Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-04-30 / 15. szám
A fekete anyaföldet pirosra festette a kiömlő proletárvér. A tőkés osztály által alkalmazott szellemi alkohol: a hazafiság szentnek csúfolt érzésével elkábitott munkástömeg ma már nemcsak a bányákban, kohókban és ipari gyártelepeken kockáztatja életét és testi épségét a töke hasznáért, de tötömegestől veti oda magát az öldöklő fegyverek céltáblájául. Az Internacionálé magasan lobogtatott vörös zászlója, amely fennen hirdette az összes országok elnyomott munkásságának az egyesülését, a nemzetiségek szerint elválasztó korlátok lerombolását: ma sürü gyásztátyollal van bevonva. Európa munkássága, amely ilyenkor, május elsején hatalmas tömegekbe sorakozva, vörös zászlók alatt vonult fel, hogy a munka diadalának reményét hirdesse és ünnepelje: ma a csatatereken, lövészárkokban, kórházakban van s némán, magába fojtottan, de elszorult szívvel gondol azokra, akik a háború vértanúinak számtalan közös sírjában nyugosznak Ismét május elseje van. S amig odaát elvérzenek s megritkulnak a proletársereg sorai, addig Amerika munkássága a hadiszerek gyártásával, a hadikölcsönök jegy zésével, a háború által sújtottak segélyezésével mozdítja elő az odaát folyó tömegmészárlást. Amerika öntudatos, szervezett és szocialista munkássága nagy feladat előtt áll. Ma inkább, mint valaha, alkalma van a munkásosz. tály nagy tömegeit, melyeket a háború borzalmas tanulságai gondolkodóba ejtettek, a tények, okok és okozatok kutatására indítottak : a politikai és gazdasági szervezkedés szükségességének meggyőző érveivel a gondolkodás és felfogás helyes irányába terelni. Ez részben meg is történik. A bérmozgalmak sokasága, a szervezkedés általánossága igazolják is ezt. Ez a munka azonban még korántsem áll arányban azzal, amit kifejthetnénk, ha a szervezett .öntudatos munkásság a felvilágosulatlan és a szellemi alkohol élvezetének hatása alatt álló munkássággal szembeni kötelezettségét teljesítené. Ezért fogadjuk meg ma, május elsején, hogy méltók leszünk öntudatos, szocialista nevünkhöz. Fogadjuk meg azzal a komoly ünnepélyességgel. amelyet osztálytudatos meggyőződésünk megkövetel tölünk: hogy dolgozni és áldozni fogunk. Hogy tudásunk magvával behintjük azt a talajt, amelyet a gazdasági viszonyok megtermékenyítettek számunkra; hogy a családi tűzhelyünk mellett eltölthető, vagy pedig szórakozásra és élvezetre szánt óráinkat a felvilágosítás munkájának szol-' MÁJUSI ÁLDOZAT Szivem, — e duzzadt szőllőfürtöt Csorditom rátok tikkadt, szomjas ajkak. Piros bort nyújtok, mit a vér katlanján Ősi, dalos, nagy szüretek forraltak. Szüret helyett itt tort ül a pribékség, Vigadva holtán, szent emberi jussnak. (— Utolsó hajrá!. . . Dög-gödör üzenget. . . Bolondok, akik sirnak vagy búsulnak!) Kártyások tánca!... Veszve minden itten: A tisztesség, az élet, múlt s jelen. Koncot kaparva görbülnek a karmok S tivornyamámor ül a szemeken. Szivem szorítom, biborlét facsarva. Május! — tavasznap, véremet fogadd. Ti szomjas, bus és árva véreim Igyátok ki e teli poharat. Tavaszembernek mustizü a vére. Izgága, bujtó, élesztője tettnek. S itt tettekre lesz szükség nemsokára, Mert örökétig seholsem temetnek. Igyátok ki szivemnek buzgó vérét És agyatokat mámor járja át, Hogy májusi szent bíbort öltsön egyszer Ez átkozott, csúf fekete világ! HANGAY SÁNDOR. gálatába állítjuk s végül, hogy kicsiny mozgalmunkban nem tekintünk se jobbra, se balra, nem pazaroljuk értékes időnket hiábavalóságokra, hogy el. feledjük és eltemetjük személyes sérelmeinket és indulatainkat, csak egy célt látunk magunk előtt: hivatásunk betöltését, kötelességünk teljesítését ! A munkásságot senki sem fogja a felvilágosodás útjára vezetni, ha mi, öntudatos munkások nem tesszük meg ezt. A munkásosztályt csak maga a munkásosztály szabadíthatja fel. Önmagunkért, gyermekeink jövőjéért cselekszünk tehát, ha kötelességünknek ismerjük és élethivatásunknak tekintjük öntudatlan munkástársaink szel-4 lemi felszabadítását és ezt a kötelességünket teljesítenünk kell, köszönet, elismerés és jutalom elvárása nélkül! Fogadjuk meg tehát ma, május elsején azt is, hogy nem fogunk többé egy percet, egy szót, egy betűt se pazarolni személyes ellentéteink tárgyalására, vitatására, a mai válságos idők és a gazdasági viszonyok sokkalta fontosabb munkát követelnek meg tőlünk, kötelességek teljesítése vár reánk, sutba, félre a személyes herce-hurcákra való idő- és erőpazarlással! Lekicsinylésre, gúnyra, csipkedésre és személyes támadásokra ne reagáljunk, mindennel szemben csak akkor vívhatjuk ki és tarthatjuk fenn fennsőbbségiinket, ha mi a mozgalom élén és irányításában személyes ellenségeinknél jobban, hatásosabban és eredményesebben tanítjuk a szocializmust ! Neveljünk szocialistákat, meggyőződéses, tántoríthatatlan harcosokat a munkásosztály felszabadításának kivivására, olyanokat, akiknek még a nyers erőszak, a katonai hatalom se üthesse ki a kezükből a vörös zászlót, se tagadtassa meg a nemzetközi érzést. Ilyen szocialistákat fog nevelni a háború utáni korszak Európában, ilyeneket kell nevelnünk ma, a háború alatt itt, Amerikában! Ez legyen a mai, május elsejei programmunk, mert a most dúló szörnyű világháború tanulságai minket is arra tanítanak, hogy csak ezek az elszánt, tökéletes szocialisták fogják valóra váltani jelszavunkat: “Szabad lesz a jövő i” Tóth Albert. Ha minden fáradozás, melyet em bertársaink javára forditunk, haszontalan volna, s legnemesebb törekvéseinknek nem lehetne semmi eredménye; ha magasabb vágyaink nem teljesülhetnének, s a szép és jó soha nem győzhetne a világon: még akkor is e nyomorult létnek legszebb része azoknak jutott, kik csalódásaikat sirukig megtartók, s ha nem győztek is, legalább .végső lehelletig nemes célokért küzdöttek.
