Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-02-25 / 8. szám

hunyt és oly kevés örökség maradt utána, hogy kénytelenek voltak az ifjút az iskolából kivenni és munkára fogni. Először régi pénzekkel kereskedett. Julius Cézár óta nem vertek olyan pénzt, melynek pontos értékét ne tudta volna. Tökéletesen ismerte az akkor forgalomban lévő összes európai pénzek átszámítási értékét. Egy hannoveri bank magához csalta és egy ideig ott is működött, nemsokára azonban visszatért Frankfurtba, régi foglalkozásához. Szép summa pénzt halmozott össze és néhány év múlva megvette a házat, amelyben született.

Rothschild gyors és -éleselméjü operációi felkeltették IX, Vilmos figyelmét, akit az amerikaiak I. Vilmos bessern herceg néven ismernek. Ez a gentleman szállított Angliának katonákat az amerikai forradalom letörésére. Franklin Benjámin egyik Párából irt levelében elmondja, hogy Hollandia királya miként fejezte ki megvetését ez eljárás felett. A holland törvények szerint darabonkint 1 dollárt kellett fizetni az országon keresztül a kikötőkig vitt jószágok után. A holland király nem tekintvén másnak a hesseni herceg által szállított katonákat, mint jószágoknak,, a jószág-vámot a katonákra is kivetette, amit a hesseni herceg, az Angliától kapott pénz bői, ki is fizetett.

IX. Vilmos s atyja, taki az uralkodásban megelőzte, együttvéve $1.290.000 kaptak azokért a hesseni katonákért, akiket Angliának eladtak, hogy velük Amerika ellen harcoljon. E nagy summa pénzt előnyös kezelése hozta össze IX. Vilmost és Rothschildot. Ebből láthatjuk, hogy Amerika és a Rothschildok vagyona mily sajátságos módon fonódtak össze. A ház nem amerikai pénzen lett építve, de alapjai oly pénzből lettek lefektetve, melyhez Rothschild nem juthatott volna hozzá, ha az amerikaiak nem keveredtek volna háborús viszonyba Angliával. Náthánnak, a Rothschild-ház következő fejének, az volt a politikája, hogy amerikai államoknak sohasem kölcsönzött pénzt. A Rothschildoknak az amerikai iparban lévő jelenlegi: beflektetése $100,000,000-ra becsülhető. Ez más szóval azt jelenti, hogy szegénységünket már nagylelkűen megbocsájtották és hajlandók szívócsöveik végét zsebeinkbe helyezni, hogy azokon keresztül jól megérdemelt kamataikat kiszívhassák. És mi, természetesen nem is neheztelünk rájuk, mert vagyonuk amerikai vérrel tarkázo-tt pénzen alakult. Valóban kellemes látni, mily egyetértésben élnek a testvérek.

Mellesleg megjegyzem, hogy e képbe azért kellett Mayer Rothschild nevét belevonnom, mert William Pit-tel egyetemben főleg ők viselik a felelősséget azokért az óriási nemzeti adósságokért,

melyeknek súlya alatt ma a világ görnyed. Pitt előtt a nemzeti adósság, a mint azt a »mai formájában ismerjük, nem létezett. A legtöbb kölcsönt maguk a királyok vették fel, a saját felelőségükre. A parlamentek, amennyit lehetett, összehoztak adók és rövid lejáratú kölcsönök révén, amelyek már a jövő nemzedéket is örökkévalóságig lekötik. Angliát háborúi, — különösen az amerikaiakkal 1775-től 1783-ik vívott — mélyen íbelepottyantották -az adósságokba. A régi módszer szerint már kimerült minden forrás, mellyel kölcsönt lehetett szerezni. Ez a tény próbára tette Pitt minden élelmességégét és az ő agyában született meg az a gondolat, hogy a befolyó adókkal ne az adósságot törlesszék, hanem csak annak kamatait fizessék. Pitt felállította azt az -elméletet, mely szerint Anglia azoké az angoloké, akik abban az időben éltek és nem -pedig azoké, akik még csak -azután fognak megszületni. Kinyilatkoztatta Anglia azon jogát, hogy még a jövő generációt is elzálogosíthatja azáltal, hogy oly nagy kölcsönöket vehet fel, amelyek kamatait csak képes a befolyó adókból fedezni. Mayer Rothschild és ivadékai voltak azok, akik Pittet és követőit segítették ez uj államadóssági-rendszer behozatalában. Ezután már egy millió adójövedelem nem -egy milliót jelent, hanem oly nagy összeget, amelynek évi kamatai tettek ki egy milliót; 4 százalék mellett 25,00,000-t jelentett, melyet az örökkévalóságig lehet használni. H-a az állami jövedelmeket százmillióra lehet emelni, akkor ez azt jelenti, -hogy 2500 milliót lelhet még mint kölcsönt felvenni, pusztán a kamatok örökkévalóságig való fizetése által. Ez rossz pénzügyi politika volt — de a szükséges tőkéket előteremtette.

Azóta az angol lobogó alatt nem született gyermek, -aki örökségül ne kapta volna azokat a háborús adósságokat, melyek megszületése -előtt támadtak. Mivel pedig ez a halasztott fizetési rendszer az egész, úgynevezett “civilizált” világra elterjedt, mondhatjuk, hogy azóta nem született gyermek a nap alatt, akinek nem lett volna szerencséje ez adósságot örökségül kapnia. S mindaddig, mig ez adósságok ki nem fizettetnek, vagy el nem töröltetnek, nem is születhetik — akár a világ végéig, sem gyermek, aki ez átkos hagyományt örökségül ne kapná. Az ökonomisták azt -mondják, -hogy Nagy Britannia tudatában van annak, hogy adósságát képtelen megfizetni. Franciaország -még mélyebben van -az adósságban, mint Anglia; Németország pedig oly gyorsan sülyed az adósság mocsarában, mert később is kezdte, azonban már megkezdte és erősen halad feléje.

Most azután már alaposabban meg- 3 —

világíthatjuk Mayer Rothschild szerepét. Ő megterhelte Nagy-Britanniát adóssággal, közben Dánia hátára is annyi adósságot rakott, amennyit csak tudott és emellett arra is volt ideje, hogy II. Vilmos -hesseni herceg óriási vagyonát kezelje. Vilmos határtalanul gyűlölte Napóleont. Haszonbérbe adott katonákat Angliának, hogy Franciaország ellen harcoljanak. Kijelentette, hogy inkább volna porosz generális, mint Napoleon kegyelméből király. Mikor tehát Napóleon útjában állott, Vilmos tudta, hogy mire számíthat és mit kell tennie. Biztosra vette, hogy Napoleon fogollyá tenné és vagyonát elkobozná, ha kezét ráteheti. Megerősítette a herceg hiedelmét Napoleon egy következőkép hangzó jelentése: 1917 már 25

“A hesseni ház éveken keresztül elárulta alattvalóit Angliának, amiből óriási vagyont teremtett. E szégyenteljes kapzsiság v-éget vetett e ház létezésének. Tovább nem uralkodhat.”

Megszűnvén uralkodni, más nem maradt hátra, mint szaladni és szaladt is. Menekülése előtt több mint $3,000,- 000 -bízott Rothschildra. Egy legenda szerint Rothschild a pénzt a pincéjében lévő boros hordókban rejtette, a ami azonban nem felel meg a valóságnak. A pénz boros hordókban nem hoz kamatot. Rothschild elküldte a $3,000,- 000 Náthán fiának Londonba, hogy ott gyümölcsöztesse. Hogy ezenkívül mennyit -bízott rá a herceg, azt senki sem tudja.

Most megláthatjuk, -hogy az istenek miként játszanak a tiszták és jók kezére. Mielőtt a hesseni herceg jónak látta visszatérni,. Mayer Rothschild meghalt. A herceg azt hitte, pénzét sohasem , fogja viszontlátni. Nagy csodálkozására és nem kisebb örömére Rothschild fiai — akikből mellesleg mondva öt darab volt, ugyan annyi leánnyal — visszatérítették azt az összeget, mely apjukra lett 'biz’" sőt a megfelelő kamatokat is. / szes európai fejedelmek értése erről a jó hírről és jobban mint valan , meggyőződtek arról, hogy a Rothschildokkal előnyös összeköttetésben lenni.

Mikor Mayer Rothschild 1812-ben meghalt, *már sok millióval rendelkezett. Fiait az összetartásra intette. Arra is kérte őket, hogy üzleti ügyekben az anyjukhoz -forduljanak és hogy csakis a családból nősüljenek. Az öt fiú mindegyike Európa egy fővárosában bankot nyitott. A londoni bank vezetése Náthán kezébe jutott és képessége által ő lett a család feje.