Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-12-24 / 49. szám
Keresztény ünnepek és szimbólumok. A keresztény időszámítás előtt már mintegy öt évszázaddal általánosán elterjedt vallás volt a buddhizmus keleten. A görögök és rómaiak hóditó útjaik s a mind elénkebb kereskedelmi összeköttetéseik révén csakhamar megismertették nyugaton is a vallás alapeszméit. A sajátos keleti theosophia csakhamar oly hatalmas befolyásra tett szert a nyugati vallások közt, hogy a szó szoros értelmében feloldotta ezeket elemeire: uj vallásu eszméket, uj erkölcsi elveket, uj szimbólumokat honosított- meg, még időszámításunk után a negyedik században is a gnoszticizmu^ tisztán e hatás alatt állott. Természetes tehát, ha a kereszténység, mely éppen a IV. században kezdett kiforrni, úgy külső szimbólumaiban, mint benső erkölcsi tanaiban mindenben keleti befolyásoknak engedett. A keresztény egyház szervezete, a kereszténység speciális — minden más vallástól különböző! — erkölcsi tanai, —- az evangéliumok, Krisztus az istenember, a megváltó, a keresztrefesz'itett, megdicsőült stb., kivétel nélkül átvett legendái már akkor nyugaton elterjedt és közismert val lásoknak. A kereszténység gyors kiterjedését, melynek csak egyetlen példáját ismeri még a kultúrtörténet: a budhizmusét — nagyrészt ezen sokfelöl összeszedett —, közismert ceremoniális és erkölcsi tanításoknak köszönhette. Az emberek konzervatív természete leginkább vallási felfogásokban nyilvánul meg, hogy .tehát uj vallás terjedhessen el közöttük, az csak a régi kipróbált, vagy már ismert vallások belev-onásával, kisebb-nagyobb átalakításával képzelhető. így történt ez a kereszténységnél is. És ma már az összehasonlító kultúrtörténet a legnagyobb határozottsággal mutathat rá a keresztény tanok, ceremóniák, ünnepek, szimbólumok eredetére s történeti fejlődésére. A jelen alkalomal csupán egyre térünk rá. . * A KARÁCSONY ÜNNEPE, ez az idilli szép, bensőséges ünnep, ^ Megváltó születésének napja. A keresztény vallások mindenkor nagy súlyt helyeztek a lelket megkapó ünnep megiilésére; a testté lett ige, az emberré lett isten naiv gondolata a kritikátlan agyakra mindég mély ben>o mást gyakorolt. Nem foglalkozunk itt azzal, vájjon élt-e egyáltalán Jézus s igy van-e értelme a születése ünneplésének, de arra rámutathatunk: ha a karácsonyt, mint Jézus születésének napját bizonyitékul hozza fel az egyház, úgy ez Jézus létének a legtarthatatlanabb bizonyítéka.. Mindenek előtt, bár arra nem kell nagy súlyt helyeznünk, az evangéliumok Jézus születését illetőleg — ellentmondanak egymásnak. — December hava az esős évszak ideje Júdeábán, amikor sem nyáj, sem Csöndes estén, a visszatérő emlékek Óceánján képzeletükben egy merész előresuhanó hajó képe jelenik meg, árbocán vérvörös lobogóval... pásztorok Betlehem mezöségén éjjel nem tanyázhattak. Tehát alapja, — dátumszerü — nincs, a karácsonynak. Kérdés tehát az, miért, ünnepük egyáltalában a karácsonyt és miért éppen december 25-én? Ha elfogadjuk a kritikával dolgozó vallástörténetek álláspontját, úgy Jézus születésében, az istennek emberré válásában a budhizmus, a görög római, az egyiptomi és perzsa vallások felfogását és tanítását kell felismernünk. A budhista legenda, (mely ismét véda mythosi-eredetű) ötszáz évvel idősebb a Krisztusénál; eszerint Maya szüzén szüli Buddhát, a .világ megváltóját, kiben isten lesz emberré. Buddha születését is csillag jelzi az égen. Királyok jönnek, kik imádják. Mint gyermeket a templomba viszik, tudósokat ejt ^bámu-latba stb., a folytatás is egészen Jézus története. Amint mondók, ez a budhista legenda a védából van véve, hol Agnis születését ünnepelték a téli nap fordulókor. De a görögök és rómaiaknál is évente pont december 25-én ünnepelték Bacchus és Vénusz papjai a napisten születését. Ugyanígy a perzsa Mithras és az egyiptomi Izisz papjai is december 25-én ünnepeltek. Az egész római birodalomban körmenetben vitték az újszülött bölcsőben fekvő istent, BaCchust, ki Ceresnek a “szent szüz”-nek volt fia, Izisz tonzurás papjai fehér karingben ugyancsak precesszióban vitték Horusz képét. Miután a római birodalomban e napot mindenütt megünnepelték s a pogány ünnepségeken az uj keresztények is részt vettek, az egyházatyák elhatározták, hogy az Ur születési napját e napon ülik meg. Eleddig voltak keresztény szekták, melyek, egyáltalában nem ünnepelték meg Krisztus születését, mig mások, például a bizilidiánusok április 24-én! — Mások május 25-én s majdnem az egész keleti egyház január 6-án. Csak I. Gyula pápa (+373) tette december 25-ét általánosan Krisztus születésnapjává, hódolva abban is ,az eredetileg és értelmileg pogány szokásnak. 3
