Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-11-26 / 45. szám

A yankee színpadok. Irta: ifj. HEGEDŰS SÁNDOR (Folytatás és vége.) ■ A darab, mely tősgyökeres amerikai szerzemény: a “Tavaszi csirke” (The spring chicken) cimet viseli. A darab cime és tartalma között legtöbbször semmiféle összefüggés sincs. A “Tavaszi csirke” azonban annyiban magasabb rendű szerke­zettel bir, a mennyiben a “Tavaszi csirke” — bár sülve, — de előfordul a darabban. Az előadás kezdő­dik. A zene szól s a függöny felgördül, a zene halkan kiséri a játékot; de ha drámai mozzanat megoldása közeledik, akkor az összes kürtök feléled­nek s a sárga trom­biták recsegve szól­nak. Ha az intrikus lép a színpadra, a zene figyelmezteti a közönséget; ha végje­lenet következik, az éledező muzsikahan­gok elárulják azt. Ál­talában az összes da­raboknál a zene a “deus ex machina”, mely a történetet elő­re viszi, bonyolítja és a végső tussban meg­adja a megoldást. Vagy hogy máskép fejezzük ki a zenekar­nak ezt a szerepét, mondjuk úgy, hogy kiszínezi a darabot, — illusztrálja. A “Tavaszi csirke” kezdetén vagyunk. A hihetetlenül naiv me­seszövés a sakktáblán használt lóugrások­ban halad előre. Ketten szeretik egymást, levélben tudatják a találkozót, de a levél elvész a kertben s a tavaszi csirke lenyeli ... és igy tovább. Látni való, hogy a da­rab legmélyebb pontja a “Spring chicken” gyomra, hová a megoldásra váró levél le­csúszott. A darab mellékalakjai még jobban érez­tetik velünk a tropikus levegőt, mely a darab meseszövéséből felénk csap. A fo­gadó kétfogu pincére, ki légbukfencek kí­séretében szolgálja ki vendégeit s a pot­­rohos farmer alatt öszeomló tábori szék, excentrikus kiimára vallanak. De ha drá­mai mozzanat jön, az alakok kicserélőd­nek, s most Grönland felől jön a hideg szél. De kövessük a mesét. A tavaszi csirke fölfordult, az élelmes nigró szakács által megsüttetett és feltá­­laltatott. A “találka-levél” pedig birtokába került. A fiatalok remegve elmenekültek az asztaltól és szegény Jack könyezve vallja be irtózatos epedő szerelmét Jenny­­nek. A háttérben mennydörgésszerűén hallatszik a haragvó após danája (a zene­karból); zivatar készül, a szerelmesek re­megnek, a közönség fázik, mikor a leány apja forgópisztolyokkal előkerül s kérlel­­hetlen hangja fagyosan kérdi a fiatal hőst, tudja-e igazolni, hogy méltó leánya kezé­hez. Ez a leghidegebb rész a dráma leg­magasabb pontja. Most egyszerre változik a hőmérséklet, ismét trópusi meleg csap a színpad felé. Á szerelmes arszlán csodaerőt érez kar­jaiban, mellyel képes beváltani Jennynek ő belé helyezett bizalmát. Asztalt, széket ragad és feszülő izmaival bámulatos erő­mutatványokat végez. Két széket rak egy­másfőié, azokat fogára téve ugrik fel az asztal tetejére. A közönség tapsol, az após meg van elégedve, leányát áldásával együtt az ifjúnak adja, mialatt pisztolyai öblös torkából cukorkákat 'ődöz a közönség fe­lé. Az öröm, hogy a dráma ily szerencsés megoldást ért, az egész családban fölélesz­ti a művész-szenvedélyt, kiki bútort ra­gad, a légugrások egymást érik, a zene re­kedten fújja a riadó "tust... Azonban Grönland felől hideg csap elé; fiatal hő­sünk egy bakugrásnál egyensúlyt vesztve, élettelenül földre zuhan s most az após bő­ségpisztolya kihull kezéből, a bútorok el­csendesülnek; szegény Jenny pedig sziv­­szakadva zokogja: “A tavaszi csirke”, “A tavaszi csirke”. Újból zenehangok s a füg­göny legördül... Vájjon nem igazi képe-e ez, egy zagyva, kiforratlan s idétlenségekkel teljes társa­dalomnak, mely ijedten kapkod, szeszélye­­lyesen, az égalj kü­lönösségének enge­delmeskedve. .. De az a jel, hogy egy-egy regényt már igyekeznek átírni ko moly, jó drámává, már a fejlődés nyo­mát árulja el; az a buzgalom pedig, mellyel törekednek átültetni az idegen földrész mester-re­mekeit, tiszteletet ér­demel. Jól tudják pe­dig, hogy még nin­csenek azon a ma­gaslaton, hogy azt megértsék, mfie |g­­emésszék; de a tudni­­vágyás rohamosan előre hajtja őket. Most még ötven-hat­­van évig Európa Íróié a jövő Amerika földjén, de az alatt az ő rohamos hala­dásával kétségkívül talpra fog állni az amerikai irodalom is. fog állni, megplraj Talpra fog állni, meg fog születni, egy uj uj iránynyal, mely a kőszénbányákból. s a gyármühelyek kalapács-ütéseiből sajátsá­gos hangot, uj szint fog a költészetbe vinni. * A lelkiismeret olyan bot, mellyel min­denki csak a szomszédját üti. Honoré de Balzac. * Hamis alaptétel az, hogy minden em­ber korlátlan ura földjének, magának és tetteinek; szociális államban nem létezik ilyen tulajdon, mert annak összhangban kell állania mindenki jogával és mindaz­zal, amit felölel, Brétonne. Ez a kép művészi illusztráció DANTE ALIGHIERI, a nagy olasz költő “La vita nuova” cimü müvéből, amelyben ifjúkori szerelméről szól Beatrix iránt. Az ülő alak Dante, aki elmerülve gondolkodik, mig a nők csoportjából az elől kilépő nő Beatrix, aki — Dante életrajzírói szerint — a “Divine Commedia” szerzőjét legszebb mun-'> káinak megírására inspirálta. Dante 1265—1321-ig élt. Őt tartják az olasz irodalmi nyelv megteremtőjének.

Next

/
Thumbnails
Contents