Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-12-24 / 49. szám
Testrészeket pótló művészet Mankók és fakezek a csonkáknak Bizarr és szinte lehetetlennek hangzó cim ez. Tudnivaló, hogy az élő test részeit, pl. a fejet, nyakat s a végtagokat nem lehet sem művészileg, sem pedig iparilag Előállítani, mert ezeket maga az alkotó természet formálja ki a születő testen. Azonban elfogadhatóvá válik ez a cim, ha rágondolunk, hogy műtestrészekről, végtagokról van szó, amelyeket a megcsonkított végtagok pótlására állítanak elő valóban művészi tökéletességgel. A háború ennek az iparágnak fellendülését idézte elő s szinte művészi tökélyre fejlesztette a gyártás módját. Eddig csak el-elvétve volt eset, amikor megcsonkult embereknek a végtagjait mü - végtagokkal kellett helyettesi teni; manapság nagyon is foglalkoztatott iparággá fejlődött a művégtagok gyártása. Százmeg százezer a száma a háborúban rokkanttá, csonkává lett ifjú, életerős embereknek s ezeket mii-kezekkel, lábakkal való ellátása nemcsak az érdekelt egyéneknek vált fontossá, hanem a hatalmon levőkre nézve is, mert valami uton-módon azt a rengeteg csonka embert használható, munkás emberré kell tenni a háború után, amikor amúgy is hiány lesz munkáskezekben. A művégtagok gyártása teljes erővel indult meg már a háború előtt is, a tőke, amely előidézte a kataklizmát, a csonka emberekből'is hasznot akar huzni s már előre megKészülnek a mü-lábak- és kezek. szervezte, tökéletesítette azt az ipart; úgy tett mint .j' r vány idején az élelmes koporsó-gyáros, aki raktárában nagy mennyiségű koporsót halmoz föl, várva a halál által előidézett prosperitásra. Egész Euró,''/ ban nagy keletid sége van a mű-vég tagoknak s igy azok az orsaágok, ahol ez az iparág, amely méltán tekinthető chirurgiai iparművészeti ágnak, nem volt kifejlődve, nagy hiány van ebben A tömeges szükséglet pedig- — mint rendesen minden más keresett cikknél — roppant felszöktette az árakat ezeknek a'készítményeknek. Úgyszólván alig kaphatók, mert csak rendelésre, mérték után készítik azokat. |gy a legszegényebb néposztály rokkant jai, azok, akik a háborús ágyutöltelék oroszlán-részét adták, kénytelenek lesznek — legalább egyelőre — az ősi. primitiv módhoz folyamodni és kezdetleges, durván ácsolt' vagy faragott mankót, kart. stb. használni vae:v az üres kabátujj át szalmacsutakkal kitölteni. Mert 4—5 száz sőt még több koronát nem tudnak adni egy művégtagért. Lábakat és kezeket formál a munkás ezen a képen s a nagy — két oldalról fogható — faragó-késsel formálja valamelyik szerencsétlen csonka embernek, a háború szegény áldozatának a lábát. íme egy fellendült iparág, amelyet a nagy emberkaszabolás tett naggyá és elfoglalttá. — 7 —
