantilis erotikát a saját fiában. És bármilyen különösnek látszik is első pilanatra,. az apa és fia mint riválisok állanak szemben egymással. Főleg a kis fiú néha egész leplezetlenül kimutatja féltékenységét és ilyen gyermekekkel történik, hogy később is gyakran álmodnak apjuk haláláról. Aki tudja, hogy minden álomban valami vágy teljesül, az nem fog kételkedni az ilyen álmok értelme felől. Ezzel a rivaliásból eredő gyülölséggel szemben működik egy más érzés is a gyermekben, ami elősegíti a gyűlölet érzelmének kiszorulását. Ez az apa iránti csodálatnak és szeretetnek az érzése. A gyermek ugyanis kezdetben az apában látja a legtökéletesebb lényt. A legnagyobb erőt, okosságot benne találja megvalósulva. Hogy mi lehet az oka ennek a hitnek, nehéz volna eldönteni. Valószínűleg több részok eredménye ez. Mindenesetre szerepel ezek közt az, hogy a felnőttek szeretnek a kicsinyebbek, a gyengébbek előtt renommirozni. A gyengék feletti zavartalan és kényelmes uralom legcélravezetőbb eszközei közé tartozik a falstaffiáda: azaz a mások feletti fölénynek élethü és hiteltkeltő előadása. Gondoljunk csak Shakespeare komikus lovagjaira (a Windsori vig nők, Vizkereszt, János király-ban stb.), akik hihetetlenül furfangos meséket tudnak kitalálni a maguk hősi szeszélyének kimutatására. És oly meggyőzően adják elő, hogy utóbb már maguk is elhiszik. Mérsékeltebb formában ez történik minden családban. A fiatal anya, a ki szerelmes férjébe, szívesen beszél férje kiválóságáról, hiszi is, hogy úgy van. A kis fiú hallja ezt, egyrészt irigykedik, másrészt kénytelen tudomásul venni, mert számos oly jelet lát, amelyből az ö primitiv következtetési mechanizmusával arra az eredményre jut, hogy tényleg igy kell állni a dolognak. Ezek között a legdöntőbb mozzanat ismét az apa szexualitása körüli megfigyelései. A gyermek főleg ott, ahol felnőttekkel együtt alszik, tanúja lesz szerelmi jeleneteknek. Alvónak teteti magát, és abból, és abból, amit hall, próbálja összeállítani a történteket. Ez természetesen, ha csak külső felvilágosítás nem jár kezére, nem sikerül neki. Csak azt tudja, hogy itt valami brutalizálás megy végbe és gyakran láthatunk verekedős kis fiukat, akik minden eléjük kerülő kis leányt megvernek, letepernek. Itt nyilván utánzási kísérlettel állunk szemben. Hozzájárul ehhez uj testvérek születése. E tekintetben utalok ama kis fiú kijelentésére, aki az apa ama jámbor félrevezetési célzatával szemben, hogy a testvérkét a gólya hozta, azt felete: “Tudom én, hogy te vagy az a gólya!” A gyermek, aki a frusztrán izgalomnál tovább nem tudja vinni, respektussal kénytelen arra az emberre tekinteni, akiről tudja, hogy fölényben van felette. Ehhez járul, hogy a gyermekek egy jelentékeny részénél felébred a pénz iránti való nagy érdeklődés. “És az apukának mindig sok pénze van!” És vajon, melyik apa tagadhatja, hogy rossz bizonyítványt hozó fiának követendő mintaképül saját magát állította oda? Az apák mindig kitűnő matematikusok voltak, Hogyan készülnek a művészi fafaragványok? Ezen a képen egy velencei minta szerint faragott szekrény készítése látható.
