Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-11 / 10. szám
*$**$*e5**$**§**§**§**§**§**5**§**$**$**$* Koránkelés. A mező másik ól-dalán nagy hegyek emelkednek, két hegy közt ösvény, úgy látszik, ezen keresztül jön az ellenség. Vájjon rajvonalban jönnek-e? Jó mám licheremet szorongatom, nézem a Verschluss-t, jól jár-e? Igen, igen, hadnagy ur, az a csillogó, az a mazuri tavak, különben tessék nézni, éppen itt jön Hindenburg, az mindent megmagyaráz. Alászolgája, tábornok ur. Ja, lieber Freund, es waere alles in Ordnung, aber wo haben sie ihre Schuhe vergessen? Nézem a lábamat: Jézuskám, hiszen én mezítláb vagyok; micsoda feledékenység, mezítláb és frakkban, igy nem állhat az ember a rajvonalba. De hol öltözködtem én, hogy ilyesmi történhetett és pont Hindenburg előtt? Persze, hiszen mondtam a feleségemnek, hogy készítse ki a hatlövetű félcipőmet, de ő már reggel nyolckor elment a szinház-ba bevásárolni. Milyen szégyen! Hála Istennek, éppen itt jön Angi néni, a kedves Angi néni és mát messziről lobogtatja a cipőket, csak felmenjenek a lábamra. Kedves Angi néni, ez Hindenburg, — Herr Feldzeugsmeister, ich stelle gehorsamst vor meine Tante Angele. die menie Schuhe gebracht hat. Freut mich sehr, freut mich sehr, Gnaedlgi Frau, —- ha! ha! ha! — milyen kedvei, közvetlenül beszélget az Angi nénivel. Ne féltse a Fricit, mondja és kedélyesen veri a vállam, ne féltse a Fricit, nagyságos aszszony, nem lesz semmi baj, a fiú szabadkéziből egy kicsit gyengén áll, de fő, hogy az érettségi-biztos előtt ne drukkoljon, csak beszéljen bátran mindent, a mi eszébe jut. Köszönöm szépen, tanár ur, azt hiszem, majd csak keresztülmegyünk rajta. Hogyne mennénk, nevetséges. Gárdos Andornál ott vannak a puskák, a mikkel meg lehet csinálni az egész dolgozatot. Aztán nekem van egy trükköm, kedves tanár ur, a mi nagyon meg fogja lepni önöket, meg a biztost is: tessék csak nézni, igy egyszerűen felemelkedem a levegőbe, látja, szétvetem a karomat, aztán igy járkálok az asztal fölött, köröskörül a szobában. Igen, én magam se hittem, hogy ez ilyen könnyen megy, de most egyszerre rájöttem: fel kell emelkedni, nyugodtan állani a levegőben egy darabig, egyensúlyozni, aztán járni is lehet. Most kilépek az ablakon és a házak fölött sétálok, feljebb megyek, megkerülöm a Gresham-palotát és háromszáz méter magasságban a Bazilika felé tartok. Milyen egyszerű ez és nekem nem jutott eddig eszembe! A Bazilika -harangja megkondul, — mi ez? Szent Isten, csak nincsen már hat óra? De igen, úgy látszik, a harang egyre makacsabbul és sürgetőbben kong, namilesz, namilesz, namilesz, — folyton ezt mondja a harang — nakeljfel, nakeljfel, nakeljfel, kejfel, kejfel... persze, hisz ez nem a Bazilika, ez a Kéj fel-torony, hisz akkor rendben van, akkor elfoglaltuk Párist, akkor már lehet hat óra, akkor még van két teljes órám aludni, mig a csapatok bevonulnak a Louvreba, a hol átveszik a cipőmet, mert a cipőmet még úgyse puccolták ki. Addig, a mig kipucolják, még van időm, hiszen csak hétre kell bemennem, jól van, édes fiam, jól van, hallom már, tudom, ne beszélj olyan sokat, azt hiszed, süket vagyok? Hát hiszen kelek már, már felkelek, én nem értem, milyen nagy dolgot csinálnak az emberek abból a felkelésből, mintha nem volna mindegy, mintha én tu.ajdonképpen már nem is volnék fenn, hiszen én állok már, nem fekszem, csak éppen hogy nem függőlegesen állok, hanem vízszintesen, de hiszen az mindegy. Miért olyan kicsinyesek az emberek, hát vízszintesen ne lehessen állani, — kérem szépen, kapitány ur, ha önnek is mindegy, mondja, maga nem fél, hogy valami baj lesz? Nem fél, nem fél, még csak negyed, negyed nyolc, hiszen akkor lehet még várni, mert hat meg öt az kilenc, abból lemegy tiz perc Páris bevételére, ennyit lehet számítani, akkor még öt és fél percem van hátra, ahhoz hozzászámítok tizet, mit bánom, legfeljebb levonják a fizetésemből, a lőnungomból, tessék, vonják le, na, rendben van akkor még aludhatok egy félórát. Ao—á! Szent Habakuk... hol a harisnyám? Karinthy Frigyes. •--------Jól ismerik. A: Ismered azt az urat? B: Hogyne, mindenki ismeri. A: Hogy-hogy? B: Úgy ismerik már azt az ipsét, ha valakitől egy esernyőt kérne kölcsön, biztosan megtagadná... A PROTEKCIÓ. — A kutya és a szamár. — A váci utcában összetalálkozik egy kutya egy szamárral. A kutyának feltűnt, hogy a szamárnak nincs a nyakában az adó-bélyeg. Megkérdi a szamarat, hogy miért nincs neki is a nyakába az adó bélyeg. Ja, kedves kutya barátom, én nem fizetek adót, protekcióm van az adóhivatalban. (Súgva): Egy nagybátyám főhivatalnok az adóhivatalban. Orvosi rendelőn. Egy hírneves filozófus egyszer beállít egy szintén hírneves elme-gyógyászhoz és kéri hogy vizsgálja meg őt, mert úgy érzi magát, mintha bolond volna. Menjen csak nyugodtan haza, kedves barátom — szól a tanár — és ha egyszer azt hiszi magáról, hogy nagyon okos, akkor keressen fel újra.---------o--------Lóháton. Egy lovas ember találkozik egy juhászszál és mind a ketten egy irányba haladnak. A juhász a szamáron egy ideig bírja a versenyt, de amint kezd elmaradni, a lovas oda szól: Hát koma, hogy megy a szamár? Lóháton! Vágja vissza a juhász. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. A- Gross, Trenton. Nagyon kedves a beküldött szellemesség, de nem arra való, hogy azt kinyomtassuk. Frank Marko, Phila. Ezt a verset még akkor sem közöljük, ha ön örökre lemond arról a lehetőségről, hogy a munkássajtó felvilágosítsa önt. K. I. Schenectady. Sajnáljuk, de nem alkalmas a közlésre. Kéziratokat azonban nem küldünk vissza csak abban az esetben. ha válaszbélyeget is beküld. IT EL NEM FELEJTI. -»1 És egész életén át teljes megelégedéssel fog gondolni a mi tökéletes gyémántiainkra. óráinkra ékszereinkre és eziistnemüinkre. .asb&_ “ m fi 166 Northampton St., Near Second St., EASTON, PA. mántjainkra, óráinkra ékszereinkre és eziistnemüinkre. REININGER ÉKSZER ÜZLETE (Nyitva este 9 óráig)
