Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-01-07 / 1. szám
Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Fublished Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. o.igSjdUi 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph L. Sugar, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chief Ladislaus Eber, Managing Editor Entered as second class matter January 24,1916 at the post office at New York, N.Y. under the act of March 3rd, 1879 Vol. II. No. 1. New York, Vasárnap, Január 7, 1917. II. Évf. 1. szám ELŐFIZETÉSI ÄRAK: Egy évre . . . $2.00 Félévre . . . 1.00 Negyedére ... .60 Az “ELŐRE” napilappal: Egy évre . . . $6.00'm> Fél évre ... 3 00 Negyed évre . . 1.50 Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: ".ELŐRE képes folyóirat“ 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. SUBSCRIPTION RATES. For 1 year . . $2.00 For half year . . 1.00 For 3 Months. . .60 WITH DAILY “ELŐRE” For 1 yeer . . . $6.00 For a half year . 3.00 For3 Months. . . l.so Editorial and Bus. Office address all communications ELŐ RE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Hétről-hétre A MI MUNKÁNK. Az Előre Képes Folyóirat ezzel a számmal a Il-ik évfolyamát nyitja meg. Egy esztendő pergett le az idő kerekén, mióta az Előre Képes Folyóirat útjára indult. Első számunkban röviden megjelöltük a célt, amelyre ez a lap törekedni fog; megneveztük az eszközöket, amelyekkel a kitűzött célt szolgálni óhajtja. Ezek: modern irodalom, művészet, nevelés, ismeretterjesztés és tudományos tanítás. Ezen eszközökkel vette fel a küzdelmet az Előre Képes Folyóirat a selejtes irodalom, a képmutatás, a butítás és hazugság maszlagjával dolgozó magyar polgári és ál-munkás-barát sajtóval szemben. Célunk és harcmodorunk nyilvánvalóvá tette, hogy ez a munkáslap szocialista sajtószerv. Hogy az öntudatra ébresztés, a felvilágosítás és tanítás terén milyen eredménnyel dolgoztunk olvasóink megnövekedett tábora van hivatva elbirálni. Nyugodt lelkiismerettel zártuk le az első évfolyamot és reménykedve nyitjuk meg a II-ikat'. A becsületesen végzett munka öntudatával s jogos reményekkel eltelve a jövő iránt csak megújíthatjuk azt a programot, amelyet a lap megindulásakor adtunk. Csak annyit kell hozzátennünk, hogy egy év alatt bár erkölcsileg gyarapodtunk, anyagilag azonban nem. A jelenlegi papír es mas anyag drágasága többszörösen megnehezítette az Előre Képes Folyóirat meg jelenését s hogy mégis iparkodunk még szebb, jobb lapot adni, erre ösztökél bennünket az a remény, hogy olvasóink tábora még nagyobb lesz s hogy híveink száma megszaporodik. A Il-ik évfolyam első számát ezzel az óhajtással bocsátjuk útjára. A BÉKE. Rövid idő óta sűrűbben kezdenek beszélni az elkövetkezendő békéről. A kapitalista sajtó úgy viselkedik, mintha a béke fogalma valami teljesen uj, eddig soha sem létezett eszme lenne, mintha az emberek milliói csak azért élnének ezen a sártekén, hogy háború lehessen s az alkotás évszázados, évezredes munkája csak azért folyt volna, hogy egy világrengető háborúnak legyen mit elpusztitani. Kapitalista újságok ezrei, államférfiak és tudósok százai úgy beszélnek, nyilatkoznak az emberiség legtermészetesebb vágyáról: a békéről, mint valami most vajúdó uj eszméről, amely embermészárlás, dulás és gyilkolás közepette születik meg. A mélyen gondolkodni tudó öntudadatos ember lelkében e jelenségek szemléletére olyan érzés támad, mintha az emberiség egy része — kitartott része — nem is emberekből, hanem fenevadakból állana, amelyek kéjes gyönyörrel habzsolnak a vérben, ezzel hűtve bestiális mohóságukat és telhetetlenségüket. Embermilliók állanak egymással szemben gyilkos fegyverekkel dúsan felszerelve, készen arra, hogy egymást gyilkolják s ha valami gigászi erő hirtelen — a legvadabb roham közepette — megállítaná a megvadult rohamoszlopokat s egy hatalmas fenségü hang rájuk dörögne: — ti emberi mivoltotokiból kiforgatott, véres, megtépett ágyutöltelékek, miért rohantok egymásra? Ha valami rettenetes nyomás megbénítaná a százezerkaru szuronytömeget s egy vészes lángnál kivilágosodna a sok-sok vértől, szenvedéstől és uszítástól ködössé lett agyak tömege: vájjon meglátnák-e az “ellenségek” egymásban a vágóhidra szánt emberbarmot, a bestiává tett nymorult koldust?. .. Olyan csürve-csavarva jön az a béke, — ha jön — mintha minden társadalmi nyavalyának, minden nyomornak és rabszolgaságnak nem a gyilkos háború, hanem a szelid munkálkodással eltelt béke lenne az oka. A mai hóhér-rendszer urai és oszlc pai — íme — milyen alapos műnk: végeztek: visszájára állították a békt és háború fogalmát és következetesen úgy tesznek, mintha az embermillióknak a béke halálos veszedelmet, a háború örökös boldogságot nyújtana. Talán nem hiú ábránd az a gigászi erő, amelyre gondolunk. Talán nem jár a trencsek, a csatamezök közelében még, de jön, előrerobog; érezzük a vérpárás levegőben, a kétségbeesés kínjában feljajduló, megtépett emberek leikéből kiáradó vágyban és látjuk a Memento közeledését abban a véres játékban, amelyet a hatalmasok a béke körül is végeznek. Csak egy rothadó, pusztulásra éreJ:t társadalomban folyhat ilyen játék.
