Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-04-30 / 15. szám
MODERN nők alatt mi, öntudatos munkások nem azokat a polgári nőket értjük, aik a mai kapitalista társadalom által elfogadott felszínes reformok hívévé lettek, hanem azokat a munkásnőket, akik meggyőződésből csatlakoztak. az osztályharc alapján álló öntudatos munkások táborához. A polgári nők mozgalmai gyakrat. olyan színben vannak feltüntetve, hogy a tapasztalatlan munkásnőt megtévesztik és innen van az, hogy az öntudatos munkásság sajtója és szervezetei erélyesen kénytelenek rámutatni arra az elhatároló különbségre, jobban mondva ellentétre, ami a munkásnők és a polgári nők csoportjai között fennáll. Az európai háború nagyon sok tekintetben eltüntette ott az ipari munkásnők és a proletáriátusba került polgári nők között a kiáljó ellentéteket és ennélfogva az európa* nőmozgalomban tényleg várható némi terjeszkedés a háború utáni időben. A kenyérkereső nékül maradt nők nagyrésze —- még a középosztály asszonyait sem véve ki — kénytelen lesz saját munkájával fenntartani magát, mert az állam nem fog annyit nyújtani, amiből a családok megélhetnének. A munkássá lett polgári nők is tehát előbb-utóbb egyforma gazdasági körülmények közé kerülnek a munkásnőkkel. A munkásnők öntudatos része, azok, akik az osztályharc küzdelmeiben már régen a proletáriátus soraiban harcolnak — mozgalmukat kiterjesztik azokra is, akiket a háború soraik közé sodort. A polgári asszonyokból ipari munkássá lett nők megszervezése és öntudatossá tétele, az osztályharc lényegének velük való megértetése nagy munkát ró a proletár asszonyokra. Május elseje a világ sok millió proletárját a militarizmus kényszerláncában találja az idén. Európa munkásnői e rettenetes viszonyok alatt az összeroskadásig végeznek kizsákmányoló munkát, a munka nemzetközi ünnepén tehát eszébe kell, hogy jusson az amerikai munkásnőknek, hogy viszont ő rájuk háramlik annak az eszmének, elvnek a képviselete, annak a forradalmi gondolatnak ápolása, amelyből a háború Európában elzárta még a szocialista nőket is. Ez a háború elsősorban a világ asszonyait sújtja legjobban. A májusi ünnep kell, hogy összeforrassza az amerikai öntudatos munkásnőket, hogy odaállva a szocializmus megdönthetetlen igazságai mellé, hirdessék a jobb jövő biztos elérkezését, hogy európai társnőiknek nehéz helyzetükben a buzdítás erejével segítségére legyenek. A háború vérzivatarán kívül élő amerikai öntudatos munkásnők tábora a szocialista nömozgalom számára az a tartalékerő, amelyből a háború után ujult erővel kell a nők öntudatára ébresztése nehéz munkájának megindulni s ezért kell, hogy a május elseje ott találja Amerika öntudatost nőmunkásait az osztályharc küzdelmében fáradó férfiak mellett. A munka nemzetközi ünnepén e hatalmassá lendült nőmozgalom' uj erőt képvisel sí ha már a háborús Európában csak csonkán formálódhatik a munka ünnepe azzá, aminek lennie kellene: hassunk oda, hogy Amerika ipari munkásnöi legyenek együtt e napon s tüntessenek a nemzetközi gondolat, a szocialista eszme mellett. Mert a szocializmus erősödése a háború halálát jelenti. A KALAPDIVATRÓL Ha valaki azt hinné, hogy a női kalap a szél és hideg, vagy a nap és eső elleni védszer, akkor ugyan roppant tévedésnek engedné át magát; mert a kalap néha épen csak a hajat takarja be, vagy megfordított tányérként lebeg laposan a fő tetején, vagy legfeljebb három szalmaszálból áll, melyek a haj disz közé tűzetnek. Máskor megint roppant terjedelmet nyernek a kalapok; nehéz, illatszerekkel meghatott virágcsokor ttrónol rajtok, vagy gyümölcskosárka, vagy madárfészek: 1782- ben pedig még kicsi lapos, a fejhez simuló üvegeket is viseltek a hölgyek fejeiken, — ezekben viz volt, mely a természetes virágból készített csokrot nedvesen tartotta. Gyöngéd, finom virágdísz, főleg a könnyű nyári kalapokon, igen szép és nagyon jól illik a fiatal archoz; de ha aztán tenyérnyi nagyságú otromba rózsák, pipacsok és mindenféle más lehetetlen szinii és alakú virágok, gyümölcsök himbálóznak a parányi kalapokon, az minden finom, szépészetiig müveit ízlésű ember szemét sérti. De nem elég a divatnak a növények osztálya, — feljebb emelkedik s az állatországra is ráteszi kapzsi, zsarnok kezét. Az ember elveszi a halnak pikkelyét, a madárnak tollát, az emlősök bőrét és szőrméjét, s mindezen állatok rovására a legfurcsább állattá alakítja át magát. Régente az ördögöt dislzitették fel egyes állatrészekkel, szarvat, farkat, lólábat festettek neki s kalapján kakastoll lengett; most sok hölgy kalapján diszlenek a kakastollak, a legújabb divatu ruhadisz némileg kettős farkhoz hasonlít, és a roppant magas sarkú topán a lólábra emlékeztet. Azt hinnők, hogy Amerikában a divat nem gyakorolja annyira zsarnok befolyását, — és pedig sehol sem oly ellenállhatlan az, minit épen itt. Úgyszólván villámgyorsan terjednek el a legesztelenebb divatok s hatolnak el a legtávolabb vidékekbe is alig jelent meg valami uj, bolond divat New Yorkban az elegáns világ sétányán, a Broadway-on, rögtön roppant szállítmányok indulnak a távol nyugat felé. Ha a Keleten valami uj divatcikk merül fel, legyen az a ruházat, az irodalom, a társadalmi szokások terén, 6—8 hét múlva Nebraska- vagy Uj-Mexikóban is található lesz. Ha Bostonban szakállt viselnek, akkor az öserdőkduli lakosok is szakállasán járnak, s ha az előkelő yankee-hölgyek jónak és divatosnak tartják, hogy csak két gyermekük legyen, azonnal igyekszik az Egyesült-Államok összes “előkelő” hölgyvilága példájokat követni; ez statisztikailag bebizonyított tény s következménye a divatimádásnak. A vad népeknél szintén uralkodik ama bizonyos erkölcsi kényszer valamely divatnak követésére, s azok isi alávetik magukat a legkegyetlenebb s legfájdalmasabb divatnak. A Manyanjas négernők Afrika belsejében tökéletesen szépnek tartják magukat, ámbár nem viselnek sem watteauráncas uszályos ruhát, sem hamis hajat, hanem inkább simára leberetválják gyapjas fejüket és felső ajkukat gondosan meglapositott orrukra húzzák, kifordítva természetesen. Milyen kecses lehet olyan kopasz fej és olyan arc, melynek egészen lapos orrán a vastag, vörös ajk valami undok kinövésként fekslzik, azt még képzelni is nehéz. Azt, hogy a divat nem törődik az éghajlati viszonyokkal, s hogy ruházatunk majdnem minden részében bizonyos hiány van és igen távol áll az észtan szabályaitól, azt már annyira megszoktuk, miszerint eszünkbe sem jut, hogy az máskép is lehetne. Az úri hölgy már nem is kérdi öltözéke összeállításánál: vájjon hasiznos és célszerii-e az, — csak divatos legyen; hiszen ő nem öltözködik, hanem disziti, piperézi magát, — és az öltözködés mesterség, melyet taulni kell, melynek gyakorlására segédkezek szükségesek; csak az az egy fölötte sajnos, hogy ezen mesterség vagy művészet oly távol áll a szépészettől! És pedig épen a szépészet lenne arra hivatva, hogy a ruházat terén törvényeket szabjon; akkor vége lenne minden eszelős, fonák, az emberi testet eltorzító divatoknak, mert a ruha a testnek szépségvonalai szerint idomulna, körvonalaihoz simulna, ugyszólvzán mint egy másik, erősebb bőr, s a tagok szabadon, fesztelenül, természetes kecsesei mozoghatnának. Hanem a helyett a ruházat majdnem általánvéve oly benyomást tesz a gondolkodó észlelőre, .mintha a józan ész gunyjára lenne teremtve s a szépnek szabályait egészen romba akarná dönteni A ruha csak akkor szép és célszerű, ha a test idomaival öszhangzik, ha úgyszólván az alaknak viszhangja, mely annak idomait és mozdulatait mutatja. Ezen jelentőséggel pedig majdnem egyedül a görög és római mez bir és csakis ezeket lehet plasztikainak mondani.