Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-26 / 45. szám
A történelmi materializmus. A szocializmus tudományos tételei rámutatván az anyagi, materiális viszonyok alapvető voltára a társadalmi életben és ennek bizonyítékait a történelfem-ből merítvén, a társadalom-nak oly fejlődéstanát adták, melyek az előbbi történelmi alapon álló, de nem materialisztikus, valamint az anyagi élet jelenségeivel ugyan számot vető, de a fejlődés törvényeit figyelmen kívül hagyó, tehát nem történeti alapon álló elméletekkel szemben, megalkották azt az elméletet, mely, amilyen alapos magyarázója a történelemnek, ép oly* * megbízható kalauz a társadalmi élet bonyolult jelenségein keresztül. Ez az elmélet, a modern szolcializmus alapvető tanainak foglalata: a történelmi materializmus. Könyvtárakat tesznek ki azon müvek, melyek a történelmi materializmusnak megalapítói által néhány tömör mondatba foglalt tételét fejtegetik, boncolják, magyarázzák, de még többre megy azon írások száma, melyek a történelmi materializmus tételeivel szembeszállanak, azokat lerontani igyekszenek, nemcsak az általa lerombolt tudományágak újjáépítése és nemcsak az általa épített tudomány lerombolása céljából, hanem főleg azért, mert sejtik, hogy annak megdöntésével megdöntenek a rajta felépült gyakorlati mozgalmat: a szocialista mozgalmat is. De mindhiába: a történelmi materializmus szilárd alapja mindennel dacolt és semmi sem volt képes azt megrázkódtatni. Az azon felépült proletárosztálymozgalom sikerei pedig oly mértékben igazolják tanainak helyességét, hogy nemcsak polgári tudósok adják immár elméleteiknek — nagyobb hitelképesség kedvéért — a történelmi materializmus elnevezést, hanem polgári politikusok is kénytelenek az azon nyugvó proletár-osztálypolitika helyességét elismerni. így a német polgári liberalizmus legelőkelőbb orgánuma vezércikkben hirdette, hogy “a társadalmi átalakulások csak az által válnak történelmi eseményekké, hogy azokat az emberek érdekellentéteik által és osztályharcokban küzdik ki. Egy szervezett proletárosztály alakítása és annak diadalra vitele, ezek a legtudatosabb feladatai eg.y szocialista pártnak, még akkor is, ha a társadalmi fejlődésnek ez irányban való folyását felismerte is.” Ez pedig közvetlenül folyik abból, a mi az első és legfontosabb gyakorlati kihatású megállapítása a történelmi materializmusnak, s ez az, amely a társadalomnak osztályokra, való tagozódottságát mutatja ki: “A termelés terén az emberek nem pusztán természetre vannak utalva. Termelésüknek fontos tényezője, hogy egy bizonyos módon összemüködnek, és tevékenységeik eredményét egymással kicserélik. A termelés érdekében bizonyos viszonyokba és vonatkozásokba kerülnek egymáshoz és csak ezen társadalmi vonatkozásokon és viszonyokon belül jut a természethez való viszonyuk s jut a termelés kifejezésre. Természetesen a termelési eszközök jellege szerint ezek a társadalmi viszonyok, amelyekben a termelők egymáshoz közelednek, a feltételek, amelyek mellett tevékenységeiket kicserélik és a termelés egész folyamatában résztvesznek, különböző lesz. Egy uj hadieszköznek, a tüzifegyvernek feltalálásával szükségképen megváltozott a hadsereg egész belső szerkezete, megváltozotak a viszonyok, melyeken belül az egyének hadsereget alkotnak és hadseregként működnek és megváltozott ennélfogva a különböző hadseregek viszonya is egytjiáshoz. Azon társadalmi viszonyok tehát, melyek közepette az egyének termelnek, a társadalom termelési viszonyai megváltoznak és átalakulnak a termelési eszközök és termelő erők átalakulásával és fejlődésével. A termelési viszonyok a maguk egészében képezik azt, amit társadalmi viszonyoknak, társadalomnak neveznek és pedig társadalomnak bizonyos határozott, történelmileg kifejlődött fokon, társadalomnak, mely sajátos jelleggel bir.” így ir Marx. Minden eddigi társadalom azonban úgy jelentkezett, mint amely azonos gazdasági érdekek szerint tagolt csoportokból áll. Egy-egy ilyen csoport alkotja az osztályt, melyet tehát az azt alkotó egyének azonos gazdasági érdekei tartanak össze. Minden eddigi társadalomban a gazdasági helyzetük szerint tagozódott osztályok lényegileg két tábort tüntetnek fel: a birtokosok osztályát és a birtoktalanok osztályát. Az előbbi az, amely a legfontosabb termelési eszközök birtokában van, az utóbbi pedig nélkülözi ezeket. Ezen osztályviszonyok azonban nem állandóak, nem mindig ugyanazok. Birtokosok és birtoktalanok minden eddigi társadalomban voltak, de nem mindig ugyanaz az osztály volt a birtokos és ugyanaz a birtoktalan. A termelés formájának megváltozásával más osztályok, más osztályviszonyok létesülnek. Mint Marx mondja: “A kézi malom adja az antik, ókori társadalmat szabadokkal és rabszolgákkal, a vizi malom adja a középkori társadalmat hübérurakkal és jobbágyokkal, a gőzmalom adja a modern társadalmat ipari tőkésekkel és bérmunkásokkal.”. A termelés haladásával megváltoznak az osztályok és kölcsönös viszonyaik a termelés s a termékek kicserélése tekintetében. A rabszolgákkal való termelés az ókori, a jobbágyokkal történő és céhrendszeren nyugvó termelés a középkori s a bérmunkásokkal való az ujkon módja a termelésnek. Ámde e rabszolgák, jobbágyok és bérmunkásokkal, mint birtoktalan osztálkokkal szemben ott találjuk a birtokosokat is, s a rabszolga és szabad ember, plebejus és patrícius, jobbágy és hübérur, szóval birtoktalan és birtokos egyszersmind úgy állanak egymással szemben, mint elnyomott és elnyomó, kik állandó ellentétben vannak egymással s “szakadatlan majd rejtett, majd nyílt küzdelmet folytattak egymással, mely mindenkor az egész társadalom átalakításával végződött, vagy a küzdő osztályok közös pusztulásával.” A történelem előbbi korszakaiban, mint a történelmi materializmus legkiválóbb terméke: a “Kommunista kiáltvány” mondja, csaknem! mindenütt azt találják, hogy a társadalom teljesen szerte van tagolva különböző rendekbe, mint a társadalmi helyzet különböző fokozataiba. A hűbéri társadalomból kialakult modern polgári társadalom pedig ezen osztályellentéteket nem szüntette meg. Csak uj osztályokat, az el nyomás uj feltételeit, a küzdelem uj alakú latait állította a régiek helyébe. így állapítja meg a történelmi materia lizmus a termelési viszonyok törvényszerűségeiből kiindulva, az osztályok szerepét a társadalomban, mint amelyek amannak a törvényszerűségeire lényekes befolyást gyakorolnak. Ezen befolyást a történelmi materializmusnak az a megfigyelése fejezi ki, amely a modern szocialista mozgalom alapjává vált s amely igy hangzik: “Minden eddigi társadalom története osztályharcok története.” —b. e.— AFORIZMÁK. — Kaczander Józseftől. — Csiszolt, tanult agy, az ész finomultsága, átalakítja a test külsejét is. * A tudás követeli a megélhetés biztosságát. * Minden ember, akinek esze van, egyformán tudhat mindenről. * Az intellektuel (tanult) ember hivatkozik szellemi fölényére a vele szemben álló bérmunkással. * Az emberi öntudat jelei már a megszületés első pillanatában jelentkeznek. És hogy az öntudat a testtel együtt nem fejlődik tökéletessé, közvetlen nevelőink tudatlanságán múlik. — 4 —
