Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-07-15 / 22. szám
VIRÁGOK A GHETTÓBAN Az “Előre Képes Folyóirat” számára Irta: ÉBER LÁSZLÓ A Delencey streeten, a ghettó egyik legnépesebb utcájában, a puskárok sorai között, amelyeken olcsó szalagok, gyermekholmik, gyümölcsök és más élelmiszerek hevernek eladásra készen, — egy kis fiút látok csomó virággal a kezében: — Two cent a flower! — kiáltja; két cent egy virág — szól és már egy szálat készen tart, hogy a vevő kezébe adja. A csokorból nagy, piros virágok kandikáltak felém a zöld le velek közül. Rózsák, bóditóan édes illattal. — Two cent a flower! Nagyon olcsó. Vettem egy szál virágot és kabátom gomblyukába tűztem. A virág illata kellemesen csiklandozta orromat s arra gondoltam, hogyan lehet ilyen szép, illatos virágokat 2 centjével vesztegetni! Pár utcán át haladtam és észrevettem, hogy az én virágom nagyon hamar hervadni kezd. Észrevettem, hogy majdnem minden szirma összeaszik, a széle sötét szint vesz fel és lassan összecsavarodik, mint a fájdalomtól görnyedő ember. — Két cent egy virág! Mit várhat ilyen olcsó virágtól az ember?. .. Kivettem a gomblyukból a hefvadó virágot és figyeltem; a szirmok lassan sötétté váltak, szélük megégett, mintha láz gyötörné azokat... A hervadó virág olyan, mint egy bukott nő, akinek kiégett ifjú szépsége. Még ott van a hajdani szépség -nyoma a hervadó arcom, de minden kis ráncban a bűn és nyomor már belevéste a korai hervadás sorvasztó mérgét... A virág hasonlít az asszonyhoz, a nőhöz, amint a férfi a sudár fenyőhöz. A fenyő lassan fejlődik, nincsenek lebilincselően szép levelei, virágai, csak egyszerű zöldelő lomb fedi, amely nem fakaszt költői áradozásra, amikor rátekintünk; de ez a l<smb nem is olyan könnyen hervadozó; még a hidegben is, a hó alatt is zöldéi a fenyő tülevele; nem ingerlő a sudár fenyő, de tartós és szívósan ellentálló. A virágok ellenben gyorsan nőnek; már kora tavasszal jelentkeznek s az első napsugárra már kidugják mosolygó bimbóikat. A poézist és a szerelmet élesztik illatukkal és mindenki hódol előttük. A virágot mindenki szereti, mindenki disziti magát vele — a gyorsan hervadó virágokkal. Amikor a növények legtöbbje kisarjadt a termékeny föld bői, az illatos virágok már hervadozóban vannak. Szépek a nyiló virágok, de életük rövid, erejük gyönge és korai halál a sorsuk a természet törvényei szerint. Egy házaspár halad el mellettem; a nő gyerekkocsit tói maga előtt. A férfi erős vállu, izmos kezű, vastag ajkú és egészséges fogú ember. Erős lépése kémé nyen koppan a járdán. A nő ügyes mozdulat«, érzékeny teremtés. Alakja azonban fáradtan elnyúló s arcán ugyanolyan szomorú hervadás ül, mint az én lankadt virágomon.., Egy hervadó virág és egy erős fenyő sétál a Delencey Streeten. Talán egy nappal előbb az én virágom még ott illatozott valamely kertben, áthaladó emberek megrészegedtek bóditó illatától ... És ez a kis anya, aki a gyerekét kocsikáztatja, nem ré gén még 18—20 éves viruló leány lehetett. Ott virult az ifjúság csodakertjében s talán emberek százai gyönyörködtek kívánatos szépségében. Most pedig hervadozó, sápadt teremtés lett belőle, akinek arcáról beteges szomorúság árad a nézőre... — Szegény virágom! Már egészen összeesett, elhervadt a keblemen! • — Elhasznált virág volt az, amit vettem. Valami bálról vagy nagyúri esküvőről (Folytatás a 16-ik oldalon.) A világváros zajos forgatagának útvonalai... Egy imponáló utcarészlet New Yorkból. — 11 —
