Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-03-04 / 9. szám

AZ UTOLSÓ KÁRTYA. Amint a hírlapok mondják, végre nagy megerőltetés után sikerült Angliának ösz­­szehozni az újabb hadikölcsönt. Most már az angol kormánynak újra lesz elégséges pénze — néhány hónapra. Mindabból, amit az angol hadikölcsön­­ről írnak a lapok, az világlik ki, hogy ez az utolsó kártyája Angliának; hogy mi lesz azután, azt nehéz megmondani. A kor­mánynak minden erőfeszítésére volt szük­sége, hogy összehoz­hassa az újabb milli­­árdokat. A nép elein­te nagyon lanyhán reagált a kormány felhívásaira s ennek minden célszerűnek mutatkozó eszközt meg kellett ragadni, hogy előteremtse a megkívánt summát. Egész Angliát el­árasztották hazafias reklámokkal, a ház­falakat tüzes hangú plakátok fedték, min­den színházban, mo­ziban, áruházban, mii helyben, gyárb,a;n, templomban és min­denütt, ahol emberek tömegesebben fordul­nak meg, szóban és írásban noszogatták az embereket a hadi­­kölcsönben való rész vételre. Az angol sajtó nap-nap után lángoló vezércikke­ket irt a kölcsön ér­dekében, a legjobb szónokok beutazták az angol királyságot s mindent elkövettek, hogy felrázzák és megrémítsék az an­gol népet, hogy ve­gyen hadikölcsönt. Ezek voltak a “szeli­­debb’' eszközök a kölcsön felhajtására, de az angol kormány tdvább is ment és nyíltan megfenyeget­te az ország lakossá­gát, hogy abban az esetben, ha az újabb több hétre a hetibért. Ez azt jelenti, hogy a kormány utasította a munkaadókat, hogy terrorizálják a munkásaikat, adja­nak nekik pénzt a későbbi ledolgoztatásra való biztosítással, hogy kénytelenek le­gyenek a hadikölcsönben részt venni. Ez­zel a módszerrel és valamennyi mással végre sikerült az angol kormánynak min­den állampolgár zsebéből kiemelni bizo­nyos összeget. Az utosó kártya... pitható teljes világossággal, hogy ez Ang­liának utolsó kártyajátéka. Ha pedig ez a helyzet <a gazdag, kincses Angliában, elképzelni is nehéz, hogy mi­lyen lehet a helyzet a többi háborús or­szágban, amelyek soha sem is versenyez­hettek gazdagság tekintetében Angliával?! Ha már a háborút viselő országok leggaz­­dagabbikánál is a pénzeszsák fenekén ka­parásznak, elképzelhető, mi lehet azokban az országokban, ahol a zsák soha tele nem is volt?! Az európai hábo­rús országok nagy­­hatalmasságainak gaz dasági és pénzügyi ereje szinte hihetet­len mértékben nyil­vánult meg a világ­háború alatt; az ará­nyok túlhaladt ák minden eddigi számí­tásainkat. De ezeknek a gigászi erőkifejté­seknek is vannak ha­táraik. A legnagyobb pénzügyi erő is ki­merül s a háborús or­szágokban már ez ki is merült! Valamennyi harco­ló nemzet legutolsó erőkifejtésére készül. A tavaszi mérkőzés­re készülnek a had­viselő felek. De joggal kétség­bevonható az, hogy az ellenfelek egyike is hisz a maga ter­veinek a hiegvalósu lásában. A hábor már régen holtpontra, jutott s már csak örületes mészárlás folyik most és készül íolj-ni ezután. A há­(A zürichi “Nebelspalter”-ből.) Ezek a “hősök” fogják a háború dicsőségét learatni. (Dubby karrikaturája.) hadikölcsön nem gyűl be, akkor kényszereszközökkel fogja a pénzt beszerezni. És az utolsó hadikölcsön valahogy egy­­begyült. Fél és egész shillingekből gyűlt egybe az óriási összeg, munkások heti le­fizetésre vettek hadikölcsön-tkötvényeket, mert a gyárosok előre utalványozták ki Angliának napi hadikiadásai ma már 30 millió dollárra rúgnak. Ez az óriási összeg hova-tovább mindég kevésnek bizonyul. Hogy ez az újabb hadi kölcsön meddig lesz elég? — nem lehet tudni. Ha figye­lembe vesszük azokat az óriási nehézsége­ket, megerőltetéseket, amiket a kormány ennél a hadikölcsönnél kifejtett: megálla­boru első véres meg­nyilvánulása is a bar­barizmus. a gyilkolás őrületének a jelé­ben történt, ezentúl azonban már a vad­­állatias bestialitiás uralja a lelkeket, mert ma már teljesen elveszett remény az, maguknál a hadviselő feleknél is, hogy a háborúban valamelyik is győzzön. Az utolsó kártyajáték folyik most, vér­ködös, önkívületi állapotban. (—) * Minden ember nap-óra, melyet árnyéka megkerül. Eötvös.

Next

/
Thumbnails
Contents