Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-19 / 44. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: AMERIKÁBAN Egy évre.............$1.00 Fél évre............. 60c. Negyed évre . . . 35c. MAGYARORSZÁG s a többi külföldi országokba Egy évre.................$2.00 Fél évre.................$1.20 Negyed évre . . . 75c. Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: "ELŐRE képes folyóirat" 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Fublished Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. '1€§N441 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph L. Sugar, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chief Ladislaus Eber, Managing Editor Entered as second class matter January 24,1916 at the post office at New York, N.Y. under the act of March 3rd, 1879 SUBSCRIPTION PATES. IN AMERICA For 1 year .... $1.00 For half year . . 60c. For 3 Months . . 35c. HUNGARY and other foreign countries For 1 year .... $2.00 For half year . . $1.20 For 3 Months . . 75c. Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Vol. L No. 44. New York, Vasárnap, November 19, 1916. I. Évf. 44. szám Hétről-hétre HOLNAP... HOLNAP. Ma vérre szomjas és rabszolgatartó, — de holnap... holnap boldogságot •áraszt és embert megváltó — a gép. Ma kínnal és aggódva, tán — éhen is sürögsz körötte, — de holnap áldja, rá virágot fűzve, ki úrrá lett fölötte — a nép. Kereke lendül, szíjjá surrog s a félelemtől lelkekben is feszülnek mind a hurok: mert véred ömlik, hogyha nem vigyázol, de jő idő, jő majd büszke óra s a gép fölött úrrá lesz alkotója; ur lesz az ember s szolga lesz a gép. Nem ismered ma, hisz átkos bálványarcu, de ha tiéd lesz, majd megérzed: ez boldogitó, engedelmes földi isten. Kereke lendül, szijja surran és tarka szikra pattan motorából : te büszkén állasz ott mellette; ujjmozdulattal adsz neki parancsot és ontja az áldást. Ma átkozod, de holnap zeng a himnusz róla; ha terhesült idők méhére jő a szülő-óra, ha majd tiéd a gép. Ma csatatér a munka helye, vér és verejtékontó csatatér, hol pénz, pénz csatázik észszel és izommal... De holnap. Holnap majd rózsafüzérrel, diadallal jössz ide ünnepelni s itt fognak szárnyra kelni a győzelmes dalok: csak mondja ki az ember, minden ember a bűvös szót, hogy — akarok ! Akarok élni, akarok örülni, akarok ■ az élet királyi trónján ülni! Ezt mondd magadnak és ezt mondd a gépnek... és vége lesz a szenvedésnek^ a föld öröm tanyája; a zür-zavarból, jajból és halálhörgésből győzelmi induló zenél föl: szférák zenéje, öröm harmóniája... A JÖVŐ TÁRSADALMA. Milyen nagy‘és egészséges társadalom lesz az, amelyben annak minden tagja józanul fogja kivenni részét a 'munkából. Nem lesz többé pénz, tehát nem lesz többé spekuláció a mások b őrére, nem lesz tolvaj lás, becstelenség és bűn, a melynek eddig a pénz után való vágy volt az oka. — A lányokat nem a hozományukért fogják feleségül venni; nem történnek többé testvérgyilkosságok az örökség miatt s nem lesznek többé utonállók, a kik az utasok erszényéért állanak életére lesbe. Nem lesz többé két ellenséges osztály: a munkaadók és a munkások osztálya, tehát büntetőtörvényekre, bíróságokra és rendőrségre sem lesz 'szükség, hogy egyik osztály igazságtalanul összegyűjtött vagyonát őrizzék egy másik osztály éhsége ellen. Nem lesznek többé munkátlanok, dologkerülők, tehát földbirtokosok sem, akik eddig földjeik béréből hiztak meg; nem lesznek többé tétlenül élősködők, akiknek a véletlen sors adna jövedelmet: szóval nem lesz többé sem fényűzés, sem pedig nyomor! Hála a folyvást szaporodó uj munkáskéznek, hála a gépek sokaságának, az embereknek nem kell majd naponta négy vagy talán csak három óránál többet dolgozniuk, és igy mennyi idejük marad majd az élet élvezetére! Mert bizony az emberek nem kaszárnyákban fognak lakni, hanem a szabadság és vigasság városában, a hol mindenki szabadon választhatja meg élvezetét és jogos kívánságait: a szerelem örömét, az erő, a szépség^ az értelem áldásait és hogy megillető részét kivehesse a kimeríthetetlen nagy természetből. KI CSINÁLTA A TÉGLÁT? A téglagyár telepen folyt le a következő szóváltás: Az egyik: Mit mondott annak a munkásnak? A másik: Hogy iparkodjék, hogy gyorsabban végezze munkáját. Az egyik: Szabad kérdeznem miféle jogon merészeli ön a munkást gyors munkára hajszolni? A másik: Az az ember az én munkásom és a munkaidőért én fizetek s azért kívánom, hogy az egész munkaidőt munkával töltse el. Az egyik: És mennyit fizet neki? A másik: Két dollárt egy napra. Az egyik: S ön honnan veszi a pénzt, amelyből a munkást fizeti? A másik: A téglák árából. Az egyik: Ki csinálja a téglát'/ A másik: Hát én — és mások velem, együtt. Az egyik: Hány téglát' képes ön egyedül előállítani? Á másik: (zavarral) Hát, izé, itt mi huszonnégyen együttvéve naponta huszunnégyezer téglát szoktunk csinálni. Az egyik: Vagy úgy! Most már értem. Tehát nem ön fizeti a munkásokat, hanem inkább a munkások fizetnek önnek ama munkájáért, hogy gyorsabb munkára ösztönözi őket. A másik: De ■ uram, ön elfelejti, hogy a téglagyártó gépek az enyéim. Az egyik: ,És hol vette ön ezeket a gépeket ? A másik: A téglák árából, mert utólagos részletekben kellett azt kifizetnem. Az egyik: Igen? De hát ki csinálta a téglákat? A másik: Ugyan hagyjon békét! Nem tudj a, "hogy ha ezek a hülyék egyszer arra a gondolatra vetemednek, hogy önnönmaguk kezelésébe vegyék a gépeket, akkor pokoli baj támadna. Nem látja ezt be? Az egyik: De bizony, egész világosan látom, hogy abból csakugyan pokoli baj támadna — az ön részére.
