Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-12-03 / 46. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: AMERIKÁBAN Egy évre . . . $2.00 Félévre . . . 1.00 Negyedére . . . .60 MAGYARORSZÁG s a többi külföldi országokba Egy évre . • . $4.00 Fél évre ... 2.00 Negyed évre . . 1.00 Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: "ELŐRE képes folyóirat" 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Fublished Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph L. Sugar, Treas. Zddor Szabados, Editor-in-chief Ladislaus Eber, Managing Editor Entered as second class matter January 24,1916 at the post office at New York, N.Y. under the act of March 3rd, 1879 SUBSCRIPTION PATES: IN AMERICA For 1 year . . $2.00 For half year . . 1.00 For 3 Months. . . 60 HUNGARY and other foreign countries For 1 yeer . . . $4.00 For a half year . 2.00 For3Months. . . i.co Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. ' Vol. I. No. 46. New York, Vasárnap, December 3, 1916. I. Évf. 46. szám Hétről-hétre MIÉRT KELL SARCOT FIZETNÜNK ELLENSÉGEINKNEK? A mai társadalmi rendszer olyan gazdasági alapot teremtett, amely a tőkésnek lehetővé teszi, hogy pénzért nemcsak élettelen tárgyakat, eszközöket avagy élő állatokat vehet tulajdonba, hanem megveheti magát az embert is. Régen a szó szoros értelmében megvásárolhatták az embert, akár a barmot. Ma már — a civilizációra hivatkozva — ezt nem teszik, hanem az embert, a munkást élettelen tárgynak, gépnek vagy eszköznek minősitik a tőkés társadalomban és nem mint embert, hanem mint gépet sajátítják ki. Amikor a munkaadó a munkás alkotóképességét, munkaerejét pénzért megveszi, tulajdonképpen magát a munkást is — mint dolgozó eszközt — megvette és a saját tulajdonának tekinti, anélkül, hogy — mint a géppel és a barommal teszi — ha baja esik vagy nem képes termelni, akkor is gondoskodik róla. A munkás a műhelyben, a gyárban, a bányában, ipartelepen csak élő-gép, a munkaadó kénye-kedvére Ibizott, hajszolható, kiuzsorázható eszköz, de amint elhagyja a munkahelyet s fáradt, kimerült emberré lesz, nem törődik vele senki. A kifosztott embergépek tehát rá vannak utalva egymásra, mert sorsuk közös, mert egy osztályba szorítja őket a tőkés rendszer és a gazdasági helyzet. A saját bajaikkal, a saját életsorsukkal tehát csakis maguk az egy osztályba szorult munkások foglalkozhatnak s együtt kell hogy gondolkozzanak azokon a módokon, amelyekkel ezen a rendszeren változtatni lehet. Amikor a munkások ezrei megérnek annyira, hogy a saját osztályuk helyzetét fel tudják már ismerni, osztálytudatossá lesznek s gondolkozni kezdenek a teendők fölött vagyis az öntudat fölébred bennük, akkor felismerik azt, hogy a tőkés társadalom ellen harcolnia kell a munkásosztálynak. Megérnek a munkások az osztályharcra ! Ameddig azonban idáig jutnak a munkástömegek, sok-sok ideig sarcot fizetnek ellenségeinknek. Hogyan fizetik ezt a sarcot és mikor? Munkások ezrei olvassák a tőkések érdekeit — tehát ellenségeink javát — szolgáló polgári lapokat. Aki ilyen lapért pénzt ad, sarcot fizet ellenségeinknek. Aki az öntudatos munkások intézményeit kerüli és más testületek, magánosok vagy munkaadók intézményeit támogatja és látogatja, adót fizet a tőkés társadalom fenntartására. Azok a munkások, akik a munkássajtót mellőzik vagy közönyösek vele szemben sarcot fizettetnek azokkal a munkásokkal, akik pénzt, munkát és fáradtságot nem kiméivé, azért teremtették meg a munkássajtót, hogy munkások olvassák. Amikor ez a sajtó anyagért, felszerelésért, szállításért fizetni kénytelen, ez a pénz nagy részben a tőkések zsebébe vándorol anélkül, hogy a munkások egy nagy tömege ezért a pénzért legalább tudást, ismeretet szerezhetett volna. Mert a tudásunkat, az olvasmányunkat s azt, hogy művelődni, olvasni, tanulni akarunk — is meg kell fizetni a tőkés osztálynak. Meg kell fizetnünk azt is, hogy dolgozhassunk a tőkések javára, meg kell fizetnünk a létezésünket, az életünket, azt, hogy járunk az utcán, hogy levegőt szivünk, hogy lekoptathatjuk testünket a munkában . Miért? • Mert csak a dolgos munkáskezek teremtenek, alkotnak, építenek mindent e földön — és mások, olyanok, akik soha sem akarnak s nem is tudnak dolgozni: kisajátítják az emlbert, tulajdonukká teszik a munkaeszközöket, a javakat és a tudomány, technika minden felfedezését. Ki ne akarná a munkások közül, hogy ez máskép legyen? Ki akar örökös rabszolgája lenni a gyárnak és bányának? Ki tűri el a végtelenségig, hogy milliók nyomorogjanak, mig az emberiség egy kis csoportja minden földi jóban dúskál? Ki akar szolga lenni, hogy urak le* hessenek? Aki e kérdésekre úgy felel: én nem, az a mi osztályunk embere, a mi zászlónk alá tartozik; azokat a munkásokat pedig, akik nem tudnak, nem mernek ezekre a kérdésekre felelni: meg kell hódítani az öntudatos tábor részére. E nagy hóditó hadjáratban Amerika magyar munkásságának egyik harci fegyvere a legkomolyabb, legértékesebb hetilap is: az Előre Képes Folyóirat. December elsejétől kezdve az Előre Képes Folyóirat előfizetési ára két dollár egy évre; félévre i dollár, egyes példány ára pedig 3 cent helyett öt cent a sztendeken. Tegyük naggyá ezt a bátor harcieszközt és sarc helyett adjunk segítséget önmagunknak, a munkásságnak.
