Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-01-07 / 1. szám

Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Fublished Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. o.igSjdUi 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph L. Sugar, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chief Ladislaus Eber, Managing Editor Entered as second class matter January 24,1916 at the post office at New York, N.Y. under the act of March 3rd, 1879 Vol. II. No. 1. New York, Vasárnap, Január 7, 1917. II. Évf. 1. szám ELŐFIZETÉSI ÄRAK: Egy évre . . . $2.00 Félévre . . . 1.00 Negyedére ... .60 Az “ELŐRE” napilappal: Egy évre . . . $6.00'm> Fél évre ... 3 00 Negyed évre . . 1.50 Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: ".ELŐRE képes folyóirat“ 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. SUBSCRIPTION RATES. For 1 year . . $2.00 For half year . . 1.00 For 3 Months. . .60 WITH DAILY “ELŐRE” For 1 yeer . . . $6.00 For a half year . 3.00 For3 Months. . . l.so Editorial and Bus. Office address all communications ELŐ RE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Hétről-hétre A MI MUNKÁNK. Az Előre Képes Folyóirat ezzel a számmal a Il-ik évfolyamát nyitja meg. Egy esztendő pergett le az idő kerekén, mióta az Előre Képes Folyó­irat útjára indult. Első számunkban röviden megjelöltük a célt, amelyre ez a lap törekedni fog; megneveztük az eszközöket, amelyekkel a kitűzött célt szolgálni óhajtja. Ezek: modern iro­dalom, művészet, nevelés, ismeretter­jesztés és tudományos tanítás. Ezen eszközökkel vette fel a küzdelmet az Előre Képes Folyóirat a selejtes iro­dalom, a képmutatás, a butítás és ha­zugság maszlagjával dolgozó magyar polgári és ál-munkás-barát sajtóval szemben. Célunk és harcmodorunk nyilván­valóvá tette, hogy ez a munkáslap szocialista sajtószerv. Hogy az öntu­datra ébresztés, a felvilágosítás és ta­nítás terén milyen eredménnyel dol­goztunk olvasóink megnövekedett tá­bora van hivatva elbirálni. Nyugodt lelkiismerettel zártuk le az első évfo­lyamot és reménykedve nyitjuk meg a II-ikat'. A becsületesen végzett munka ön­tudatával s jogos reményekkel eltelve a jövő iránt csak megújíthatjuk azt a programot, amelyet a lap megindulá­sakor adtunk. Csak annyit kell hozzá­tennünk, hogy egy év alatt bár erköl­csileg gyarapodtunk, anyagilag azon­ban nem. A jelenlegi papír es mas anyag drágasága többszörösen megne­hezítette az Előre Képes Folyóirat meg jelenését s hogy mégis iparkodunk még szebb, jobb lapot adni, erre ösztö­kél bennünket az a remény, hogy ol­vasóink tábora még nagyobb lesz s hogy híveink száma megszaporodik. A Il-ik évfolyam első számát ezzel az óhajtással bocsátjuk útjára. A BÉKE. Rövid idő óta sűrűbben kezdenek beszélni az elkövetkezendő békéről. A kapitalista sajtó úgy viselkedik, mint­ha a béke fogalma valami teljesen uj, eddig soha sem létezett eszme lenne, mintha az emberek milliói csak azért élnének ezen a sártekén, hogy háború lehessen s az alkotás évszázados, évez­redes munkája csak azért folyt volna, hogy egy világrengető háborúnak le­gyen mit elpusztitani. Kapitalista újságok ezrei, államfér­fiak és tudósok százai úgy beszélnek, nyilatkoznak az emberiség legtermé­szetesebb vágyáról: a békéről, mint valami most vajúdó uj eszméről, amely embermészárlás, dulás és gyilkolás kö­zepette születik meg. A mélyen gondolkodni tudó öntuda­­datos ember lelkében e jelenségek szemléletére olyan érzés támad, mint­ha az emberiség egy része — kitartott része — nem is emberekből, hanem fenevadakból állana, amelyek kéjes gyönyörrel habzsolnak a vérben, ez­zel hűtve bestiális mohóságukat és tel­­hetetlenségüket. Embermilliók állanak egymással szemben gyilkos fegyverekkel dúsan felszerelve, készen arra, hogy egymást gyilkolják s ha valami gigászi erő hir­telen — a legvadabb roham közepette — megállítaná a megvadult rohamosz­lopokat s egy hatalmas fenségü hang rájuk dörögne: — ti emberi mivolto­­tokiból kiforgatott, véres, megtépett ágyutöltelékek, miért rohantok egy­másra? Ha valami rettenetes nyomás megbénítaná a százezerkaru szurony­tömeget s egy vészes lángnál kivilágo­sodna a sok-sok vértől, szenvedéstől és uszítástól ködössé lett agyak tömege: vájjon meglátnák-e az “ellenségek” egymásban a vágóhidra szánt ember­barmot, a bestiává tett nymorult kol­dust?. .. Olyan csürve-csavarva jön az a bé­ke, — ha jön — mintha minden társa­dalmi nyavalyának, minden nyomor­nak és rabszolgaságnak nem a gyilkos háború, hanem a szelid munkálkodás­sal eltelt béke lenne az oka. A mai hóhér-rendszer urai és oszlc pai — íme — milyen alapos műnk: végeztek: visszájára állították a békt és háború fogalmát és következetesen úgy tesznek, mintha az embermilliók­nak a béke halálos veszedelmet, a há­ború örökös boldogságot nyújtana. Talán nem hiú ábránd az a gigászi erő, amelyre gondolunk. Talán nem jár a trencsek, a csatamezök közelé­ben még, de jön, előrerobog; érezzük a vérpárás levegőben, a kétségbeesés kínjában feljajduló, megtépett embe­rek leikéből kiáradó vágyban és látjuk a Memento közeledését abban a véres játékban, amelyet a hatalmasok a béke körül is végeznek. Csak egy rothadó, pusztulásra éreJ:t társadalomban folyhat ilyen játék.

Next

/
Thumbnails
Contents