Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-11-12 / 43. szám

Egy kövér csaposlegényre estem, aki nyomban meghalt, míg én csak elájultam s nem túlságosan ütöttem meg magam. De azért hetekig voltam nehéz beteg.

— És a leány?

:— Mint betegápoló jelent meg előttem a negyedik napon. Sárga haja kontyba volt kötve s kék szemei épen olyan tiszták voltak, mint mikor először nyújtotta csókra a száját Homlokán azonban jóval nagyobb volt a piros folt s úgy rémlett, mintha az ércgyufatartó alakját is ki tudnám venni ott. Odaült mellém és bontani kezdte az orvosságos dobozt, amelyben porok voltak. Rémülettel, fogvacogva néztem minden mozdulatát. Amint az ostyát megnedvesitette, amint a port rátöltötte, amint kis gombócot csinált s amint felém nyújtotta, hogy bevegyem. Bár ezúttal nem fenyegetett, mégis tudtam, hogy veszedelmet hoz rám s meg voltam győződve, hogy mérget ad. így történt, hogy hirtelen felugrottam s vad erővel ragadtam meg a karját, miközben segítségért kiáltoztam. Az orvos épen a folyosón járt és besietett. Elmondtam neki, hogy az ápolónő meg akar mérgezni s kértem, könyörögtem, hogy mentsen meg. Az orvos egy pillanat alatt elkapta az os. tyát és vizsgálni kezdte a tartalmát. A következő percben ijedten kiáltott föl, hogy méreg. És ő is megragadta sárga hajú leányt, aki gúnyosan kacagott. Százan siettek elő.

— És azután? Mi történt a nővel? Csakugyan angol leány volt? Kilesté önt s bossszut akart állni?

— Ez az, fiatal barátom, amit senki sem tudott meg. Én oldhattam volna meg a rejtvényt akkor, ha vallatóra veszem a leányt és nyilatkozatra birom. De hát nem tehettem.

— Miért?

— Mert a következő órában egy gyógyintézetbe szállítottak, ahonnan csak most szökhettem meg.

...A fiatal utitárs az ajtó mellé húzódik, szemmel tartja a vészjelzőt és igen kellemetlenül érzi magát.

Szent Antal csodatétele

Irta: FARKAS ANTAL

A templombajárók elmentek a plébános úrhoz, panaszkodván:

— Főtisztelendő ur, tessék rendet csinálni. Nem járja, hogy a Kuka Pista mindig a templomajtóban álljon. .Már tiz év óta ott áll. Bemenetkor, kijövetkor ő tartja elsőnek a markát, ő kapja a legtöbb krajcárt, aztán már annyira kihizott, hogy a gutaütést aligha kerüli ki.

— Édes fiam, Kuka Pista ezt a helyet megváltotta. Mindennap tiz krajcárt fizet a napi keresetéből Szent Antal perselyébe.

— Csak mondja, de nem fizet. Megfigyeltük a huncfutot. A tiz krajcárossal csak megérinti a persely-nyílást, aztán szépen visszahúzza a pénzt.

— Majd beszélek Kuka Pistával.

A harangozó becitálta a Kuka Pistát a plébános ur elé.

— Kuka Pista, nagy a panasz ellened.

Kuka Pista egyet rántott a vállán. Némának ismerte őt mindenki, tehát nem volt más felelte a vállrángatásnál.

— Az a panasz ellened, hogy nagyon kihasználod a hívek jótékonykodását.

Kuka Pista megszólalt.

— Hazugság!

A plébános ur elhült.

— Nini, hát te tudsz beszélni? Akkor te csaló vagy, édes fiam.

— Csaló?! Főtisztelendő ur is azt mondja, hogy csak akkor pap, mikor az oltár előtt áll. Mikor nem ott van, akkor olyan közönséges ember, mint a jegyző ur. Vele iszik, danol, táncol, meg ha jól tudom, Zaboláné asszonyomat is együtt szeretik.

— Hallgass, te szemtelen Kuka!

— Már csak ennyit szabad megmondanom. A főtisztelendő ur az oltár előtt pap, én meg a templomajtóban vagyok kuka.

— De nem leszel tovább. Kihiztál a hívek fillérein.

— Főtisztelendő ur se a kapáláson eresz tett hájat

— De én megdolgoztam a javadalmamért.

— Főtisztelendő urat azért fizetik, hogy beszéljen, engem meg azért, hogy néma legyek. Egyik is, másik is fáradsággal jár. Azt hiszi, nem nagy megerőltetésembe kerül, mikor azt a hamis hatost, amit a múltkor a Szent Antalnak adtam, Zabolánfc kegyes szemforgatások közt a kezembe nyomja és nem kiálthatok rá:

— Süsd meg az öreg apáddal, vén dáma!

— Kuka Pista, te rágalmazó, gonosz ember vagy.

— Némuljak meg, ha nem igaz.

— De szent Antalt is becsapod. Az első helyen való állásért naponkint tiz krajcán Ígértél., Megadod-e?

— Hát főtisztelendő uram megadja-e mindazt, amit a híveknek ígért? ‘

— De most már igazán szemtelen vagy. Kuka Pista és ezért eldobatlak a templomajtóból.

— Igazán nem lenne szép dolog. Szent Antal tiz krajcárjáért? Inkább húszat Ígérek neki.

— Tartsd meg a pénzedet és holnaptól kezdve pusztulj az első helyről. Majd gondoskodom első koldusról.

—No majd meglátjuk!

Kuka Pista, a néma koldus, tüzes káromkodások közt hagyta el a plébániát. A főtisztelendő ur pedig elment barátjához, a kasznár úrhoz, hogy valami jóravaló becsületes koldust ajánljon neki. Került volna

— 13 —

egy, akinek a cséplő letépte mind a két kezét, de ez nem tudta volna kiállani Kpka Pistával a versenyt^ Nincs keze, igy aztán Kuka Pista az utolsó helyről is kikaparászta volna süvegéből a krajcárokat. A vakot is becsapta volna. A sántával is könnyű elbánni. Mit csináljon? Már ott volt, hogy ráparancsol a harangozóra:

— Azt a gyalázatos Kuka Pistát verjétek el a templom mellől. Még a közelibe se eresszétek!

Ebben a pilanatban énekléssel és imádkozással betörtettek a hivők. Kuka Pistát hozták.

— Főtisztelendő ur, csoda történt. Kuka Pistának visszajött a szava. Szent Antal adta vissza.

A főtisztelendő ur ráripakodott Kuka Pistára:

— Igaz-e Pista?

Pista még erősebb hangon mondta:

— De igaz ám! Most már mindent tudok beszélni.

A főtisztelendö ur nem tehetett egyebet, mint kijelentette, hogy csakugyan csoda történt. Kuka Pista a Szent Antal kedveltje, tehát ő lesz az első koldus továbbra is. Adakozzatok neki, meg Szent Antalnak.

Kuka Pista azóta még kövérebb, a Szent Antal perselye még gazdagabb, csak Zaboláné asszonyom nem ad pénzt az első koldusnak soha többé, mert hátha ő is adott valamit a Szent Antalnak. Kuka Pista nagy huncut. Tőle még ez is kitelik.----------0----------“Légy óvatos, csak a fele igaz annak a mit a világ beszél’’ — ezt hallottam gyakran és követtem is a szép tanácsot. Ám, nem tudom, hogy történhetett, de úgy látszik, én sohasem találtam el az igazi felét.

Hack D.

.-fíirtfTMfci