Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-02-25 / 8. szám
A modern művészetben megnyilviánuló internacionalizmus legélénkebb bizonyítéka annak, hogy mindaz, ami kulturális téren az emberiség előrehaladását, a nemesebb eszmék felé való törekvést előmozdítja vagy előkészíti: közkincscsé válik, kitör elhatároltságából és hóditó útra indul a világba. A zeneművészet a művészeteknek az az ága, amely a leggyorsabban érvényesül s leghama rabb utat tálal a nagyvilágba. A tökéletes, a kiváló tehetség a legnehezebb akadályokat is legyőzi előbb-utóbb s a megnyitott utón előretör. A zene terén feltűnt értékes tehetségek mindenkor keresték és meg is találták a módját annak. hogyan szórhatják szét művészetük kincseit az emberiség nagy tömegében. s ha aktdálv állt utjokba, ez az akdály ugyanaz volt, amelv minden egyetemes törekvés elé áll s amely a ma: társadalmi rendszerből fakad. T. i. a művészetek sem szolgálhatják a tömeget, mert az uralkodó osztály kisajátítja a feltűnő tehetségeket a maga szórakoztatására. Itt van pl. Amerikában két magyar származású zenemüvésznö, akikről csak azok hallottak, akiknek módjukban áll azokra a koncertekre elmenni, amelyeket az amerikai üzleti vállalkozás úgy rendez, hogy csak a módosabbak juthatnak abba a helyzetbe, hogy művészetükben igyönyörködjenek. Minthogy nem annyira a magyarsága, mint' inkább a művészete kiváló ennek a két művésznőnek, akiknek az arcképét itt bemutatjuk, érdemesneek találjuk a művészi dolgoknak szánt rovatban róluk megemlékezni. Kettős célunk van ezzel: megakarjuk ismertetni a magyar származású művésznőket a mi magyarul beszélő munkásközönségünkkel, továbbá a művésznőket pedig figyelmeztetni óhajtjuk, hogy — ha már hivatkoznak nemzetiségükre — tegyék anyagilag is lehettövé, hogy a magyar munkások élvezhessék is művészetüket. Egy pár előidás a munkások számára ezt a. célt szolgálhatná. * HELEN WARE Helen Ware Két szezonon át beutazta Amerikát s ezen idő alatt csak megerősítette a művészetet megbecsülő kritika véleményét abban, hogy ritka tehetség, kedves művésznő, aki a legkedveltebb hangszeren aratja habárait: a hegedűn. Magyar és szláv zenedarabokat játszik legtöbbször, különösen népdalok előadásában utolérhetetlen művészettel rendelkezik. Hubay Jenő iskolájából került ki s már igen fiatalon nyilvánult meg benne a muzsikális tehetség. De nemcsak játékmüvészete kiváló, hanem mint zeneiró is jó nevet szerzett. Több könyve van, amelyek angol nyelven jelentek meg. így: A magyar zene története; A hegedűsök országa; Az amerikai magyar népdal; A cigányzene; Czinka Panna, a cigány hegedümüvésznő; A magyar zene költészete és ereje; Anyaság és zene. stb. Több magyar és szláv dalt ültetett át angolra. Művészete és munkái a legelsők sorába emelik őt a hegedű mesterei között. Keveset tudunk róla, mert művészetét ép úgy, mint Mérő Jolánét nem élvezhetik a munkáskörök, mert ezt a kört a művésznők sem ismerik talán. Pedig a megértés igazi megnyilvánulása a tömegtől gyorsabban elhat, mint abból a körből, ahol csak időtöltésből, divatból lefoglalják őket. De talán még szerzünk alkalmat a kölcsönös megismerésre. / MÉRŐ JOLÁN Mérő Jolán A név — bizonyos mértékben — nem ismeretlen olvasóink előtt, noha kevesen vannak, akik a magyarok közül hallhatták Mérő Jolán zongorajátékát. Pedig tehetség tekintetében nemcsak a magyar zeneművészekkel, hanem a világ leghíresebb zongora művészeivel felveheti a versenyt. Mérő Jolán Budapesten, 1887-ben szüle(Folytatás a 16-ik oldalon.) — 6 —
