Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-01-14 / 2. szám
npn mmm Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine G ő ó ie Published, Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. '■’‘S?®»141 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Toseph L. Sugar, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chief Ladislaus Eber, Managing Editor Entered as second class matter January 24, 1916 at the post office at New York, N.Y. under the act of March 3rd, 1879 Vol. II. No. 2. New York, Vasárnap, Január 14, 1917. II. Évf. 2. szám SUBSCRIPTION PATES: For 1 year . . $2.00 For half year . . 1.00 . For 3 Months. . .60 WITH DAILY “ELŐRE” For 1 year . . . $6.00 For a half year . 3.00 For 3 Months. . . 1.50 Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre , . $2.00 Félévre . 1.00 Negyedére . . . .60 Az “ELŐRE’ napilappal: Egy évre . ■ $6.00 Fél évre . . ■ 3 00 Negyed évre . 1.50 Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: “ELŐRE képes folyóirat“ 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. Hétről-hétre ÁLOM A MILLIÓKRÓL... Az amerikai tröszt-mágnások és multimilliomosok igen gyakran azzal szórakoznak, hogy kenetteljes hangon arról szónokolnak a nyilvánosság előtt, hogyan lehet a legegyszerűbb munkásból tröszt-mágnás, nagytőkés, milliomos. Charles Schwab, Henry Ford, Andrew Carnegie és John D. Rockefeller már nem egy ízben nyilatkoztak arról, hogyan ragadták meg ők a “chance”-t, a jóalkalmat s lettek “a saját erejükből” milliomossá. így legutóbb a Bethlehem Steel Corporation feje, Ch. Schwab, aki 70 ezer bérmunkás verejtékéből évente négyszeres hasznot csinál, egy legutóbb tartott beszédében arról “elmélkedett”, hogy mi lenne, ha Wm. Shakespeare és Michel Angelo, e két lángeszű ember, most Amerikában élne? Schwab m szentül hiszi, hogy szorgalommal és takarékossággal e két zseni hires törsztmágnás, többszörös milliomos lenne ma, ha Amerikában élnének. Mert az acélkirály Shakespeare és Michel Angelo foglalkozását nem becsüli annyira, mint egy vasút-, acél- és olaj tröszt elnökségét, mint a milliókat, amelyek bár korlátolt fejű, de erős, kapzsi ember kezében vannak. Neki Shakespeare- és Michel Angelónál jobban imponál egy Ford, Rockefeller, Carnegie, akik “chance”-t vettek a sors lajtorján és igen magas arany-hegyre kapaszkodtak föl, nem tekintve arra, hogy az arany-hegyet elnyűtt munkáséletek ezrei övezik körül megvérzett testtel és könnyes szemmel. Schwab ur nem eredeti eszmét vetett föl, amikor a munkások előtt azt ecsetelte, hogyan lehet “az egyszerű vasmunkásból” a Bethlehem Steel Corp. multimilliomos elnöke. Rockefeller is megtette ezt, ő is elmondotta már szóban és írásban, hogyan lehet a “szegény munkásból” isa milliomos, ha az a jó alkalmat, a “chance ”-t megragadja. Rockefeller például azt prédikálta egy alkalommal a saját templomában, hogy ha Szent Pál ma Amerikában élne, valószínűleg többszörös milliomos lenne nagy tehetségénél fogva. Ebben a felfogásban Schwab ur és John D. összetalálkozik, mindketten az emberi zsenialitást, a kiválóságot és jellemértéket aszerint mérik, hogyan tudja valaki a “chance”-eket megragadni, hogy millomossá legyen. Azok a munkások, akik a Betlehem Steel Corporation vagy a Standard Oil Co. valamelyik telepén baromi munkát végeznek s arcuk verejtékével, testük vérével inszakadtáig éveken át éhbérért robotolnak, sehogy sem tudják megérteni a “művészetek barátjának”, Schwab urnák, valamint “az istenfélő” Rockefellernek szerencséjét, hogyan tudták éppen ok annyira megragadni az “alkalmat”, hogy multimilliomosokká lettek s ők a munkások, bármennyire igyekeznek a “chance” után, még elégséges kenyeret sem tudnak a milliomos nagynyuzók telepein keresni? Megmagyarázzuk azoknak a hiszékeny és naiv bérrabszolgáknak, akikben néha-néha vibrál az álom a milliók után, ha Schwabokat és Rockefellereket hallanak kenetteljesen beszélni, hogy felültetik őket. Becsapják őket éppen azzal, hogy elhitetik velük, miszerint minden nyomorgó napszámosnak csak akarnia kell minden ”chance”-t megragadni s akkor — könnyen meglehet, mondják John D.ék — ő is milliomossá lesz... Ne hidje senki, hogy az ilyen prédikációnak nincs üzleti célja. Nagyon is van. Schwab és John D. azért szónokol igy, hogy “szorgalomra, takarékosságra” és a mi a fő “a munkaadó megbecsülésére” bírja a bérrabszolgákat, mert ez az ut — mondják — ahhoz, hogy a “jó alkalom” révén minden egyszerű munkásból gazdag ember legyen. Az alkalom, a “chance” az, amivel birkatürelemre és alázatosságra akarják szoktatni a feljajduló éhes proletárt. Beszuggerálják bontakozó agyába az álmot a milliókról s önmagukat állítják követendő példának. Ravasz eszköz biz ez, de a szomorú benne az, hogy ebben a nagy országban, ahol sok-sok millió bérmunkás él, még óriási azoknak az álmot-hivő szamaraknak a tábora, akik szájtátva hallgatják Schwab ur szónoklatait — és fájdalom — el is hiszik a szavait. OLVASÓINKHOZ. akik az ELŐRE KÉLYÓIRAT első évfolyaegyüjtötték és azt me^ajtják, a szerkesztőség cöttethetik az egész évszép, díszes vászon’-ö:.50. Vidékieknek a poet is fizetniük kell h-lv:hozhatják a szerkeszt "AZ K.ÉPES FOLYÓIRAT E. 3rd St., N. Y. •......... ■ -----y ■Mr A 2 PES mát őrizi utjái foly; Sk b< Sí
