Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-02-18 / 7. szám
Szociológia és természettudomány. Irta: LUKÁCS PÁL. Ez a tanulmány csupán tudományos szempontból tárgyalja a társadalomtudomány és természettudomány viszonyát. Hogy a tanulmány írójának nem szocialista tendenciája itt megérezhető, a tudományos következtetések értékét nem érinti. Az elmúlt 19-ik század, — mint Haeckel mondja, — nemcsak abban válik ki az előbbi századok közül, hogy hatalmas előrehaladást mutat az igazi természetmegismerés minden ágában, hanem leginkább abban, hogy megmutatta ennek praktikus alkalmazását is, és igy nemcsak uj lendületet adott a már meglevő 'tudományoknak, hanem újakat is teremtett. Ezen nagy szellemi elöhaladásnak köszöni a szociológia, a társadalmi tünemények tudománya is eredetét, a mennyiben felmerült a gondolat, hogy a társadalmi alakulásokban is keressük a törvényszerűséget, még pedig nem úgy, mint pl. Platon, a ki ezt csak az államalakulásoknál tette, hanem kiterjesztve az összes szociális tüneményekre. így keletkezett a szociológia, mely célul tűzte ki, vizsgálni a tudományos gondolkodás szemüvegén keresz'ül a társadalom jelenlegi helyzetét, structuráját, statikáját, dynamikáját, végre ped:g mindezekből következtetni a jövője. Az első, ki feladatául tűzte ki a fenti problémák eldöntését, Auguste Comte volt, kitől a szociológia szó is származik, és a ki első sorban körvonalozta az uj tudomány feladatát, megjelölte helyét a 'többi tudományok között. Comte a szociológiává, m:nt a természeti tények tanával foglalkozik; alaptétele az, hogy a szociális jelenségek alakulásában főszerep az emberi műveltségnek jut, a mennyiben ez szabja meg a társadalom alakulását, és igy a szociális előrehaladás a szellemi előrehaladás eredménye. Ez a szociológia első u. n. intellektuális iránya, mely természeti alapon nyugszik, annviban, hogy Comte a tudományokat egvmás m«"llé állítva, a szociológiát közvetlen a biológia után helyezi és igy a szocologia a természettudományok közt foglal helyet. Mindazonáltal Comte rendszere a természettudományok újabb, hatalmas lendületével nem tudott lépést tai tani, úgy hogy mindinkább érezhetővé váltak ezen iskola hiányai. Herbert Spencer megállapította a szociológia másik irányát, az u. n. organikus irányt, mely törvényeit a természet örök és megdönthetetlen törvényeire igyekszik! visszavezetni. Végtére foglalkoznunk kell sok szociológus által — a szociológia harmadik irányának tarttftt — Marx és Engels-féle oekonomikus iskola tanításával, mely iskola a gazdasági élet törvényeivel akarja megmagyarázni a társadalom alakulásának törvényeit. Comte tehát a psychologia, Spencer a természettudományok szempontjából it’éli meg a társadalmi alakulásokat, Marx pedig összes vizsgálatait oekonomikus gazdasági alapon épiti fel. Célunk már most az, hogy a modern tudományos gondolkodás szempontjából vizsgáljuk meg mind a három irányt és azt válaszszuk ki magunk számára, irányadónak, a mely ennek legjobban megfelel. Önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy melyik az a tudományos szempont, a melyből a szociológiái irányokat el kell bírálnunk? Ez a szempont csak a természettudonyi lehet. Az ember ugyanis mint természeti lény, természeti törvények alá van rendelte, a mely törvények a társadalmi élet alakulására is kihatnak és igy az ember társadalmi élete is azok hatalma alatt áll. Szükségképen a helyes szociológia nem nélkülözheti a természettudományi alapot, sőt kell, hogy egyenesen természeti törvényeken alapuljon. Kutatnunk kell tehát az okszerű összefüggést a természettudomány és a szociológia törvényei között. Ezen szempontból vizsgálván Comte szociológiáját, azt látjuk, hogy az teljesen, a theoretikus lélektanon (psychologián) alapszik és bár egymás mellé állítja a biológiát (term, tud.), a szociológiát, a biológiába nem foglalja be a physiologiát (élettan), hanem a biológiát teljesen a phrenologiával (koponya ismeret) azonosítja, mely tudomány tudvalevőleg igen ingatag alapon áll. Comte-nál a szociális sejt, a szociális egységet a család képezi, melynek vizsgálata belenyulik a biológiai vizsgálatokba és igy már Comte belátja a természettudományok ismeretének szükségességét a szociológiái tanulmányokhoz. Mivel azonban az ö idejében e két tudomány összefüggése a természettudományok fejletlensége folytán nem volt oly nyilvánvaló mint ma, az ő rendszere a — fi — szociológia tárgyalását nem kezdi az egyeddel, hanem a családdal. A tárgynak ily rossz — sőt Loria szerint — egyenesen bolondságnak tartható magyarázata csakhamar véget vetett a Comte-féle iskola elterjedésének, melyből a szociológusok csak annyit tartanak meg, hogy még inkább felderíteni igyekeznek azt a kapcsot, mely a természettudományok és a szociológia között van. így keletkezett Spencer organicista iskolája, mely átveszi Comte-tól azt, hogy a társadalmi viszonyok megismerése feltételezi az élet feltételeinek ismeretét, mert az ember egyidejűleg v^gproblemája a biológiának és kezdöfaktóra a szociológiának. A társadalom a maga egészében, tekintet nélkül az egyedekre, ugyanazon jelenséket mutatja, mint maga az egyed, tehát áll Comte egyik főtörvénye, mely szerint az emberi élet alá van vetve belső, illetőleg természeti törvényeknek, de ez az emberi ész és akarat segélyével módosítható. A kibönbség a két irány közt csak az, hogy mig Comte-nál mindenben az ember gondolatai és intelligenciája az irányadó, add’g Spencer-nél az embert érzelmei és • szenvedélyei vezérlik. Spencer tehát oda következtet, hogy a helyes társadalmi berendezés csak az lehet, a mely a természet törvényein alapszik. így domborodik ki mindinkább a szociológia fejlődésével az összefüggés a tudomány közt, mely még világosabban látszik, ha megismerkedünk azon fő természeti törvényekkel, a mely törvények a szociológia irányát szabják meg. Ezen törvények két csoportba oszthatók: Az első csoport magába foglalja a physiologikus differenciálódás és integrálódás (élettani különválás és elhatárolódás) törvényeit, mely törvények arra tanítanak meg bennünket, hogy miként történik az, hogy a szervezet egyes részei, melyek a fejlődés kezdetén ugyanazon funkciókat végezték mint a többi részek, később önálló funkciókkal bjró egyedekké differenciálódnak, majd pedig bizonyos integrálódás utján, hogy válnak, mind' e külön működés dacára is, oly egyedekké, a melyek az egész organizmus jólétét mozdítják elő. (Folytatjuk.)
