Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-01-28 / 4. szám
a középiskolában legjobban tudták a latint, csak az utógeneráció nem üti meg a régi mértéket. Ehhez járul az is, hogy az apa nagyon erős és ha a »kisfiú — apja ránti féltékenységnek engedve — kellemetlenkedik, nem paríroz, jön az ultimo ratio: a verés. Hány apa csodálkozott már el azon, hogy kis okra miért gerjedt fel oly nagyon és az a bizonyos apai fenyíték, amit alkalmazni bölcsnek látott, hogy-hogysem, miért csúszott ki oly erősen, sokkal kegyetlenebből, mint szándékolta. íme itt láthatunk egy általánosan elterjedt nevelési eljárást, amely a gyermek fenyítésének nevelői és erkölcsi alapot keres és természetesen talál is. És csak ritka apa az, akinek homályos sejtelme támad arról, hogy az erősebben kicsúszó nyakleves nem a rakoncátlankodó gyermekeknek, a i edagógiai elvek szerint nevelt gyermeknek, hanem a riválisnak szólt! De menjünk tovább! A gyermek a 8— io. életév körül, mikor már iskolába jár, főleg ha középiskolába, megismerkedik, más felnőttekkel is. Esze is fejlődik. Kezdi tapasztalni, hogy tanára többet tud mint az apa és itt támad a gyermek keblében az első megrázóan fájdalmas, bár kulturszempontból -elkerülhetetlenül szükséges konfliktus. A csalódás az apa páratlanságában. A gyermek eddig úgy tekintett az apjára, mint valami felsőbb lényre. Most kiderül, hogy az apa sem tud mindent, megakad esetleg a legkisebb közös többszörös megmagyarázásában is, amit a tanár ur nagyon homályosan magyarázott meg az első a) osztályban. És ne felejtsük el, a gyermek nem csak szerető fiú, hanem irigy rivális is egyszersmind! Ez neki kapóra jő. A baj annál komolyabb, mennél jobban sikerült a gyermeknek a bekövetkező szexuális kiszorítás korában az apa iránti rosszindulatú hajlamokat nem megsemmisíteni, csupán elfojtani, a tudattalanba gyömöszölni. Mert most már nem is védekezhetik az ellen a káröröm ellen, ami benne feltámad. Azért nem, mert nem ismeri eredetét. így a dolog nem fog ártatlan fordulatot venni, hanem mint fájdalmas csalódás jelentkezik a tudatában. Mintegy kompromisszumául egyrészt a nagy respektusnak és a csalódásnak, ami bekövetkezett, másrészt az ellenséges érzületnek a hideg bírálatnak, amiben a gyermek apját részesíti — maga sem tudja miért. Forradalmár szellemek, lázadására termett egyéniségek önvallomásaiban gyakran találhatjuk a dicsekvést, hogy ők már kisfiú korukban is hideg racionalizmussal, “objektiven” bírálták el apjukat. Természetesen a bírálat voltaképen elítélés volt. ők ezt az ö — még a hozzájuk legközelebbiek iránt is tanusitott — pártatlanságuknak, “velük született” igazságérzetüknek tulajdonitják. De azt látjuk, hogy ugyanezen emberek másokkal, anyjukkal, kedvesükkel, feleségükkel szemben érthetetlenül elnézők voltak ,ami nem állott arányban, mások pl. az apa iránti szigorukkal. Általában valószínű, hogy a forradalmi kedélyek, bosszúálló szenvedélyes emberek már kisgyermek korukban is “anarchisták” voltak és gyűlöletük első tárgya: az első tirannus, a saját apjuk volt. Az anarchista férfiú kis gyermekkorban intenzív szexuális vágyakat volt kénytelen elfojtani és voltakép nem történik benne egyéb, mint az apakomplexumnak szétbomlása elemeire. A mint értelme nő, apa és zsarnok már nem azonos fogalmak, annál kevésbé, mivel az ilyen “anyakomplexumos” (az anya iránti infantilis szerelmet kiszorító) egyéniség korán ott szokta hagyni a szülei házat. Elmegy tanulni, vagy megszökik. És most már, hogy felnőtt, kezdi kutatni a “zsarnokokat”. Most éli ki a bosszúját, amit apja iránt gyűjtött egybe, szenvedélyesen szereti az elnyomottakat — és magát apja hélyébe képzelve — elnyomja, terrorizálja őket. Megvalósítja azt, amit kisfiú korában szeretett volna. Szenvedélyét növeli, hogy társadalmi és gazdasági tapasztalatai megerősítik ama hitében, hogy egynéhány ember gazsága az oka minden elnyomásnak. Mert jegyezzük meg, az ember nem olyan politikai programmot fogad el a magáénak, amelyet elméletileg vastag közgazdaságokból leginkább lát indokolva, hanem azokat a könyveket olvassa, vagy szíveli meg és az élet végtelen sokféleségéből ép azokat a jelenségeket veszi észre, amelyekből a zsarnok iránti gyűlölete tápot nyerhet, ahol elméleti igazolását találja meg haragjának. így előáll az a csalódás, hogy azt hiszi, ő tisztán hiedg megfontolásból cselekszik. És hány “zsarnokölőt” ítéltek már el a hatalom birái, akiről sem ők, sem az elitéit maga nem tulja, hogy a “zsarnok” álarcában hasonlóságok és infantilis emlékek alapján a revolvergolyó mégsem a zsarnoknak szólt! Ha az illető maga tudta volna, hogy mi van a tudattalanjában a látszólag racionális megfontolás mögött, akkor bizonyára kevesebb esetben vetnének bombát és a birák is kevesebb halálos ítéletet hoznának. Mert ne felejtsük, védekezni csak tudatos szenvedélyek ellen bírunk. Olyan ösztönök, amelyek mélyen a tudat alatt fojtva le lappanganak, kikerülhetetlenül romlásba visznek, ép mert ellenőrizhetetlenek, ép mcrv egész más okokból cselekszünk, mint ami- 1} en “racionális” okból cselekedni vélünk. Ez, azt hiszem, elegendő lesz arra, hogy a cselekedetek túlnyomó nagy többségére, vagy legalább is ép a legfontosabbakra vonatkozólag megrendítse bennünk az észszerű motívumokból való cselekvés hitét. És most már igen könnyű annak a komplikált kérdésnek a megoldása is, hogy miért van még mindig vita az akarat szabadságáról. Az emberek nem tudják cselekedeteik igazi motívumait. Ha tudnák, sokszor máskép cselekednének. Azt hiszik, hogy úgy cselekedtek, ahogy “akarnak”, és akarni meg azt akarják, ami racionális. Holott rendszerint olyasvalamit akarunk, amit ép azért szorítottunk ki a tudatból, mert valamikor az akarása nem volt racionális. De az életünk legfontosabb korszakában, a gyermekkorban, amikor minden esemény az a fátum, amely későbbi sorsunkat megszabja, bekövetkezett vágymeghiusulás nem felejtődik el, csak elfojtódik és később valóban, mint szárnyas bosszúistennő, mint a görög Áté, megjelenik. ELPOCSÉKOLT MUNKAERŐ. A New York Merchant Association 1916. évi jelentése szerint New Yorkban a julius végével záródó évben szallagok és csipkék készítésével 24.946 ember foglalkozott. Az összes ily terméket előállító műhelyek száma 1233 volt. Ezen műhelyekben felhasználtak 36,610.000 dollár ára nyersanyagot, amelyből 70 millió 800 ezer dollár értékű árut termeltek. Dohányáruk gyártásával 1688 műhely foglalkozott. Ezekben 23.608 munkást alkalmaztak. Ezek a munkások 11,104.000 dollár évi bérért 75,406.000 dollár értékű árut készítettek. A New Yorkban készitet művirág és mütollak értékét 16,348.000 dollára becsülik. Ennek előállítására 359 műhelyt foglalnak le, amelyekben összesen 7658 személy yner alkalmazást. Az általuk elhasznált nyersanyag értékét 8,119.000 dollárra becsülik. A szivardobozok készítésével is igen sok munkás oglalkozik. New Yorkban. Az általuk évenként készített szivardobozok értéke 1,517.000 dollárt képvistl. Ha meggondoljuk, hogy mindezek az áruk fölöslegesek úgy az ember életének fentartására, mint kényelmének, vagy művészeti kívánalmainak kielégítésére, akkor a fenti számok révén fogalmat alkothatunk arról, hogy a kapitalista termelés mellett milyen óriási munkaerő pazarlást viszünk véghez azért, hogy egyesek profithoz jussanak.----------O---------AZ EMBERI TEST. Az ember bőrén több mint 2 millió nyílás van, melyeken át a levegő behatolhat. Maga a test összes vére átmegy a szivén körülbelül mndeni percben. A tüdő körülbelül 320 köbincs köbtartalmu. Egy lélekzésre átlag kétharmad pint levegőt szivünk tüdőnkbe. A gyomor annyi savat erjeszt naponként, amennyi 9 font táplálék feldolgozására elegendő. Az izmok száma meghaladja az 500-at. Ugyanennyire thető az erek és az idegek számai is. A szív 8—10 ounce súlyú. Minden órában körülbelül 100 eret ver. Felnőtt ember percenként 18—19 lélekzetet vesz s óránként körülbelül 3000 köbláb levegőt használ el. A normális étkü ember naponként 5 és fél font sápanyagot és vizet vesz magához. Az egy ember által évenként elfogyasztott tápszerek és italok körülbelül egy tonna súlyt tesznek ki.