Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-12-24 / 49. szám
FÖLIRÁS A HÁBORÚS FEJFÁRA- Rt VÉSZ BÉ A -i nnyolc háborús hónapnak dúló napjában, s minden hánupnak milliomos, minden, inpercében, kicserélnek engem. 1 zsal hajnal homály-alagutjátonákkal találkozom, az összet nyüzsgésben még óv, még irias a megtanult közöny, ám kiad a borulatfüggöny és a cafatas- 7lőtt gallérból elém ugrik egy ~F öreg népfölkelö ábrázata ; a feszülő ádámcsutkáját is látom, a balanszírozó feje birkózik a cakumpakkal, a mi rágörnyed a hátáról a nyakába; menetszázad és én érzem, hogy ott bent, a zarándokló nyüzsgésben, az az öreg népfölkelő, az én vagyok... én lehetnék... Oh hányszor érzem ennek az érzésnek érzéstestvérgit. ' Gleccsersziklák robbannak, örök testük mint a gyönge hús, bomlik, szakad, a sziklák gránittestéből á kőfurkosok, fiadzó hegyek, száguldó bal’ ták, őrjöngő tömbcsillagok fölrepülnek és a kőlavina alatt én szorongok... én lehetnék... Az éjszakában, a fehér csöndben,- mely fölött a holdvilág az ájulónak harangozva lobban... az én lábam némul, az én két lábam válik el a testemtől és a posztoló árvultságban, lassú dermedéssel belefagyok a rámboruló világ űrbe... Sebesült utazik a kocsin, földult utakon, amiket fölturt a mozsár, az ágyú, ugrik és zökken a furmány... ha én érezném a föltépett mellem fölhördülését? az én elvérzett agyvelőm fölött bóbiskolna a gyászos gondolatmadár, mi lesz most veled? az én könnyes szemem előtt hánytorogna vissza hozzám minden, ami elmúlt? vágy, bátorság, óhajtott öröm bucsuzkodva integetnek felém? és'a kicsi fur-Mig fönt ádáz harc tombol, a föld alatti barlanglakásban nak a katonák... tnány csak zökken, szállít, .csak visz előre az elfeketedő végtelenségbe?... Ha én lennék a lövészárokban? a huszonynyolccentiméteres ágyuk fölöttem tévedeznek, hogy megtaláljanak? hatvan órának minden minuta-idejében csak a mennyezetet érezni, hogy üstököslégiók zugnak el fölöttem? várni, fölkészült s hanyatló ideggel, spekuláló s megállóit eszmélettel, várni csak a két beteljesedését, meghalok vagy megőrülök?... Ha én lennék a rajban, melyhez nem jut el a gondosság, én nem kapok enni, az én gyomrom lüktet, mintha ibelesülyedt volna a szivem, a nyál is irigy és csak a keserűség keseredik a szájamban?... A kergetett_ember, aki derékig vádol át a ledöntött embererdőn, szöges talpa, patkós sarka szemeket fröccsent, bontott hasban bot lik és zsiros vérszag usfik (reménytelen mindenünnen) a fulladó orra alatt? a hajszolt ember én lennék?... az ostromolt ponton, ahova el nem jut segítség, hetekig én nem váltok inget, viszkető borzongással én. delirálok a fürdőről, a tiszta alsóról, én élem, én figyelgetem, a legserényebb fantáziamunkával, amint lábikrámtól, a védekező, ugráló nyakamig áradva tetvesedem?.. . Ha engem várna haza az anyám? szegény öreg arcán értem törik el a sirás, gyávult, rövid tekintetével értem méri a messziséget, mécses-életére én vinném az utolsó szoszomoruságot?... Ha engem futnak körül az ellenséges emberek? engem hurcolnak el Szibériába, Kaukázusba? én ülök ott beszélgető magammal és (Folytatás az'5-ik oldalon.) elbusultan haza gondol— 2 —
