Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-11-12 / 43. szám

ké vedlenek. Hogy egy hasonlattal éljek, a yankeek színpada olyan forma, mint & milyen a parlamentek között a bécsi Reichsrath. Ott is megvan minden, ami egy parlament fölszereléséhez szükséges, nagy terem, kupola, festmény, elnöki szék, villámoscsengő; de hiányzik a parlamenti iskola, mely nélkül, mint az Bécsben is be'bizonyult, rendszeres parlamenti előadást tartani nem lehet

A yankeek is igy jártak, mikor összegyűltek a cifra szinü pagodában, melyet ők a színészet számára emeltek. A színpadon lakok jelentek meg, beszéltek, mozogtak, de minden vér vagy igazi mozgató erő nélkül. A darabok meg olyanok voltak, mintha nem volnának megírva, hanem a színészek ott szőnék az egészet a közönség előtt, csak arra az egy estére; másnapra aztán nem marad semmi a darabból, mintha elröpült volna az egész, az utolsó betűig.

De vegyük sorra a színpadot, a színészeket meg a közönséget, hogy aztán ilyen bevezető előszó után a darabok velejébe tekinthessünk.

A legtöbb színház belseje tropikus bizarrsággal díszített terem, melyben csak néhány páholyszék van kiszakítva a körbefutó ülésekből. A leglényegesebb a színpad alá rejtett s csak félig látható zenekar, mely mint egy tücsök-vár van besüppesztve a deszka-dobogó alá. A zenekar együttműködése a színpaddal — különösen drámáknál — igazolja állításomat, hogy ez lényegesebb, mint az a sok pazar költséggel kiállított díszlet, mely a színpad körvonalait mindig túlságos fénynyel tölti be. Ilyen körzetben mozognak a színészek, a kik, jól ismerve közönségük Ízlését, állandóan a külsőségekre fektetik a fősulyt. Egy divatos esti öltöny nagyobb sikert arat, mint a “legszellemesebb” párbeszéd, mely bár néha nem minden “esprit” nélkül való, — csak fél sikert arathat. De ha a színpadon egy 'papirhajó átúszik, vagy a hold nagy erőlködés után felkuszik a vászónégre, ez elég biztosíték arra, hogy a közönség figyelmét lekösse s a darab sikerét biztosítsa.

Nem mondom azért, hogy a külsőségek hatása az egyedül uralkodó, de ezek annak a félig érett publikumnak — hogy úgy

mondjam — csemegeképpen, csalog&tószerüleg vannak föltálalva. Egy ideig abban találtam gyönyörűséget hogy csak oly darabokat néztem meg, melyeket már ismertem s aztán az előadás alatt, nem a színpadra, hanem a közönségre figyeltem. Különös élvezetet nyújtott, akár egy klasszikus est, akár Cyrano estéje volt az. A “Rágalom iskolája”, azzal a preciz szerkezettel, nem ért annyit, mint egy pezsgös palack durranása. Cyrano bűbájos monológja pedig, nem is számítva szikrázó riposztjait, nem tudták legyőzni azt a sikert, melyet a nagyhasu szakács lassú csoszogásával aratott Végre jött egy drámát mozzanat, melyet megértettek: Cyranóban a második fölvonás végén, mikor a hős egy biztos mozdulattal nyakon legyint egy szájas fickót. Ezt a csattanást, melyre a ifüggöny legördült, ezt a hangot, ezt megértették; lelkesült taps tört ki s itt is, ott is felhangzott a közönség sorából: “bámulatos darab” (wonderful play). Mikor pedig Cyrano meghalt, újra csend volt, a publikum hazament s ezzel “jó éjt” Cyrano.

(Folytatjuk.)

A szocializmus tanításának alkalmazása.

A szocializmus fogalmának kettős a jelentősége mai nap: tudományos irányzatot jelent egyrészt, politikai pártállást másrészt. Az előbbi az elfogulatlan tudományosság módszereivel kutat, vizsgál, fölismerést keres; az utóbbi a társadalmi küzdelmek legélesebb fegyvereivel viv harcot az egész mai társadalmi rendszer ellen és ehez a politikai propaganda összes eszközeinek fölhasználásával toboroz tábort.

Elfogulatlan tudományosság és küzdelmes politikai harc: ez mintha ellentmondás volna. S valóban: a szocializmus ellenfeleinek táborából nem egyszer hangzik föl az a vád a szocializmus tudományos tanításai ellen, hogy azok nem állanak a pártok fölött, de pártot szolgálnak, tehát híján vannak a tudományos kutatás alapföltételének, az elfogulatlanságnak.

Akik e kifogást emelik, azoknak a maguk szempontjából igazuk van. Oly pártoknak tagjai ők, amelyeknek a tudományhoz semmi közük, amelyeket létérdekük a jelenhez, sőt esetleg a múlthoz köt s amelyeknek törekvései ilyenformán az elfogulatlan, tudományos kutatás jövőbe tekintő törekvéseivel valóban nem lehetnek párhuzamosak. Az elfogulatlan tudomány az igazságot keresi a természeti és társadalmi élet minden terén s e kutatás közben nem ösmer megállapodást, nyugovást. Ez a folytonos, szakadatlan kutatás, az uj és uj eredményeknek ez a szünetlen keresése és megállapítása: szünetlen haladást, fejlődési jelent. Oly pártok, társadalmi törekvések,

amelyek a múltban gyökereznek vagy a jelenhez vannak szorosan odafüzve, az igazi tudománynyal valóban nem követhetnek egy utat. Csak oly párt képes erre, amely nem a múltba való visszatérést, vagy a jelenben való megállapodást tartja céljának, hanem amelyet érdekei az előre vezető utón való szakadatlan, minél gyorsabb haladásra utalnak. A társadalmi osztályok közül a proletárság az, amelyet érdekei a jövőre utalnak, tehát ez az, amelynek érdekei kapcsolatosak a folytonos és minél gyorsabb haladás érdekeivel. Ezen érdekeknek a politikai és gazdasági harcok terén, mint párttörekvés, a szocializmus a kifejezőjük, ezért szolgálja az igazi tudomány minden vívmánya akarva nem akarva a szocializmust, ezért lett a modern tudomány: a szocializmus tudománya.

Korunk legnagyobb szocialistái egyúttal legnagyobb tudósai is voltak. Marx és Engels a társadalombölcselet és a társadalmi gazdaságtan terén addig el nem ért eredményekhez jutottak és uj tudományos világnézetek megteremtői lettek. Ez a találkozás nem véletlen: az ő szöcializmusuk csak eredménye az ő tudományos kutatásaiknak, hogy úgy mondjuk, gyakorlatba való átültetése elért elméleti eredményeiknek. De korunknak más téren való legnagyobb tudósai is, hogy csak egy Darwint említsük, valamennyien szolgálták, ha öntudatlanul is, a szocializmust; szolgálták, mert kutatásaik eredményei nagy haladást jelentettek a korábbi álláspontokkal szemben s e haladás csak a haladás egyetlen párt jának, a szocializmusnak válhat javára. A természettudományi eredmények leghatalmasabbjának, a darwinizmusnak legbuzgóbb terjesztői, népszerüsitői a szocialis— 6 —

ták lettek; szintúgy a modern csillagászati, földtani és egyéb természettudományi vizsgálódásoknak. A szocializmus hadi -fegyvertárában a tudományos kutatás küzdelmeiben élesre fent öszes szellemi pengék egytől-egyig ott vannak.

A szocializmus, mint tudomány, fölismerni akarja a világot és fejlődésének törvényeit. A szocializmus, mint politikai törekvés, e fölismerés segítségével és törvényeinek tudatos alkalmazásával megváltoztatni akarja. A tudományos és politikai szocializmus együtt alkotja a szocialista pártot, melynek amaz az elméletet, emez a gyakorlatot szolgáltatja és amely a haladáshoz létérdekével fűzött proletárságot egyesíti harcos táborává.

A szocializmus kettős jelentőségű tehát valójában egyet jelent.

A szociáldemokrácia, mint tudomány, kutatja az igazságot. Mint párt, alkalmazza az elért eredményeket. Hogy ez az alkalmazás minél hatásosabb legyen, ahoz kell, hogy az elért eredmények minél megbízhatóbbak legyenek. Vagyis nem elég a meglevő igazságok tanítása, terjesztése — a folytonos haladás megköveteli tőlünk; hogy földeritetlen, a szocialista hutatás vizsgálódásai által meg nem világított területekre is elhatoljunk s azokat a tudás fegyvereivel meghódítsuk. A szocialista párt gyakorlati küzdelmei az,osztályharc számos területein még az ezután történő földerítések eredményeitől függ. A marxista szociáldemokrácia világfölfogását, tudományos megállapításait /nemcsak terjesztenünk kell, hanem meg kell tanulnunk alkalmazni is ott, ahol eddig még nem alkalmazták őket.