Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-12-03 / 46. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: AMERIKÁBAN Egy évre . . . $2.00 Félévre . . . 1.00 Negyedére . . . .60 MAGYARORSZÁG s a többi külföldi országokba Egy évre . • . $4.00 Fél évre ... 2.00 Negyed évre . . 1.00 Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: "ELŐRE képes folyóirat" 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Fublished Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph L. Sugar, Treas. Zddor Szabados, Editor-in-chief Ladislaus Eber, Managing Editor Entered as second class matter January 24,1916 at the post office at New York, N.Y. under the act of March 3rd, 1879 SUBSCRIPTION PATES: IN AMERICA For 1 year . . $2.00 For half year . . 1.00 For 3 Months. . . 60 HUNGARY and other foreign countries For 1 yeer . . . $4.00 For a half year . 2.00 For3Months. . . i.co Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. ' Vol. I. No. 46. New York, Vasárnap, December 3, 1916. I. Évf. 46. szám Hétről-hétre MIÉRT KELL SARCOT FIZET­NÜNK ELLENSÉGEINKNEK? A mai társadalmi rendszer olyan gazdasági alapot teremtett, amely a tőkésnek lehetővé teszi, hogy pénzért nemcsak élettelen tárgyakat, eszközö­ket avagy élő állatokat vehet tulajdon­ba, hanem megveheti magát az embert is. Régen a szó szoros értelmében meg­vásárolhatták az embert, akár a bar­mot. Ma már — a civilizációra hivat­kozva — ezt nem teszik, hanem az embert, a munkást élettelen tárgynak, gépnek vagy eszköznek minősitik a tőkés társadalomban és nem mint em­bert, hanem mint gépet sajátítják ki. Amikor a munkaadó a munkás al­kotóképességét, munkaerejét pénzért megveszi, tulajdonképpen magát a munkást is — mint dolgozó eszközt — megvette és a saját tulajdonának te­kinti, anélkül, hogy — mint a géppel és a barommal teszi — ha baja esik vagy nem képes termelni, akkor is gondoskodik róla. A munkás a mű­helyben, a gyárban, a bányában, ipar­telepen csak élő-gép, a munkaadó ké­­nye-kedvére Ibizott, hajszolható, ki­­uzsorázható eszköz, de amint elhagyja a munkahelyet s fáradt, kimerült em­berré lesz, nem törődik vele senki. A kifosztott embergépek tehát rá vannak utalva egymásra, mert sorsuk közös, mert egy osztályba szorítja őket a tőkés rendszer és a gazdasági helyzet. A saját bajaikkal, a saját élet­sorsukkal tehát csakis maguk az egy osztályba szorult munkások foglalkoz­hatnak s együtt kell hogy gondolkoz­zanak azokon a módokon, amelyekkel ezen a rendszeren változtatni lehet. Amikor a munkások ezrei megérnek annyira, hogy a saját osztályuk hely­zetét fel tudják már ismerni, osztály­tudatossá lesznek s gondolkozni kez­denek a teendők fölött vagyis az ön­tudat fölébred bennük, akkor felisme­rik azt, hogy a tőkés társadalom ellen harcolnia kell a munkásosztálynak. Megérnek a munkások az osztály­harcra ! Ameddig azonban idáig jutnak a munkástömegek, sok-sok ideig sarcot fizetnek ellenségeinknek. Hogyan fizetik ezt a sarcot és mi­kor? Munkások ezrei olvassák a tőkések érdekeit — tehát ellenségeink javát — szolgáló polgári lapokat. Aki ilyen lapért pénzt ad, sarcot fizet ellensé­geinknek. Aki az öntudatos munkások intéz­ményeit kerüli és más testületek, ma­gánosok vagy munkaadók intézmé­nyeit támogatja és látogatja, adót fi­zet a tőkés társadalom fenntartására. Azok a munkások, akik a munkás­sajtót mellőzik vagy közönyösek vele szemben sarcot fizettetnek azokkal a munkásokkal, akik pénzt, munkát és fáradtságot nem kiméivé, azért terem­tették meg a munkássajtót, hogy mun­kások olvassák. Amikor ez a sajtó anyagért, felsze­relésért, szállításért fizetni kénytelen, ez a pénz nagy részben a tőkések zse­bébe vándorol anélkül, hogy a munká­sok egy nagy tömege ezért a pénzért legalább tudást, ismeretet szerezhetett volna. Mert a tudásunkat, az olvasmá­nyunkat s azt, hogy művelődni, olvas­ni, tanulni akarunk — is meg kell fi­zetni a tőkés osztálynak. Meg kell fi­zetnünk azt is, hogy dolgozhassunk a tőkések javára, meg kell fizetnünk a létezésünket, az életünket, azt, hogy járunk az utcán, hogy levegőt szi­vünk, hogy lekoptathatjuk testünket a munkában . Miért? • Mert csak a dolgos munkáskezek teremtenek, alkotnak, építenek min­dent e földön — és mások, olyanok, akik soha sem akarnak s nem is tud­nak dolgozni: kisajátítják az emlbert, tulajdonukká teszik a munkaeszközö­ket, a javakat és a tudomány, technika minden felfedezését. Ki ne akarná a munkások közül, hogy ez máskép legyen? Ki akar örökös rabszolgája lenni a gyárnak és bányának? Ki tűri el a végtelenségig, hogy mil­liók nyomorogjanak, mig az emberi­ség egy kis csoportja minden földi jó­ban dúskál? Ki akar szolga lenni, hogy urak le* hessenek? Aki e kérdésekre úgy felel: én nem, az a mi osztályunk embere, a mi zász­lónk alá tartozik; azokat a munkáso­kat pedig, akik nem tudnak, nem mer­nek ezekre a kérdésekre felelni: meg kell hódítani az öntudatos tábor ré­szére. E nagy hóditó hadjáratban Amerika magyar munkásságának egyik harci fegyvere a legkomolyabb, legértéke­sebb hetilap is: az Előre Képes Folyó­irat. December elsejétől kezdve az Előre Képes Folyóirat előfizetési ára két dollár egy évre; félévre i dollár, egyes példány ára pedig 3 cent helyett öt cent a sztendeken. Tegyük naggyá ezt a bátor harci­eszközt és sarc helyett adjunk segítsé­get önmagunknak, a munkásságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents