Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-02-25 / 8. szám

A háború és a Rothschildok.

(Folytatás.)

Franciaországban a nemzeti adósságok e civilizáló befolyása még előbbre haladt. Nemzeti adóssága majdnem hat és fél billió dollár, a községi adóssága körülbelől egy billió. A franciák tehát körülbelül hét és fél billió dollár erejéig vannak “civilizálva”. Az évi kamatja nemzeti adósságuknak majdnem $200,000,000. A községi adósság kamatja $40,000.000. Ez azonban még nem az egész. 1906-ban Franciaország városai tartoztak $90,000.000 dollárral. Ez a kolosszális összeg hét év alatt száz millióval növekedett.

Németország fülig van az adósságban. Az állami és megyei adósság egybevetve majdnem négy és fél billió dollárt tesz ki. A községi adósság két és fél billiót tesz ki. “A községi adóssága a legtöbb német városnak — mondja President Jordan, — már hoszszu idő óta minden tiz évben megkétszereződött.” A nemzeti és megyei adósságok kamatai $175,000.000. A községi adósságok kamatai $100,000,- 000. Ez a története Németország nagyságának : Hét billió adósság —, amely folyton növekszik; kétszáz hetvenöt millió évi kamat —, amely ugyancsak növekedik és ezenkivül még van egy szocialista párt, amely nagyobb minden más politikai pártnál Németországban — és amely szintén növekedik.

Ily kolosszális költekezők mellett az amerikaiak csekélyek és alig észrevehetők. Az amerikaiak nemzeti adóssága valamivel kevesebb mint egy billió. A megyei és községi adósságaik körülbelül két millió. Az összes évi kamat ötven millióra rúg. De mint minden más ilyen kamat, ez is az “örökkévaló ságig” fog fennállni. Az értékpapírokra ez nincsen rávezetve, azonban a tények ezt mutatják. Mint minden más ön-becsülő nép, az amerikaiak sem szándékoznak adósságaikat megfizetni. Vagyis, hogy pontosabbak legyünk, ia kapitalistáknak, akik arra számítanak, hogy az amerikaiakat “minden időkre és az örökkévalóságig” kizsákmányolhatják, nincsen szándékukban az Uniónak adósságai fizetését megengedni. Ők folytonosan újabb és újabb terveket kovácsolnak abból a célból, hogy mindig mélyebben belevihessék az Uniót az adósságba. Elkábitják őket a “világhatalom”

bűvös gondolatával. Azt mondják, hogy mily fenséges dolog a világ nagy nemzetei közé számítva lenni, ők tüzelnek nagy katonai szervezetek fenntartására és több és nagyobb dreadnoughtok építésére. Harminc évvel ezelőtt majdnem semmit sem költöttek a tengerészeire és csak valamivel többet a hadseregre. Ma $300,000,000 költések évenként a tengerészet- és katonaságra. Majdnem egy millió dollár naponta. Hatvanöt cent minden dollárból, melyet az amerikai kormány adó formájában hajt be, a múlt és jövő hadiköltségeire megy. A nemzeti adó fejenkint $6.00. Nemzeti, állami és városi adók -- President Jordan szerint (‘War and Waste“ p. 91) $38.50 személyenkint. Szorozd meg ez összeget családod tagjainak számával és megtudhatod, mennyit hajtanak be tőled egy vagy más módon a különböző kormányok fenntartására, melyek alatt élsz.

A világ kötött adósságai hatvan billió dollárt tesznek ki. Az évi kamat körülbelül két és fél millió. E teljes összegből harmincnyolc millióval az államok tartoznak, a többivel pedig a megyék és városok. President Jordan nyilatkozata ázerint az összes nemzeti adósságok háborús kiadásokat képviselnek, s a kivételek csak jelentéktelenek.

De hagyjuk el e horribilis számokat és vegyük fel egy élvezetesebb témafonalát. Mayer Anschel, a Rothschildcsalád alapitója, 1743-ban Németországban, Frankfurt városának zsidó negyedében született. Látszólag szerencsétlen csillag alatt született. Mint zsidónak, gettóban kellett laknia. A gettónak csak egy utcája volt, az úgynevezett “zsidó utca”, amelyben már századok óta voltak beszorítva a németek által e faj képviselői. Minden este egy bizonyos időben az utcák keresztezéseinél és az utcavégeken, láncokat húztak ki, mellyel megakadályozták, hpgy ez órákban bárki is a gettóból eltávozhassák vagy oda bemehessen. Reggel azután a láncot eltávolították. Napoleon volt az, ki e láncokat letörte és kijelentette a zsidóknak, hogy ezután bárhol élhetnek. Nemsokára azonban Napóleonnak magának is költöznie kellett és a zsidókat ismét régi hajlékaikba kényszerítették. Franklin Benjámin szokta volt mondani: “három költözködés éppen

— 2 —

Irta: ALLAN L. BENSON Fordította: SZOMOR JÓZSEF

olyan rossz, mintha a háza ég le az embernek”. Azonban úgy látszik pz nem mindig igy van. A németek kényszeritették a zsidókat, hogy saját házaikat 200,000 dollárért vásárolják vissza.

A Rothsehild-esalád alapítójának ifjú korában nem is Rotschild volt a neve. Az ő idejében még egyáltalában nem is igen volt vezetékneve az embereknek. így mig az ifjú Rothschild neve Maier Anschel volt, az -apját Anschel Mózesnek nevezték. A Rotschild név onnan származott,. hogy a házat, melyben a család lakott, egy vörös paizs jelezte, melyet németül “rothschild”-nek neveznek.

Abban az időben a házak még nem voltak megszámozva, hanem minden család valamely képet, vagy más ismertető jelet akasztott háza falára. Mikor aztán a törvény kimondotta, hogy mindenkinek nevet kell választania, ez a zsidó család a vörös pajzsra gondolva, a “Rothschild” nevet vette fel.

Az akkori frankfurti gettó-élet nagyon érdekes dolgokat tár elénk. Mikor a láncozott utcákról olvasunk, úgy tűnik fel e hely, mint valami börtön. Azonban, midőn arról olvasunk, hogy a milliomossá lett Mayer Rothschild éltes anyja azt óhajtotta, hogy életének végső napjait, a gettó zsidó utcájában, a vörös pajzszsal megjelölt házban akarja leélni, úgy tűnik fel, hogy még sem lehetett börtön az a hely, vagy legalább is ennek az aszszonynak nem. Az sem bizonyos, hogy a frankfurti zsidónegyed oly szegénységgel lett volna sújtva, mint a new yorki East Side ma.' A frankfurti zsidók rendelkeztek azzal a 200,000 dollárral, mellyel saját házaikat visszavásárolhatták a németektől. A new yorki East Side zsidói nem is tulajdonosai lakóházaiknak. A legkényelmetlenebb az volt a frankfurti zsidók életében, hogy a németek évente csak két házasságot engedélyeztek. A háT zasságok abban az időben nem az égben köttettek, hanem “made in Germany” hathónaponként egyszer.

Mayer Rothschild gyermekkorában rongyot szedett és olyan dolgokkal házalt, melyeket batyujában, vagy toló-kocsiján elhelyezhetett. Apja zsidó rabbit akart belőle nevelni s e célból el is küldte teológiai iskolába, azonban az öreg gentleman hamar el-