Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-01-14 / 2. szám

e s homo > Elmés párbeszéd. J Egy nem éppen nagy ravaszságáról is­mert kereskedő szomorú özvegységre ju­tott. Újabb férfi-babérokra pályázik és sűrűn látogatja a jobb körök zsurjait. A többi közt bemutatták egy idősebb hölgynek, — aki maga is özvegy. Kettejük közös jövője homályos deren­gésben kezdett játszani képzeletük előtt s kölcsönös érdeklődéssel faggatták egymást. — Mióta özvegy, ha szabad tudnom? — kérdi gyengéden a hölgy. A férfi lehajtja fejét és mélabusan fe­lel: — Amióta szegény feleségem meghalt. A jövő muzsikája. A költő a zöld mezőn sétált és gyönyör ködött a pacsirta énekében. A mezők dalo­sa épen a költő feje fölött lebegett. A kö­vetkező pillanatban valami koppant a költő kalapján, egy egyszerű és jelentéktelen emléktárgy, amelyet a pacsirta: “Gondolj rám” kiáltással nyújtott át földi konkuren­sének. A költő levette kalapját és mélázva né­zett az emléktárgyra. Azután aggodalmas fejcsóválással mondta: — Mi lesz itt, ha egyszer a repülőgépek el fognak szaporodni! Kegyelet. Meghalt egy pesti háztulajdonos. Va­gyonát a fia örökölte, akiről hamarosan megállapították a lakók, hogy nem messze esett az alma a fájától. A boldog örökös az apja halála után egyik barátjával beszélgetett: — Tudod, — mondta kegyeletes fiú ér­zéssel — nagyon szeretném az öregem emlékét megörökiteni, úgy hogy a lakók mindig emlékezzenek rá. Csak nem tudom, hogy csináljam. — A dolog egyszerű. A legközelebbi házbérnegyedben engedd el a lakók bérét és ők mindig hálásan fognak az öregre emlékezni. A fiatal háztulajdonos egy kis ideig gon­dolkozott. — Nem, ez nem jó ötlet. Ezt hamar el­felejtenék. Hanem most már tudom, hog> mit csináljak. A legközelebbi negyedben fölemelem minden lakó bérét száz koro­nával.. . — De ezzel nem örökíted meg az öre­ged emlékét. — Dehogy nem! Fogadjunk, hogy ahány lakóm van, az mind folyton csak azt fogja mondani: Az öreg? Az egy derék, becsüle­tes, tisztességes ember volt. Hanem a fia... A jótékonysági egylet elnöknöje: Sze­gény gyermekek és ti mindig éheztek? Első gyermek: Igen, kézit csókolom. Az elnöknő: És még kenyér sincs a ház nál? Második gyermek: Nem, kézit csókolom, naccsága, ha éhezünk, akkor sosincs ke­nyér a háznál. Mi ezt már igy szoktuk. A járásbiró előtt áll János, egy csanád­­megyei község legdelibb, de egyúttal leg­­verekedőbb legénye is. Ez esetben azonban kivételesen ő a felperes. Azzal vádolja Pis­tát, hogy öt a sötétben pofonvágta. — Hát igaz-e, hogy magát a Pista po­fonvágta? — kérdezte a járásbiró. János körülnéz, — a faluból egy seregen voltak beidézve tanúnak és felébredt ben­ne a virtus. Megfeledkezik magáról is, hogy ő a vádló. —r- Kérem nagyságos biró ur, ez már nem igaz. De az mán igaz, hogy úgy, visz­­szavágtam, hogy csak úgy szikrázott a szeme bele. Csillagok. A törekvő faital csillagász fölfedezett egy tizenhatodrendü csillagot és hosszú ér­tekezést irt róla egy csillagászati újságba. Még a fényképét is közölte. Az eddig még föl nem fedezett csillagok ezen rettenetesen felháborodtak és szid­ták az újonnan fölfedezett tizenhatodren­­düt. — Ugyan, hagyjátok békén! — mondta a legepésebb. — Könnyű neki! Viszonya van azzal a fiatal emberrel. Az idomitás csodái. Az állatszeliditők nemzetközi kongresz­­szusa elhatározta, hogy tízezer koronával jutalmazza meg azt, aki a legsajátosabb és legeredetibb idomitási mutatványnyal fog jelentkezni. Három pályázó jelentkezett a díjért. Az első azt mondta: — Nekem egy kőszáli sasom van, amely egész nap legyeket fogdos. A második azt mondta: — Nekem egy kétpupu tevém van, amely a legnagyobb könnyűséggel átbújik a tű fokán. A harmadik azt mondta: — Nekem egy balatoni fogasom van, amely este, amikor hazajövök, szó nélkül a falra mászik, hogy a kalapomat és a felöl­tőmet rája akaszthassam. A dijat természetesen ez kapta meg.---------o SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Az uj év előtt megjelent utolsó képta­lányt még a következők fejtették meg he­lyesen: Mrs. Peter Varga, Hammond, Ind., Mrs. Farkas, Los Angeles, Cal., Vásárhelyi János, Youngstown, O. Az uj évfolyamban — egyelőre — szüne­tel a talányközlés. Még pedig azért, mert előbb gondoskodni kívánunk ujabbi anyag­ról. Ha majd a megfelelő talányok kéznél lesznek, akkor újra megkezdjük azok köz­lését. Mrs. E. Schramm Chicago, 111. A mo­narchia hadseregében magasabb tiszti ran­got izr. vallásu nagyon nehezen és ritkán kap. Csak néhány azok száma, akik ilyen rangot elértek. A kérdezett tábornok nem zsidó, hanem szász származású ember s nem hinnők, 'hogy azzal a megnevezett ka­pitánnyal azonos volna. G. S. Bridgeport. Bár kevés költői értéke van, mégis elfogadható próbálkozás. Többeknek: Kéziratokat nem küldünk vissza s értük felelősséget nem vállalunk. A szerkesztőségnek beküldött minden köz­leményt tessék tintával, a papir egyik ol­dalára Írni. Ceruzával vagy a papir két ol­dalára irt kéziratot nem fogadunk el. .:..:..:.V.:.V*:-v*^*:**hv*h-I--!**ht*t--hv*h*h*!-*I-t**hv-h-h*h-ht*-h-ht-t-t-t”ht*-ht”***h*h*h-I*-*-*h*h*!*t*V*h*!**I**ht****^v-ht**ht**!H-V-h*h-h**-*hvt*v*I*t-*hv*l**h*!*vv*I**!* AJÁNDÉKOK Mindenféle áruk mindenféle árban. De mindig a legjobb anyag a legolcsóbb árak mellett. REININGER ÉKSZER ÜZLETE 166 Northampton St., Near Second St., EASTON, PA. m\\\$ 111 i

Next

/
Thumbnails
Contents