Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-12-24 / 49. szám
I * * 'S MODCBN Nö A NÖMOZGALOM A nőkérdés a nagy szociális kérdésnek egyik része és csak ennek megoldásával oldódik meg a nőkérdés is. A folyton előretörő gazdasági fejlődés több nőt sodor a kapitalista kizsákmányolásba. Ezek a nők belekerülve a társadalmi életbe, nem ismerik fel azonnal osztályhelyzetüket. Épp igy nem ismeri fel osztályhelyzetét a sok millió és millió ház tartását vezető aszszony, anya,, feleség; nem ismeri fel a kapitalista ki-, zsákmányolást, a melyben neki és övéinek: férjének és gyermekeinek része van. Éppen ezért nem ritkán ellenséges szemmel nézik a szervezkedést és ezzel egyúttal erősitik ellenségeinket. Már pedig ezen millió és millió münkásasszonyt kell megnyernünk eszméink nek, Ibele kell vonnunk a szociáldemokiáciáért harcolók táborába, hogy együtt hadakozzék, férie oldalán a kizsákmányolok ellen, együtt küzdjön annak a társadalomnak az eljövetelén, amely társadalomban — ámbár a nő feladata némely tekintetben más lesz, mint a férfié —■ értékre, jelentőségre teljesen egyenlő jogúvá lesz a férfivel. A munkásság felismerte osztályhelyzetét, elnyomatását és szervezkedik és bár a nők helyzetük jogtalanságát, függőségük lealázó voltát régen érzik, elnyomatásuk igaz okainak ismerete nélkül helyzetükön változtatni nem tudtak és minden ilyen irányú mozgalom meddő maradt. A keresztény tanok hirdetésének, hajnalán a nők hihetetlen rossz helyzetben éltek. Lenézettek, semmire magántulajdon. A szociálisták küzdenek a termelő mód és magántulajdon megszüntetéséért, a munkásnőknek is a szocialistákkal kell együtt küzdeni, ha kétszeres elnyomatásuktól meg akarnak szabadulni. Amig a férfiak már jóval előbb szervezkedni kezdtek, felismervén azt, hogy a tőkések kizsákmányolása ellen másképpen védekezni nem lehet, addig az asszonyokat és leányokat nagyon nehezen lehetett erre a hasznos cselekedetre rábirni. De ma már egészen más világ van. Az asszonyok és leányok egy táborban vannak a férfimunkásokkal s együtt hadakoznak szipolyozójuk, a tőke ellen. Együtt vivják nehéz harca/ikat nagyobb darab kenyérért, tisz-^ teséges megélhetésért, rövidebb munkaidőért. ,És ha a munkásnak szüksége van mind eme követelésekre, százszorosán szüksége van erre a nőnek. Mert a munkásnő nemcsak a gyárban, műhelyben, a mezőn dolgozik, hanem ezeken a helyeken eltöltött hosszú robot után még háztartását is rendbehozza. Erre is idő kell. A munkásasszony azonban nemcsak bérmunkás, nemcsak a mosás, főzés és egyéb házi munkák elvégzője, hanem anya is. Ebből a gyötrelmes életből kell a munkásaszonyt kiszabadítani. Ennek a munkának az, elvégzésére van a nőmozgalom, a munkásmozgalom egyik láncszeme, mely egyes országokban már hatalmas méretű, mert, sok asszony és leány csatlakozott a szociáldemokráciához. sem becsültek voltak, rabszolgasorsukból való szabadulásukat várták a hirdetett tanoktól. Az kitűnik abból is, hogy Krisztus követői között igen sok asszony és rabszolga volt. De amint tudjuk, a keresztény tanok elterjedtek, de a nők helyzete mit sem javult. A nők elnyomatásuk igazi okát A tőke nem becsüli meg az agg kort; a magános nő, ha élni akar,'reszkető, öreg kézzel, gyöngénlátó szemmel robotolni kénytelen. nem ismerték. Nem tudták még azt, hogy a nők helyzetét mindenkor a termelő mód és a magántulajdon viszonyai határozzák meg; úgy változhat tehát a helyzetük is, ha megváltozik a mai termelő mód és megszűnik a
