Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-11 / 10. szám
MAR MIÉRT EMLÉKEZETES MÁRCIUS A FORRADALMI MUNKÁSSÁG RÉSZÉRE IS? 1883. március 14-én halt meg Lipndon' an Marx. Ennek a napnak minden évfordulóját, visszatérését megünnepli a proletariátus, amelynek nem volt nyomosabb és harsonásabb szavú ébresztője, mint Marx. Közgazdászok, publicisták, szocialteoretikusok emlékét rendszerint tudós társaságok szürke, arasznyi nyilvánossága őrzi. Ha nem is páratlan, de bizonyára ritka dolog, hogy alapos, bonyolult tudós szavakra olyan millió torkú visszhang válaszoljon, mint aminő felelget egyre erősödve és terjengve Marxnak most már csak könyvek és közvetítők médiumán keresztül hol zengő, hol tanító szavára. Az alkotás kéjen, kínján kivül nemes és méltó jutalma teremtő embernek, ha finom idegrendszerekben érzelmek zenéjét vagy intellektuális gyönyörködésnek kissé jeges mámorát tudja felébreszteni, ha a nemes élvezetekre berendezett lelkek szenzációi a jelző fák azon az utón, amerre egy géniusz fájdalmas jó kedvében elhaladt. De nem kisebb dolog nagy embertömegel^nek, a még sejtő, megérző, semmint megértő megmozdulása is, felismeréséül annak, hogy valami olyan erőnek hatása alá került, amely előrehajtja az emberré levésnek, az öntudat felderengésének töviskoszorukkal, keresztfákkal és Golgothákkal tarkított, de fölfelé vivő országutján. Marx, aki a szocializmusnak legmélyebben szántó, legnagyobb befolyású elmélkedője és cselekvője volt, munkásságával ezt a második fajta okozatot idézte elő. Olyan férfiak, akik mögött milliónyi ember tábora áll és ökölbe szorult kezek izma feszül, Írták és mondották a fehér, sőt sárgabőrü mmeltségnek majd minden nyelvén, hogy az emberies sors megszerzéséért folyó szabadságharcot Marx haditerve és módszere szerint akarják és fogják továbbra is vivni. Hogy ez nagy és komoly dolog, azt bátran elismerheti az is, aki a szocializmust a közönbös figyelőnek, sőt az is, aki az ellenséges érzületű küzdőnek a szemével nézi. Ha a mód, a mellyel Marx és a marxizmus a tömegeket hatalmába kerítette, hasonlít ahhoz, amelylyel vallásalapitók és vallások hatnak, ez olyan tény, amelyet senkinek sem kell szégyelnie vagy letagadnia. Mert ez csak azt bizonyítja, hogy a gondolatoknak és érzel-' meknek a marxizmus néven forgalomba jutott komplexuma is felszerelődön avval a hétmérföldes csizmával, terüljmeg-asztallal és a Rossznak avval a gyűlöletével, amely nélkül semmiféle igazság nem lehet úrrá a milliók lelkén. A tömegléleknek csakúgy meg vannak a törvényei, mint az egyéninek. A benne szunnyadó erőket csak olyan rendszer terelheti egy csomóba, cselekvésre alkalmas hadállásba, amely igazságképen mondj^ki a vágyakat, amely az egyetemes fejlődés feltételeiül tudja bizonyítani szükségleteink kielégítésének feltételeit s amely a fejüket emelgető reménykedéseknek és karjukat nyújtogató n-kilendüléseknek meg tudja mutatni a szemhatár szélén pirosló holnapot. Elméletek, meg ha a legigazabbak is, ha a világ minden ténye bennük szunyád is, mint az emberi embrióban sok millió esztendő szerves fejlődésének csapadéka, csak ilyen utón lehetnek újból tényékké. A tény, a jelenség, amikor egy kiváltságos ember fejében elméletté sűrűsödik, belekerül az elméletek gondolat-koporsójába. A feltámadásnak ára van, az életbe való újra bejutásért belépő-dijft kell fizetni; fel kell szednie azokat a ruhadarabokat, amelyek nélkül nem lehet bejárni a millió lélek tágas tartományát. Uralkodó világnézetek avagy csak szélesen megalapozott tömegdiffenrenciálatlan életmasszának jnkább öntudatok mindig úgy keletkeznek, hogy valamely tény köré, a valóságnak valamely darabja köré kijegecesedik a vágyaknak és szükségleteknek, telitett oldalából egy szivárványos kristály. A mód, amelyen kollektiv öntudatok keletkeztek, mindig ilyen vagy legalább ilyen szabású volt. A kiformálódott kristályok mégis különböznek egymástól: a jegecesedési pontul szolgáló valóságnak és a népiélek mivoltát — 7 — meghatározó oldatnak minősége, összetétele szerint. A szocialista mozgalomnak az az ága, amely szellemi, elméleti megteremtőjét Marxban tiszteli — mellesleg az egyetlen szocialista munkásmozgalom, mivel a többiek nem a munkások, hanem vagy papok vagy gyárosok vagy földbirtokosok vagy egyetemi tanárok és magántudósok szocializmusai — is ilyen világnézetkristállyá alakult és igy megfizette a tömegekhezbeszélhetésnek belépődijat. E részben tehát a tömeg-marxismus egy töröl sarjadottnak látszik a kereszténységgel vtagy bármely más vallásos világnézettel. De fontos megkülönböztető bélyege, hogy az a mag, amely körül a vágyak és szükségletek kikristályosodtak, nem a fantáziának, nem a gyermekes természetmegfigyelésnek és naiv antropomorfizmusnak a terméke, hanem az elvontságokkal, fogalmakkal dolgozó észé, a társadalmat megfigyelő és formálni akaró emberi értelemé. S azonfelül lehetetlen meg nem látni rajta azt a másik kiütköző vonást, hogy olyan világnézetet, amely nem törődik a természettel, amely nem keresi a világrejtélyek kulcsát, hanem az embert és társadalmat tolja a lelki szem sárga foltjára. Nem a természet akarja a fantázia eszközeivel kielégítő módon megértetni, hanem a társadalmat az értelem fegyverzetével. Ez a két vonás nagy és kis szellemeknek müveiben megtalálható volt már ezelőtt is. De tC-megöntudaton, népies világnézeten ezek a jegyek nem voltak láthatók eddig. Ebből a szempontból egészen uj és eredeti dolog a néplélekben uralkodó marxizmus »és mint nevezetes mérföldjelző a kultúra utján, megköveteli a följegyzést. Fontos meg érdekes tünete annak' a lassú, de szakadatlan racionalizálódásnak, amely a külső formák megóvása mellett uj tartalmat visz a tömeglélekbe, amely uj — s alighanem jobb — borral is tölti meg a régi tömlőket. A világ költőietlen, de mégis nagyszerű józanodásának egyik jelensége a marxizmusnak uralma. A régi hatalmak a tömegeknek és a meséknek szövetségéből szívták erejüket. A marxizmus a tudományos elméletnek és a tömegeknek a frigye. Az elmélet kart, a tömeg agyvelöt nyert ebben a frigyben. Kant mondotta: szemléletek nélkül a fogalmak üresek; fogalmak nélkül a szemléletek vakok. Nagyobb igazsággal lehet ezt az ítéletet a tömegeknek és az elméletnek viszonyára, a munkásmozgalomnak és a marxizmusnak, a szocializmusnak viszonyára alkalmazni.
